belépés∆

Equinox Flower (Higanbana) (1958)

Equinox Flower (彼岸花) (1958)

Equinox Flower (Higanbana) (1958)

iMDB

A japán film egyik legnagyobb klasszikus rendezője, Ozu Yasujiro kedvelt témája volt a kortárs Japán társadalmi problémáinak, valamint a háború utáni élet újszerűségének bemutatása. Nincs ez másképp az első színesben rögzített filmje, az Equinox Flower esetében sem. A történet középpontjában Hirayama Wataru úr áll, akinek dolgos hétköznapjait barátai és ismerősei színesítik, akik különféle családi problémáikban kérnek Hirayama úrtól tanácsot. Ezen problémák között leggyakrabban a barátok, ismerősök gyermekeinek, akik mind lányok, a házassággal kapcsolatos a szüleiktől teljesen eltérő hozzáállásuk áll, ugyanis saját maguk szeretnék kiválasztani, hogy kivel is házasodjanak össze. Hirayama úrról már a film legelején kiderül, hogy ő még a Japánban „hagyományos” módon kötött házasságot, azaz a szülők által kijelölt hölggyel, így ezen –némileg negatív- tapasztalat birtokában osztogatja a tanácsokat. Ismerősei nagyon szeretik emiatt, mert a nyugodt és tárgyilagos Hirayama igyekszik mindkét fél álláspontját végiggondolva tanácsot adni. Mindez egészen addig teljesen rendben is van, amikor is egy ismeretlen férfi keresi fel az irodájában és közli vele, hogy el szeretné venni a lányát feleségül. Vajon Hirayama úr saját magának is tud remek tanácsokat adni?

Equinox Flower (Higanbana) (1958)

A film hozza az Ozu filmjeitől megszokott családias, bensőséges hangulatot. A néző folyamatosan úgy érzi, hogy ő maga is az éppen a képen látható szereplők között ül, amit a rendező azzal is kiemel, hogy a színészek látszólag abszolút nem törődnek a kamerával, sokszor háttal állnak neki, vagy éppen nem látszanak. Mivel a kamera sosem mozog, így ténylegesen olyan érzése van a nézőnek, mintha a szereplők mellett ülne egy széken. A történetmesélés is a klasszikus hagyományokat követi, olyan, mintha egy regényt olvasnánk.
Aki esetleg úgy érzi, hogy a történet középpontjában álló probléma, hogy a lánykák hogyan is kössenek házasságot, talán nem olyan érdekes dolog, az téved. Remekül van kidolgozva, hogy egy olyan abszolút férfiközpontú társadalomban, mint amilyen a japán, a nők mennyi furfanggal és leleménnyel próbálják az igazukat elfogadtatni –esetünkben- a családfővel. Persze közben a hétköznapi életről is rengeteg érdekes apróságot mutat be Ozu, sokszor úgy, hogy az avatatlan néző szinte észre sem veszi. Ezeket pedig úgy ábrázolja, hogy semmit sem bírál, nem alkot véleményt, mindannak eldöntését, hogy az adott tevékenység elfogadható-e, helyes-e, a nézőre bízza. Szándékosan előtérbe tolja például a feleség feladatait, amikor a férj este hazajön a munkából (ahogy segít neki átöltözni, próbálja szóval tartani, stb.), valamint ahogy bemutatja, hogy mindezt a másik fél hogyan fogadja (általában fapofával, teljesen természetesnek tartva a dolgot).

Equinox Flower (Higanbana) (1958)

De ugyanígy képet kapunk a modern, változó társadalomról, ahogy ezt a fent említett rituálét megzavarja egy elektronikai eszköz, egy rádió (Hirayama úr haragszik is rá rendesen!), a fiatalok modern beszédstílusáról (a lányok következetesen a kareshi (barát) szó helyett az angolból átvett, megmosolyogtató „boifurendo” szót használják), stb, azaz egyetlen társadalmi probléma (a fiatalok házasságkötési vágyai) középpontba állításával gyakorlatilag a teljes hétköznapi életben előforduló kisebb-nagyobb problémákat, a generációk közötti különbségeket bemutatja. Egy szóban összefoglalva: zseniális! Mindennek elérésében pedig Ozu-t a kor nagyszerű színészei segítették, nevük feltétlenül említésre érdemes. Hirayama urat Saburi Shin, a feleségét Japán első filmrendezőnője, Tanaka Kinuyo, a lányokat az 50-es évek mai szemmel nézve is nagyon csinos színésznői, Arima Ineko, Kuga Yoshiko, valamint Kuwano Miyuki alakítják, míg Hirayama úr barátai közül a Mikami urat alakító Ryu Chishu arca sok-sok másik korabeli japán filmből is ismerős lehet.
Aki tehát szereti a klasszikusan szép történeteket, valamint érdeklik Japán társadalmi problémái, ebben a finom humorral, helyenként megható jelenetekkel teletűzdelt filmben biztos, hogy nem fog csalódni.

Equinox Flower (Higanbana) (1958)

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Angel Dust (1994)

Angel Dust (1994)

  A pszihothillereket alapból is kedvelem, ez pedig különösen érdekelt, mivel Sogo Ishii csinálta, akinek az Electric Dragon 80.000 Volt című remekművet is köszönhetjük. A film egy sorozatgyilkos után eredő érzékeny lelkű nyomozónőről szól, aki...

Come Drink with Me (Da zui xia) (1966)

Come Drink with Me (Da zui xia) (1966)

  Kétség nem férhet hozzá, a mozi egyike a wuxia műfaj iskolateremtő alkotásainak, ami még a Shaw Brothers futószalagon készülő filmgyártás előtti korszakából való. Itt látszik meg igazán, mennyit vett el a profithajszolás a minőségi filmgyártás...

Hinokio - Intergalactic Love (2005)

Hinokio - Intergalactic Love (2005)

  IMDbHogy mentegetőzéssel kezdjem, ezt a filmet csak és kizárólag az intergalaktivitás miatt szereztem be. Aztán megláttam a borítót és rendesen megrémültem. Szerencsére azonban nem folyik a film, egész kellemesen csalódtam, csak a vége csöpög...

Happy Together (1997)

Happy Together (1997)

    iMDB Háttérkép   Igazi, átütő erejű Wong Kar-wai klasszikus, amiben minden benne van, amit e rendezőben szeretünk, és ezt így látták a filmkritikusok is 1997-ben, Cannes-ban. Yiu-fai (Tony Leung) és barátja Po-wing (Leslie Cheung) idillinek ugyan nem mondható, de...