Grave of the Fireflies (Hotaru no Haka) (2005)
Készült: 2006. október 4. szerda, 3:04 | | 
| 
| 
Rendezte: Toya Sato
Japánban járunk a II. Világháború alatt. Hisako Sawano (Nanako Matsushima) férjét behívják katonának, a hadiállapot miatt négy gyermekét egyre nehezebben tudja eltartani. Amikor unokatestvére meghal, magához veszi két árván maradt gyermekét Seita-t (Joshi Ishida) és Setsuko-t (Mao Sasaki), ezzel veszélyeztetve saját családja megélhetését. Az egyre csak csökkenő rizs adagok, és sűrűsödő bombázások közepette kénytelen feladni elveit, ezzel új mederbe terelve az árván maradt Seita és Setsuko sorsát...
A II. Világháború befejezésének 60. évfordulójára készült "dorama" a Ghibli Studió mára már klasszikussá vált 1988-as animéjén alapszik (Hotaru no Haka ).
Egy fájdalmas, megrázó történeten, amiből sikerült a készítőknek kihozni két és fél órányi kőkemény, felkavaró, könnyfacsaró drámát.
A színészeket meglepő módon elég jól eltalálták, a karakterek valóságosak, az ember könnyen azonosulhatna velük. Színészileg mégis egyedül a Hisako nagynénit játszó Nanako Matsushima ( Ringu , Ringu 2. ) az, aki említést érdemel, illetve teljes mértékű elfogultsággal még a Casshern-ben is játszott Jun Kaname-t emelném ki (őt kizárólag a nőnemű nézők figyelmébe ajánlandó célzattal).
A zene a filmhez illően szomorú, lehangoló melódia, ami Kan Sawada keze nyomát viseli (érdekes megjegyezni, hogy ő készítette az 1979 óta nagy sikerrel futó Doraemon anime sorozat zenéjét is.)
Az egyetlen, ami kissé "megmosolyogtató", az a robbanások, és a fel-feltűnő szentjánosbogarak számítógépes effektezése, amire talán jobban is odafigyelhettek volna, de még elnézhető - lévén nem kimondottan ez a lényeg.
Összességében jól összerakott, kellőképp hatásos film - mégsem tudom igazán szeretni, nálam kissé túlcsordult benne a sok drámaiság.
Aki viszont kedveli a megható-megríkató történeteket ne legyen rest előszedni egy százas zsepit és megtekinteni az alkotást.
Egy fájdalmas, megrázó történeten, amiből sikerült a készítőknek kihozni két és fél órányi kőkemény, felkavaró, könnyfacsaró drámát.
A színészeket meglepő módon elég jól eltalálták, a karakterek valóságosak, az ember könnyen azonosulhatna velük. Színészileg mégis egyedül a Hisako nagynénit játszó Nanako Matsushima ( Ringu , Ringu 2. ) az, aki említést érdemel, illetve teljes mértékű elfogultsággal még a Casshern-ben is játszott Jun Kaname-t emelném ki (őt kizárólag a nőnemű nézők figyelmébe ajánlandó célzattal).
A zene a filmhez illően szomorú, lehangoló melódia, ami Kan Sawada keze nyomát viseli (érdekes megjegyezni, hogy ő készítette az 1979 óta nagy sikerrel futó Doraemon anime sorozat zenéjét is.)
Az egyetlen, ami kissé "megmosolyogtató", az a robbanások, és a fel-feltűnő szentjánosbogarak számítógépes effektezése, amire talán jobban is odafigyelhettek volna, de még elnézhető - lévén nem kimondottan ez a lényeg.
Összességében jól összerakott, kellőképp hatásos film - mégsem tudom igazán szeretni, nálam kissé túlcsordult benne a sok drámaiság.
Aki viszont kedveli a megható-megríkató történeteket ne legyen rest előszedni egy százas zsepit és megtekinteni az alkotást.
Hozzászólások
Én is így voltam vele, plusz a kisgyerek állandó sírása is kiakasztott, úgyhogy végül be sem fejeztem.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.