A Kill! ugyanazon a könyvön alapul, amin Akira Kurosawa Sanjuro című filmje: Shugoro Yamamoto Békés napok (Peaceful Days) című regényén. A történet bonyolult szövedéke több, némileg független, ám később több ponton is érintkező szálnak. A legfontosabb középponti téma egy hatalmi harc, amelyet a Joshu faluban és környékén kitört parasztlázadások kaotikus légkörében játszanak a helyi hatalmak. Ebbe a nehezen áttekinthető helyzetbe keveredik bele két kóbor rónin: Genta (a zseniális Tatsuya Nakadai játssza, a film legkarakteresebb színésze) és Hanji (Etsushi Takahashi). Genta ravasz és tapasztalt fickó, óvatosan száll be a hatalmi játékba, igyekszik minél inkább csak egy érdeklődő megfigyelő maradni, de aztán érzelmileg érintett lesz az eseményekben, és kénytelen remek kardforgatási tudását használni, hiába ellenzi erősen a gyilkolást. Hanji éppen az ellentéte: forrófejű, viszont alig tudja használni a kardját. Nemrég még földműves volt, de most elindult, hogy beteljesítse régi álmát és szamuráj legyen belőle. Mikor Tamiya Ayuzama, a hatalmi cselszövés fő játékosa felbérel hét szamurájt egy gyilkosság végrehajtására, majd ellenük küld egy csapatot, hogy megszabaduljon tőlük, Genta és Hanji szembekerülnek egymással, hiszen Genta megpróbálja megvédeni az ártatlan szamurájokat, Hanji azonban az utánuk indult csapathoz csatlakozik, hogy bizonyítsa rátermettségét a szamurájéletben. Az ügy békés úton való rendezése lehetetlennek látszik, hiszen Ayuzama nem ismer könyörületet, ráadásul a szerencsétlen szamurájok után indult csapat főnökének személyes oka is van rá, hogy legalább hármat levágjon közülük, mert a 30 ryu-s vérdíjjal már meg tudná váltani jegyesét a nyilvánosházból, ahová az, adóssága lévén, menni kényszerült. Így hiába a testvériességnek és lelki rokonságnak az az érzése, ami Genta és őközötte kialakult, mindenképpen le akar számolni az üldözött szamurájokkal... Azt hiszem, ebből a vázlatos leírásból is nyilvánvaló, hogy film igencsak bonyolult és összetett történettel rendelkezik, amit egyáltalán nem könnyű követni. A Kill! fő erőssége azonban mégsem ez és nem is (az egyébként nagyon tisztességesen megcsinált) harci jelenetek, hanem az egész filmet átható cinikus, fanyar humora. Ez egyrészt köszönhető a sok utalásnak, amiket Okamoto más szamurájfilmekkel kapcsolatban elrejtett, másrészt a tipikus szamuráj eszmékkel és elvekkel kapcsolatos gúnyos szemléletmód, ami a legtisztábban Hanji szamurájjá válást vágyó álma, illetve az ő és Genta karaktere közti kontraszt körül kristályosodik ki. Már a film nyitó jelenete megalapozza ezt a viszonyt (és a film cinikus humorát), ahol a két éhes, elrongyolódott rónin összekülönbözik egy elszabadult csirkén... A későbbiekben pedig Genta egy alkalommal sem mulasztja el, hogy valamilyen rejtett vagy kevésbé rejtett szurkával kommentálja az eseményeket Hanjinak, és felnyissa annak szemét: a szamurájok élete egyáltalán nem olyan fényes és tisztességes hősi lét, mint azt ő földművelés közben elképzelte. Hanji igazi tenyeres-talpas parasztember jelleme is sok komikumra ad okot, ilyen például az, amikor a nyilvánosházban mindenképpen egy földszagú lányt kér a madámtól, majd arról az akkoriban elengedhetetlen fehér púdert is lemossa róla. Szintén hatalmas poén a nyilvánosházban pihengető öreg fickó karaktere vagy éppen a film befejezése is, hogy mi lesz végül is Hanji sorsa. De a szamurájfilmek felé vágott fintornak fogható fel az is, hogy a film végi kötelező leszámolásos jelenet nem egy festői folyóparton vagy sziklaormon játszódik le, és nem is a falu főterén, hanem egy házban, szűk térben, kevés mozgási lehetőséggel, ráadásul úgy, hogy az egyik fél (Genta) meg is van sérülve. Okamoto tehát egyáltalán nem idolizálja a szamurájokat, nem próbálja hősként vagy különleges, nemes harcosokként beállítani őket, de azért a stílustól elvárható fordulatokat és harcokat profin teljesíti, így a film a hagyományos szamurájfilmek kedvelőinek is ajánlhatő (sőt, a vicceket is ők fogják a leginkább értékelni). Okamoto pont annyival lazább Kurosawa-nál, amennyi nekem nagyon jól esett, és a Sword Of Doom-mal szöges ellentétben álló laza, humoros filmet készített (ugyanez az összetéveszthetetlen cinikus és gúnyos hangulat érződik egyébként Okamoto egy másik alkotásán, a Zatoichi sorozat egy részeként elkészített Zatoichi And Yojimbo című filmben is).

Számszerű értékelés: 9/10.

A film imdb-s adatlapja
Kihachi Okamoto - cikk az Ázsiafilmen
The Sword Of Doom - cikk az Ázsiafilmen
Zatoichi And Yojimbo - cikk az Ázsiafilmen