belépés∆

Equinox Flower (Higanbana) (1958)

Equinox Flower (彼岸花) (1958)

Equinox Flower (Higanbana) (1958)

iMDB

A japán film egyik legnagyobb klasszikus rendezője, Ozu Yasujiro kedvelt témája volt a kortárs Japán társadalmi problémáinak, valamint a háború utáni élet újszerűségének bemutatása. Nincs ez másképp az első színesben rögzített filmje, az Equinox Flower esetében sem. A történet középpontjában Hirayama Wataru úr áll, akinek dolgos hétköznapjait barátai és ismerősei színesítik, akik különféle családi problémáikban kérnek Hirayama úrtól tanácsot. Ezen problémák között leggyakrabban a barátok, ismerősök gyermekeinek, akik mind lányok, a házassággal kapcsolatos a szüleiktől teljesen eltérő hozzáállásuk áll, ugyanis saját maguk szeretnék kiválasztani, hogy kivel is házasodjanak össze. Hirayama úrról már a film legelején kiderül, hogy ő még a Japánban „hagyományos” módon kötött házasságot, azaz a szülők által kijelölt hölggyel, így ezen –némileg negatív- tapasztalat birtokában osztogatja a tanácsokat. Ismerősei nagyon szeretik emiatt, mert a nyugodt és tárgyilagos Hirayama igyekszik mindkét fél álláspontját végiggondolva tanácsot adni. Mindez egészen addig teljesen rendben is van, amikor is egy ismeretlen férfi keresi fel az irodájában és közli vele, hogy el szeretné venni a lányát feleségül. Vajon Hirayama úr saját magának is tud remek tanácsokat adni?

Equinox Flower (Higanbana) (1958)

A film hozza az Ozu filmjeitől megszokott családias, bensőséges hangulatot. A néző folyamatosan úgy érzi, hogy ő maga is az éppen a képen látható szereplők között ül, amit a rendező azzal is kiemel, hogy a színészek látszólag abszolút nem törődnek a kamerával, sokszor háttal állnak neki, vagy éppen nem látszanak. Mivel a kamera sosem mozog, így ténylegesen olyan érzése van a nézőnek, mintha a szereplők mellett ülne egy széken. A történetmesélés is a klasszikus hagyományokat követi, olyan, mintha egy regényt olvasnánk.
Aki esetleg úgy érzi, hogy a történet középpontjában álló probléma, hogy a lánykák hogyan is kössenek házasságot, talán nem olyan érdekes dolog, az téved. Remekül van kidolgozva, hogy egy olyan abszolút férfiközpontú társadalomban, mint amilyen a japán, a nők mennyi furfanggal és leleménnyel próbálják az igazukat elfogadtatni –esetünkben- a családfővel. Persze közben a hétköznapi életről is rengeteg érdekes apróságot mutat be Ozu, sokszor úgy, hogy az avatatlan néző szinte észre sem veszi. Ezeket pedig úgy ábrázolja, hogy semmit sem bírál, nem alkot véleményt, mindannak eldöntését, hogy az adott tevékenység elfogadható-e, helyes-e, a nézőre bízza. Szándékosan előtérbe tolja például a feleség feladatait, amikor a férj este hazajön a munkából (ahogy segít neki átöltözni, próbálja szóval tartani, stb.), valamint ahogy bemutatja, hogy mindezt a másik fél hogyan fogadja (általában fapofával, teljesen természetesnek tartva a dolgot).

Equinox Flower (Higanbana) (1958)

De ugyanígy képet kapunk a modern, változó társadalomról, ahogy ezt a fent említett rituálét megzavarja egy elektronikai eszköz, egy rádió (Hirayama úr haragszik is rá rendesen!), a fiatalok modern beszédstílusáról (a lányok következetesen a kareshi (barát) szó helyett az angolból átvett, megmosolyogtató „boifurendo” szót használják), stb, azaz egyetlen társadalmi probléma (a fiatalok házasságkötési vágyai) középpontba állításával gyakorlatilag a teljes hétköznapi életben előforduló kisebb-nagyobb problémákat, a generációk közötti különbségeket bemutatja. Egy szóban összefoglalva: zseniális! Mindennek elérésében pedig Ozu-t a kor nagyszerű színészei segítették, nevük feltétlenül említésre érdemes. Hirayama urat Saburi Shin, a feleségét Japán első filmrendezőnője, Tanaka Kinuyo, a lányokat az 50-es évek mai szemmel nézve is nagyon csinos színésznői, Arima Ineko, Kuga Yoshiko, valamint Kuwano Miyuki alakítják, míg Hirayama úr barátai közül a Mikami urat alakító Ryu Chishu arca sok-sok másik korabeli japán filmből is ismerős lehet.
Aki tehát szereti a klasszikusan szép történeteket, valamint érdeklik Japán társadalmi problémái, ebben a finom humorral, helyenként megható jelenetekkel teletűzdelt filmben biztos, hogy nem fog csalódni.

Equinox Flower (Higanbana) (1958)

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Sea Without Exit (2006)

Sea Without Exit (2006)

iMDB Nincs olyan ember, aki ne halott volna a japánok fanatikus, öngyilkos pilótáiról, a kamikázékról, akiket a II. világháború végén, mikor már szinte biztos volt vereség, arra képeztek ki, hogy bombákkal megrakott repülőgépeiket az ellenség hajóiba...

Wonder Women (Nui yan boon sik) (2007)

Wonder Women (Nui yan boon sik) (2007)

Wonder Women (Nui yan boon sik) (2007)iMDBIdén nyáron volt a 10 éves évfordulója, hogy Hongkong az angol fennhatóság alól visszakerült Kínához, a kerek évforduló „tiszteletére” pedig egymás után érkeztek a filmes megemlékezések is, hiszen különféle...

The Devil's Temple (Oni no sumu yakata) (1969)

The Devil's Temple  (Oni no sumu yakata) (1969)

    Egy újabb mozi a Daei archívumból, amely nem a szokványfilmek útját választotta. A rendezője az a Misumi Kenji, akit a kalandfilmjei tettek ismertté a világban. Már próbáltam néhányszor írni arról más ismertetők „ürügyén”, hogy azért...

Gamera the Brave (Chiisai yuusha-tachi) (2006)

Gamera the Brave (Chiisai yuusha-tachi) (2006)

Gamera the Brave (小さい勇者達) (2006)iMDBAmikor a Toho filmstúdió bejelentette, hogy a drasztikus nézőszámcsökkenés miatt a Godzilla Final Wars után hosszú időre felhagy a további szörnyes filmek készítésével, úgy tűnt, hogy egy jellegzetesen japán műfaj,...