Ázsiafilm

Egy Murakami nevű fiatal rendőr pisztolyát ellopják a tömött buszon, miközben hazafelé igyekszik.

A tolvajt még azon melegében nem sikerül elkapnia, így bűntudattal teli megy vissza a rendőrségre. Elkezdi kinyomozni, hogy ki lophatta el a fegyverét, de egyedül nem jut dűlőre, így kollégái segítségével egy idősebb és a zsebtolvajok világát jól ismerő nyomozó veszi szárnyai alá és ketten folytatják a keresést. Az idősebb nyomozónak, Sato detektívnek pedig nemcsak az üggyel, hanem a bűntudatot és a szégyent egyre nehezebben viselő Murakamival is meg kell birkóznia.

A Stray dog Kurosawa Akira a kortárs Japánban játszódó, hét filmből álló „sorozatának” legjobb darabja. Már minden és mindenki benne van, ami és aki Kurosawa legjobb filmjeit jellemzi. Sato és Murakami karakterét a két kedvenc színész, Shimura Takashi és Mifune Toshiro alakítja, a zenét Hayasaka Fumio szerezte, míg a technikai oldalon látható Kurosawa híres vágás helyett használt „wipe-effect” technikája, valamint itt is előtérbe kerül a drámai részek fokozásánál az eső és a mennydörgés. A történet feszes, izgalmas, egy pillanatnyi üresjárat sincs benne, a nyomozás menete teljesen hihető, ráadásképpen finom humorral van fűszerezve. A háború utáni Tokyo lepusztultabb részének bemutatása is látványos, köszönhetően annak, hogy elég sok és változatos helyszíneken játszódik a film. Még egy baseball meccsnek is tanúja lehet a néző. Mindezt pedig csak fokozza a két nyomozó eltérő világképe, egymás közti beszélgetéseik közbeni moralizálásuk, valamint a jó emberismerő Sato és a még fiatal és idealista Murakami igencsak eltérő reakciói. A Stray dog tehát egy nagyszerű film, ajánlom mindenkinek, aki szereti a régi japán filmeket.

Érdekességként megemlíthető, hogy a filmet 1973-ban újra leforgatta egy Morisaki Azuma nevű rendező, valamit a történetből 1988-ban Revolver címmel egy könnyedebb hangvételű filmet is készítettek, igaz, abban már a forgatókönyvet is jelentősen átírták.

iMDB