belépés∆

Nezu no Ban (2006)

 

Nezu no Ban (2006)

 

iMDB 

Masashito Tsugawa öreg róka már a japán filmgyártásban. 1956 óta forgat filmeket, azonban nem, mint rendező, hanem mint színész. Vége-hossza nincs a sikeresebbnél sikeresebb produkcióknak, melyekben láthattuk (a legújabbak: Death Note, The Uchoten Hotel ), ám a kamera másik oldalára ez alkalommal állt először. Azt már itt, a legelején leszögezhetem, hogy az 50 évnyi tapasztalat bizony nem vált kárára.

Mint kortársak jól ismerték, és dolgoztak is együtt Juzo Itamival, többek között annak debütáló filmjében, a The Funeral ban is. Masashitot ez vezérelhette, hogy egyfajta tiszteletadásként egy hasonló témájú és hangulatú filmet készítsen, mely szintén a japán temetések, és főleg az azt követő családi összejövetelek sajátos atmoszférájáról szól.

Egy rakudo mester, a halálos ágyán némileg furcsa kérést intéz tanítványaihoz. Mielőtt végleg eltávozna, szeretne látni egy női genitáliát. Bármennyire nehéz is, a tanítványok teljesítik a kérést és a mester (úgy-ahogy) békében távozhat. A temetés előtti este a tanítványok tort ülnek, s közben felelevenítik a mesterrel kapcsolatos emlékeiket. Ám a történetnek ezzel még nincs vége.

Masashito első filmje igazi japán attribútomukkat felsorakoztató alkotás, ízig-vérig japán történet, minden porcikáját áthatja az ottani kultúra. A rakudo, egy sajátos, nagy hagyományokkal rendelkező előadó művészet, mely a komédiához áll legközelebb. Az előadásmód gyakorlatilag minimális, a rakudo-játékos egy történetet mesél el (végig egy asztal mögött ülve), mely egy kicsit csipkelődő, egy kicsit erotikus, visszafogottan komikus és tanulságos. A film egésze ezen műfajon alapszik.

 

Nezu no Ban (2006)

 

A nezu no ban (jel.: a legnehezebb éjszaka) kifejezés szintén egy sajátos japán szokás, melynek keretében a szerettek és a halott a temetés előtt eltöltene egy éjszakát együtt. Egyfajta tor ez, esznek isznak, mulatnak, és néha rá-rá pillantanak a halottra, aki szintén velük tartózkodik a helységben.

Bár a filmben végig a halálról van szó, mégsem borús, mégsem nyomasztó, sőt fekete-humor sincs benne, hanem inkább az a bölcs hozzáállás, mely azon alapszik, hogy a halál bár szomorú, de nem feltétlenül egy szörnyű dolog. Előbb-utóbb mindenkivel megtörténik, és ha az ember már túl van rajta, akkor igazából nem kell sajnálni. Aki ilyenkor sír, az magát siratja.

Emellé a finom humorral átszőtt történet mellé még társul egy ki obszcenitás is, ami talán az európai embernek durvának tűnhet, japán szemmel inkább csak pikáns. A férfi szereplő igen gyakran térnek ki a nők különböző testrészeire, de igazából a legfontosabbat részesítik előnyben. Ezt legtöbbször csak verbálisan teszik, de néha énekbe is foglalják. A feleségeiket egyáltalán nem botránkoztatja ez meg , sőt, teljesen logikusan, bóknak veszik. Szerintem valahogy így lenne természetes máshol is, de hát nem mindenhol vannak a szellemi érés ezen fokán.

A film ezeken túl még sok-sok mondanivalóval bír, és bepillantást nyújt a japán lélek rejtelmeibe is. Első filmnek elsőrangú és remélem a jövőben Masashita-san megajándékoz bennünket még sok hasonló színvonalú alkotással.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

The Opium War (1997)

The Opium War (1997)

iMDB Rendező: Xie Jin(1997, 153 perc, Hong Kong)

Lopakodó lelkek - 3-Iron (Bin-jip) (2004)

Lopakodó lelkek - 3-Iron (Bin-jip) (2004)

Remekmű ez a koreai kis filmecske, Kim Ki-Duktól, aki a Magyarországon is bemutatott Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz-t is jegyzi.

Antarctic Journal (Namgeuk-ilgi) (2005)

Antarctic Journal (Namgeuk-ilgi) (2005)

    Egy hat fős expedíció indul a Déli-Sarkon a célja felé, ahol még nem járt senki más. Eleinte minden szép és jó, még egy 80 évvel ezelőtti expedíció naplóját is megtalálják, aztán ahogy fogynak a készleteik,...

Across a Gold Prairie (Kinpatsu no sougen) (2000)

Across a Gold Prairie (Kinpatsu no sougen) (2000)

Kodai Narisu (Ikewaki Chizuru) egy fiatal lány, aki elvállal egy munkát és afféle bejárónőként kezd dolgozni egy több, mint 80 éves, szenilis öregembernél. Az öregúr, Nippori (Iseya Yusuke) azonban egyfajta álomvilágban él, azt hiszi...