IMDb

1995-ben pusztító földrengés rázza meg Japánt. Yukari Kamo (Yoshino Kimura) Kobéba utazik, hogy önkéntesként segédkezzen a földrengés áldozatainak ellátásában.
Különleges képességét felhasználva - tudniillik tud olvasni az emberek gondolataiban - igyekszik segíteni embertársain, de ez nem mindig úgy sül el, ahogy az elvárható volna, emiatt nem találja helyét a világban.
Találkozik egy furcsa kislánnyal, Chihiro Moritanival (Yu Kurosawa), akiről kiderül, hogy skizofrén, és 13 különböző személyiséggel rendelkezik. A lány körül megmagyarázhatatlan, furcsa halálesetek történnek, melyek felkeltik Yukari érdeklődését, aki nyomozásba kezd, hogy megtudja igazak-e a pletykák, miszerint Chihiro átka lecsap azokra, akik rosszat tesznek ellene...

Skizofrén iskolás lány, gondolatolvasó főhősnő, misztikus körítéssel - akár még jó is lehetett volna, de nem az.
Bár a misztikus horror/thriller kategóriába sorolandó, erőteljesen hiányolom belőle a műfajhoz tartozó egészséges feszültség és ijedezés keltést. Mert ha már horror/thriller: az ember szeretne kicsit borzongani, megijedni, összerezzenni, felhördülni, bármi. Nem pedig a bealvás határára jutni és az órát nézni, hogy mennyi van még hátra a filmből.
Csupán csak annyitól, hogy a film jeleneteinek többsége sötét, és az ember alig lát valamit a képekből, attól sajnos még nem lesz automatikusan sejtelmes is.
A történet szétszórt és következetlen, eredetiség is kevés szorult belé. A két főszereplő hölgy ugyan kellőképp dekoratív, de színészileg semmi extrát nem nyújtanak, ahogy egyik egyéb szereplő sem.
Háttér és aláfestőzene - ami ugye igen hatásos és szükséges eszköz az ilyen jellegű alkotásoknál jobb esetben - jóformán nincs is. És bár az embert néha rettentően tudja idegesíteni a feszültségkeltést imitáló hegedű-sírás és az egyéb jól bevettt zenei módszerek, innen kimondottan hiányzik.
Azt kell hát mondanom, hogy nem éri meg azt a másfél órát rászánni a megnézésére. Tessék helyette mást keresni.