Ázsiafilm

Túlburjánzó, elaljasuló jövőbeli világunk a végét járja: fertőzések, háborúk és etnikai tisztogatások tömegét burkolják idealizált eszmerendszerbe, meghatározva ezzel azt, hogy mi a jó, mi a szép és miben kell hinni. Ebben a világban él Tetsuya (Yusuke Iseya - Distance) és Luna (Kumiko Aso - Kairo, The Uchoten Hotel, Samurai Resurrection, Zebraman). A két fiatal egy párt alkotva tervezgeti jövőjét egészen addig, míg Tetsuya be nem vonul, hogy apjával (Akira Terao) szembeszegülve teljesítse hazája iránti kötelességét, és harcoljon a Hetes Zóna terroristái ellen...

A Casshern szintén gyarapítja azon filmek sorát, melyek az anime-manga adaptációk tömegébe sorolhatók. Azonban míg az anime (Shinzou Ningen Casshan) kevéssé ismert a nagyközönség számára, addig a film a 2004-es év "nagy durranásának" számított, és sokan sokat vártak tőle. Hihetetlen technikai bravúr az alkotás: bizarr, mégis pazar látvány az a világ, amit a CG-vel megelevenítettek. Komplex képet ad egy szürreálisan utópisztikus jövőről, amiben - valljuk csak be - nem biztos, hogy szívesen élnénk.
Érdekes képi megjelenítés és kicsit "mátrixos" kamerakezelés jellemzi, és az animék avatott szemű közönsége felfedezhet benne néhány tipikusan "fight-action" beállítást is. A film zenéjét sikerült hihetetlen jól eltalálni: a lassan folydogáló szomorkás muzsika mellett a vérpezsdítő rockos dallamok is megszólalnak, melyek közül különösen kiemelendő a The Back Horn együttes betétdala: a fülbemászó dallamú, igencsak progresszív és addiktív Requiem. A történet maga túl sűrű, túl bonyolult, részleteiben kidolgozatlan, ezért a néző hamar elveszítheti a fonalat, ráadásul a benne felmerülő kérdésekre nem feltétlenül kap választ a film befejeztével sem. A karakterek kissé elnagyoltnak tűnhetnek, és a cselekedeteik mögött meghúzódó motivációk néha nem teljesen világosak. Az érdekesnek és kellemesnek induló sci-fi a film végére átcsap keményen moralizáló, az emberiség létjogosultságát és az emberi természet megváltoztathatóságát elemző filozofikus magaslatokba, és a befejezés nem nagyon hagy kétséget afelől, hogy ezzel kapcsolatban mely nézőpontot részesít előnyben.

Meglepő módon azon filmek közé tartozik, melyek képesek megosztani az embereket: a többség vagy nagyon utálja, vagy oda van érte. Személyem ez utóbbiak táborát erősíti annak ellenére, hogy közel sem tartom tökéletes alkotásnak. Összességében mégis képes volt megfogni. Mindenképp a "van benne valami" kategória, de azt már embere válogatja, hogy kinek merre: pozitív vagy inkább negatív irányba hajlik el az alkotás megítélése.

Rendezte: Kazuaki Kiriya

imdb