Ázsiafilm

A filmet Nakahara Aya Love Complex című (feltételezem, lányoknak készült) mangájából készítették. Vélhetően a mangából készített anime (már ha létezik ilyen) színvilágát igyekeztek visszaadni a filmben is, amit az igencsak színesre vett képekkel próbáltak megvalósítani. Ennek, valamint a (valószínűleg) végig kézikamerával felvett jeleneteknek köszönhetően a nézőnek folyamatosan olyan érzése van, mintha nem egy mozifilmet, hanem egy tévésorozat egy részét nézné éppen, vagy éppen egy anime-t. A sztori talán túlzottan is tipikus, klisészerű, ráadásul teljesen kiszámítható, a megvalósítása pedig maximum átlagosnak nevezhető. A színészi játék szörnyen túljátszott, egy pillanatig sem hiteles, bár lehet, hogy ezzel is csak az anime-hatást próbálták visszaadni. Hasonlóan lehet jellemezni a film humorát is, ami lehet, hogy a japán nézőnek roppant szórakoztató, de akárcsak a Sakigake Cromartie High, vagy a Densha Otoko, rettenetesen fárasztó és erőltetett (példaként említhető a tanárúr, aki egyre röhejesebb parókákban jelenik meg az órákon, vagy Risa nővérének tévénézési szokásai). Feltétlenül szót érdemel a a filmben hallható narráció, amit valamilyen oknál fogva angolul mondanak végig (van hozzá japán felirat is!), az akcentus miatt kissé nehezen érthető, valamint helyenként a sztorit megszakítva feltűnik egy pszichológus is, aki eléggé szájbarágósan magyarázza a szereplők lelkivilágát (amit a filmben egyébként is szájbarágósan ismerhetünk meg).

Így leginkább csak azoknak lehet érdekes, akik a főszereplők közül valamelyik színészt (pl. a Taga Tameni-ben is látható Koike Teppei), illetve hírességet (Fujisawa Ema egy modell, míg Tamaki Nami inkább popénekesnőként volt ismert eleddig) szeretik, vagy sokra értékelik az infantilis filmeket. Aki úgy érzi, hogy egyik kategóriába sem tartozik bele, annak nem sok érvet lehet felhozni, hogy megnézze a filmet, leszámítva talán azt, hogy egy videoklip erejéig Terajima Susumu is feltűnik benne, mint rapper.