The Hidden Blade & The Twilight Samurai
Ez utóbbiról írtam már, csak egy kicsit mást, mint amit jelenleg gondolok róla. Igazság szerint a Hidden Blade kapott meg most nagyon, s felbuzdulva azon újranéztem.
Nagyon jó film mindkettő, mestermunka. Érdekes, hogy mindkét történet szinte ugyanaz, de nem folytatás, ellenben egy sztoriban itt több van, mint legtöbbször a folytatásokban. Nagyon merész az öreg Yoji. Nem a hagyományos szamurájképet festi le, azt, akinek görcsbe rándul a szemöldöke, és kezét mindig a kardján tartja. Itt a szegényebb rétegről, hivatalnokokról van szó. Nagyon emberiek, minden rezdülésük akár az enyém is lehetne. Ami közös bennük, hogy végtelen tiszta lelkűek mindketten, s ebből nem engednek. Ez nem valami felsőbbrendű szamurájtörvény, hanem egyszerű humanizmus. Az a fajta művészeti alkotások, melyek nem nyakatekertségükkel, virtuózitásukkal hódítanak, hanem épp egyszerűségükkel. Igazából a részletekben rejlik a művészet benne, nagyon sokrétű képi világgal és azzal, hogy minden a legjobb helyen van, de csak úgy természetesen. Nincs benne semmi erőlködés. Nagyon megragadóak az alakítások, elképesztő szép helyszínek, szépen fényképezve. Most teljesen odavagyok érte.
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.