Ázsiafilm

iMDB

Ultraman pontosan olyan hőse a japán filmnek, mint Godzilla. Míg utóbbi a mozikban pusztította vagy éppen védte Japán nagyvárosait, addig Ultraman a TV-k képernyőjén vette fel a harcot az óriásira nőtt gonosz szörnyekkel.

Az első Ultraman sorozat 1966-os bemutatója óta a „szürke óriás” hatalmas utat járt be, akárcsak hüllő testvére. 22 független sorozat és több mozifilm is kiszolgálta a rajongók szünni-nem-akaró érdeklődését a szuperhős iránt. Nem kell túl mélyen benne lennünk az amerikai képregényhősök világában, hogy megtaláljuk az analógiát köztük, és japán alteregójuk között, de azt is észre kell vennünk, hogy Ultraman nem sima lopás, koppintás. A tengeren-túli alapanyagot a készítők szépen összegyúrták hazájuk kaiju mozijával, így hősünk egyből toronyház magasságúra tudott nőni, és könnyedén tudott focizni szintén hegynyi nagyságú ellenfeleivel.

Ultraman (1966) 

A gyártó cég, a Tsuburaya 2005-ben nagy fába vágta a fejszéjét: új lendületet szeretett volna vinni a sorozatba, mellyel képes megfogni a fiatal nemzedéket és megtartani az azóta már felnőtté vált rajongótábort. Ennek eredményeképp született meg az un. N Project, mely három elemből állt. Az Ultraman – Nexus címen TV sorozatot, Ultraman – The Next címen live action mozit, Ultraman – Noa címne pedig színpadi showt indítottak. Az új image lényege egy sokkal sötétebb hangvételű sorozat lett volna. Sajnos, mint utóbb kiderült az egész pont fordítva sült el. A fiatalokat nem fogta meg a komor hangvételű sorozat, az idősebbek pedig túl bugyutának találták. A kritika bármennyire is magasztalta az új hozzáállást, a sorozat óriásit bukott, és a mozifilm, bár sikeres lett, közel sem hozott annyit a konyhára, mint ahogy arra számítottak.

Új sorozathoz új kezdés dukál. A mozifilm azokat az eseményeket dolgozza fel, ahogy Maki őrmester, a japán légierő kitűnő pilótája megkapja csodálatos képességeit. Az új énje sajnos azonban több okból is teher számára. Egyrészt kisfia halálos beteg, másrészt pedig a „égi fény”, mely repülés közben eltalálja és megváltoztatja, nem csak neki tartogat meglepetéseket, hanem egyik kollégájának is. A probléma csak ott van, hogy míg Maki tudja kontrollálni képességeit, addig társa sajnos nem, így egyre növekvő, hatalmas és gonosz szörnyeteg válik belőle.

Mielőtt bármit írnék, szeretném hangsúlyozni, hogy kaiju filmről van szó, tehát mindent ebben a kontextusban kell értelmezni. Az európai, képzetlen szemnek Az Ultraman nyilván szörnyű trashfilmnek tűnhet, de aki ismeri e stílus jellemzőit, és e filmek báját, annak teljesen mást ad. Ennek örök és legszebb példája, hogy a számítógépes animációk korában még mindig ragaszkodnak ahhoz, hogy a szörnyeket gumiruhába bújt emberek alakítsák. A japánok e filmben is bizonyítják, hogy értenek a CG-hez, a film csúcspontján, a Tokió légterében vívott küzdelem nem semmi látvánnyal szolgál, de a legtöbbször bizony esetlen birkózást követhetünk végig, a legnagyobb jóindulattal is elnagyoltnak nevezhető makettek között. Ennek ellenére egy rajongónak még mindig megdobogtatja szívét, mikor a gigantikus szörnyek Tokió felhőkarcolói között küzdenek egymással. Persze azért nem kevés a fejlődés, azért a cérnák már nem látszanak, amivel az épületeket összedöntik és a kamerák is úgy vannak beállítva, hogy a monumentalitást próbálják érzékeltetni. A gumiruhák is elég kidolgozottak, de ennek ellenére ez bizony egy vérbeli kaiju film. Ezt szem előtt tartva, a stílus rajongóinak ajánlom, nekik minden bizonnyal kellemes kikapcsolódást fog nyújtani.