Ázsiafilm

A ’60-as évek közepén Japán hatalmas kaiju lázban égett. Godzilla sorra küzdött meg a veszélyesebbnél veszélyesebb szörnyekkel, mint Ebira, Monster Zero vagy King Kong, sőt még gyermeke is született. A Daiei stúdió megirigyelve a Toho sikereit és kihasználva a daikaiju hullámot, megkreálta sajátbejáratú szörnyetegét, a sugárhajtású, repülő óriásteknőst, Gamerát.

Az új daikaiju gyorsan befutott ugyan, de a várakozásokkal ellentétben nem az eredetileg megcélzott célközönséget hódította meg, hanem kifejezetten a fiatalokra hatott. Innentől kezdve Gamera évtizedekig a gyerekek kedvelt hőse lett, aki sorra küzdött meg a Földet fenyegető különböző (természetesen háznyi nagyságú) lényekkel.

A ’90-es években Godzilla ismét a reneszánszát élte az un. Heisei éra alatt. Gamera sem nyugodhatott tehát, ám a készítők most alapvetően egy más koncepciót dolgoztak ki. Méltó vetélytársat akartak Godzillával szembeállítani, aki a felnőtt közönség kegyeiért vetekedhet. Ott is újítottak, hogy a korábban szokásos, egymástól mind történetben, mind stábban, mind kivitelezésben különböző filmek helyett egyből egy trilógiában kezdtek gondolkodni, melynek elkészítésével Shusuke Kaneko –t kérték meg.

Gamera: Guardian of the Universe (1995)

 iMDB 

Az első részt bevezető/átvezető epizódnak szánták a készítők, melyben újra megismerhetjük Gamerát. A történet szerint az emberek még nem ismerik az óriási teknőst, tehát a film teljesen elveti az összes előző részt, s jelezi, hogy új alapokra helyezi a sorozatot. Ennek ellenére Gamera ellenfele Gyaros, egy amolyan őshüllő-madár, aki az eredeti filmekben is az egyik fő-ellenfele volt a bolygó védelmezőjének.

Ez a rész nem lett túl sikeres a mozikban, annak ellenére, hogy a kritikák igencsak magasztalták (hat különböző díjat sikerült bezsebelnie). Igazság szerint tényleg nem nyújt túl sokat egy Godzilla filmmel szemben és a folytatások ismeretének hiányában maximum egy erős közepessel lehet értékelni. Itt még csak elhintik a történet alapjait, nem látszanak a sorozat jellegzetességei, a fő ellenféle, Gyaos pedig kifejezetten bénára (számomra még idegesítőre is) sikeredett.

Gamera: Attack of Legion (1996)

iMDB 

Miután Gamera legyőzte Gyaost, szinte azonnal új ellenfele akad. A külső űrből egy meteor csapódik a Földbe, ami idegen életformát cipel magával. A földönkívüliek egyfajta rovar-féle életformát képviselnek, egyedeik pedig nagyjából ember nagyságúak, kivéve a fő szörnyet.

A második rész már sikeresebb lett, mint elődje és itt már kezdenek is kidomborodni a sorozat jellegzetességei. A szörnyek nem csak hangyákhoz hasonló szerveződésükkel hasonlítanak az amerikai Alien sorozatra, hanem elég horrorisztikusan is irtják fajunk védtelen egyedeit, tehát egyértelműen látszik, hogy az alkotók nem azt akarták elérni, hogy a gyerekeknek kelljen rábeszélni szüleiket a mozilátogatásra. Emellett, a kaiju moziktól nem megszokott módon, igen sok CG-t tartalmaz, ami a kor szintjéhez mérten nagyon igényesek, sőt, szerintem ma is megállják a helyüket. Természetesen a fő szörnyeket azért még emberek alakítják, legalábbis a földön zajló küzdelmek alatt.

Gamera: Revenge of Iris (1999)

 iMDB

Az alkotók a befejező résszel túlléptek a szokásos kaiju filmek keretein, és egy addig kínosan került témát kezdtek el feszegetni. Az rendben van ugyanis, hogy Gamera áldozatos munkájával milliók életét menti meg, de az a fránya bestia egyszerűen képtelen valami semleges terepen megvívni halálos harcait, a végén valahogy mindig valamelyik nagyvárosban (esetenként többen is) landol, amit persze kb. úgy félig le is rombol. Természetesen nagyrészt a lakosságnak nincs ideje evakuálni, így a World Trade Center lerombolása és Osama gyakorlatilag eltörpülnek Gamera, és tömegmészárlással végződő, mentőakciónak beállított ténykedése mellett. Ezt kiemelendő, a főszörny, Iris is egyfajta bosszúállást képvisel, mind a szörnyek, mind a rokonaikat, barátaikat elvesztő emberek részéről.

Ez a rész, befejezéshez méltón, még látványosabb, mint elődei. Iris gyakorlatilag úgy 80%-ban számítógéppel rajzolt, és nem is néz ki rosszul. Gamerát is láthatjuk néha, mint pixelszörnyeteget, de azért a színésznek sem kellett kimennie az utcára koldulni.

Összegezve, méltó lezárása, és katarzisa a sorozatnak.

Ami a személyes véleményemet illeti, én nem voltam oda valahogy ezért a kaiju moziért. Az alkotók minden próbálkozása ellenére a filmek valahogy mégis gyerekesek maradtak. A CG tényleg szép volt, de kiölte a kaiju filmek báját, a gumiruhában való taekwandozást/kung-fuzást/birkozást/pankrációzást. Így egyből egy sci-fivel álltam szemben, aminek viszont ilyen viszonylatban már nagyon blőd volt mind sztoriban, mind kivitelezésben. És végül itt volt Gamera, aki sehol sincs Godzillához képest. Ezzel a páncélba épített négy sugárhajtóművel, lehetetlen és használhatatlan agyaraival és a sorozatban lövöldözött tűzgolyóival valahogy képtelennek tűnt az egész lény. Bennem semmilyen szimpátiát nem tudott kiváltani. Talán egy Godzilla részben elment volna, mint ellenfél, de saját sorozatot szerintem nem érdemelt. Mindenestre aki megszereti ezt az esetlen szörnyet, annak itt a legújabb, 2006-os film, a Gamera, the Brave, ami úgy tűnik, visszatérés az eredeti, gyermek közönséget kiszolgáló filmekhez.