Ázsiafilm

1989 - horror...
...de nem valami hétköznapi ám. Egyáltalán nem. 67 perc, de legalább a duplájának tünik. Egy elég sürü és fémekben gazdag alkotáska. Nem is tudom, hol kezdjem. A kép fekete-fehér, a kamera végig az operatőr vállán nyugszik, ettől olyan az egész, mintha amatőr film lenne. Aztán a snittek részletekbe menö kidolgozottsága, a jelmezek, meg a gyakorlatilag minden aspektusa meghazudtolja ezt. Ez a képalkotás csak azt szolgálja, hogy minél inkább hétköznapi, sallangmentes környezetet teremtsenek, amibe a néző könnyűszerrel otthon érzi magát, mintha csak családi videót néznél. Ezt használta ki a Blair Witch Project is. A történet egy B kategóriás szörnyfilm (regular size monster series) művészi megfogalmazása. Nem a megértésre, hanem a megérzésre hat, feeling-film. Megmutatja, milyen érzés lehet az, ha ipari-fém-szemét-kupaccá változik az ember. Beszélni nem igazán beszélnek benne, inkább csak ordítanak. Azt viszont sokat. Na és igencsak szélsőségesen brutális. Még nekem is, de hát ez is japán film, és a maga nemében nagyon is jó. Nem tudom, milyen lehet a 2. rész (Tetsuo 2 - Body hammer), de egyelőre ezt kell kipihennem.

Manu

Ez az alig több, mint egy órás fekete-fehér filmre álmodott rémálom majdnem tökéletesen lenyűgözően hatott rám. A felénél azt hittem, hogy ez lesz az új ázsiai filmkedvencem - de a konklúziót majd a végén.
A Tetsuo a legrémisztőbb és legsokkolóbb modern technikai látomás, amit csak láttam. A képsorok értelmezhetősége többsíkú, sok jelenetet egyfajta vizuális metaforaként lehet értelmezni. Gyönyörűen költői és megrázó képsorokban követhetjük nyomon egy "átlagos üzletember" ("ordinary salaryman" - ez áll a trailerben) kálváriáját. Egy "átlagos üzletasszony" mellett ül egy állomáson, akivel furcsa dolgok történnek (amik előrevetítik hősünk leendő sorsát): fém alkatrészek kezdenek kinőni belőle, mintha valamilyen techno-robottá kezdene válni, majd az eszét is elveszti, és üldözni kezdi a férfit. Azonban üldözésből már sokat láttunk, és akármilyen erőteljesek is a képsorok, ez mégis csak bevezető a filmhez. Sokkal sokkolóbb, amikor a férfit otthon látjuk a tükör előtt, amint egy, az arcából kinőtt kis fémcsavarocskát vizsgálgat. Amikor piszkálni kezdi, véres sercenéssel tűnik el az arcáról. A tapasz azonban hamar újra dudorodni kezd, és más furcsaságok is történnek a testével...
A film a modern ember belülről fakadó, elidegenedéstől való félelmeire épít. A férfi kezd elidegenedni a testétől, saját magától, és ez egyike a legijesztőbb dolgoknak (amit Kafka és Lovecraft is remekül kihasznált, de a modernebb környezet is szolgáltat elég anyagot - gondoljunk csak a kiborgok test-cseréire vagy a klónozós, agyátültetős stb történetekre). De ez az ember (csak ez???) az evéstől, a szextől, az embertársaitól, a kommunikációtól is eltávolodik, valaféle undorral vegyes félelelmmel figyel mindent, ahogy egyre jobban átalakítják testét a nem tudni, honnan és miért előbukkanó, szerszámokra, műszerekre, gépekre és robotalkatrészekre emlékeztető vasdarabok. De mintha az egész világ megváltozott volna: a barátnője szájában fémhangokat kiadva csikorog a villa, a szexből egyfajta sokkoló technikai megerőszakolás lesz - ez a film egyik legerősebb jelenete, a szerepek is felborulnak, a nő erőszakol, de még csak nem is a saját emberi testével, a film következetes: a kiismerhetetlenül, irányíthatatlanul (kulcsszavak!) megelevenedő vas ide is betör... de ebből a rémlátomásból a férfi még felébred, hogy egy felszabadult szeretkezésbe kezdjen a nővel, de ezúttal sem harmonikus a dolog...
A filmben egyébként is gyakoriak a felébredések, amikor hirtelen látszólag minden rendben lesz... de ez a "látszólag" nagyon fenyegető, ráadásul minden csak az előző rémálomhoz képest van rendben, a "normális", antropomorf emberi világhoz képest már régen nem. A valóság is bizonytalan, az időérzék elmarad a testtel együtt, ahogy előtör a vas. Persze abban sem lehet bízni: a férfi nem tudja irányítani az "új testét", mint ahogy a többi technikai eszköz sem kiismerhető: újra meg újra a tévé képernyőjét látjuk, torzított, rosszul fényképezett felvételeket látunk rajta ide-oda pörögni (pornó az erdőben, autós baleset - később mindkettő jelenet a helyére kerül), máskor csak zaj megy rajta sisteregve...

*******  SPOILEREK!!!  ********
És innentől a film felhagy a koherens szimbólumrendszer használatával és a költői mélységű metaforákkal: megjelenik az "ellenség", akivel Tetsuo-nak természetesen meg kell küzdenie. Igaz, a küzdelem végeredménye az, hogy a két techno-démon egybeépül, majd száguldozni kezdenek az utcákon, világ-leigázási megalomán szándékkal, teljesen elveszte a valósággal való kapcsolatot, nevetségessé téve magukat - bár az üres utcákon száguldozó "tankot" fenyegetőnek is fel lehet fogni, aki tényleg uralkodik, de nekem mégsem sikerült beépítenem az addig olyan következetesnek tűnő filmstruktúrába.
****************************

Ha a film egy kicsit következetesebb önmagához, azaz lehagyják a harcot, és valami logikusabb magyarázattal zárják le, egész biztos örök kedvencemmé vált volna. Így viszont nem tömjénezem a Tetsuo-t jobban, mint amit egy zseniális, izgalmas, sokkoló és művészi legenda megérdemel. ^^

Ramiz

imdb