Ázsiafilm

Gosha második nagy sikerű filmje egy menekülő szamurájról szól, akit halálra keresnek, mert politikai gyilkosságot követett el. (A Shógunátus végefelé ez tipikusnak volt mondható mind az elzárkózást folytatni akarók, mind a nyitást támogatók részéről.) A merénylő a hegyekbe menekül, nyomában a legjobb barátjával és a klán válogatott harcosaival. Ám a hegyek között más is rejtőzik, halálos titkot hordozva és nem kedveli a szemtanúkat...

Ez már igazi chambara mozi, Gosha tisztelgése gyermekkorának kedvenc műfaja előtt. Intenzív párbajok, villogó kardok, felfokozott érzelmek, drámai helyzetek-szóval minden, ami ennek ehhez a filmtipushoz kell. Ami plusz benne, az Gosha filmjeinek gyakori témája, a szamuráj lét árnyoldalainak bemutatása. A büszkeség, a tekintély fenntartásának "cifra nyomorúsága", időnként bizony embertelen tettekre kényszerítették az uralkodó kaszt tagjait. A klán mindenhatósága,érdekeinek védelme sokszor a fejetetejére állította az igazságot. (Erről Gosha a Goyokinban mesél igazán magas fokon, de ez a film is jó példa rá.)

Kevéssé közismert, de a 60-as évek szamuráj filmjei létrejöttüket az akkoriban Japánban dúló társadalmi válságnak köszönhették. Furcsa fintora a sorsnak, hogy egy válság járult hozzá a japán film új vonulatának kialakulásához. A 2. Világháború keserves emlékeire, a vakhűségre, az állam mindenhatóságára történő utalások teljesen világosak voltak a korabeli nézőknek. Az akkori társadalmat tüntetések, sőt lázadások rázták meg, generációk vitája zajlott. Ehhez hozzájött az amerikaiakkal kötött "Kölcsönös Együttműködési és Biztonsági Egyezmény", ami a gyakorlatban a végtelenbe tolta ki az USA csapatainak jelenlétét a szigetországban. Ez nyilvánvaló feszültségekhez vezetett.

Gennosuke, a film főhőse a szamuráj bürokrácia ellen küzd, ahogy Gosha küzdött a stúdiók művi világa ellen. Egyike volt azoknak, akik a forgatási helyszíneket a műtermekből valós körülmények közé igyekeztek áthelyezni. Munkáiban eltűnt a színházat idéző hagyományos szerepformálás, megjelent a vér, a szenvedés, az erőszak világa, egyre hitelesebb bemutatásban. Átalakul a nők szerepe is. A passzív, alárendelt hősnőket felváltják a cselekvő karakterek. A film egyik női alakjának kijelentése - "Magam is vadállat akarok lenni" - meglehetősen merész volt a maga korában és azt mutatta, a nők ki akarnak törni a férfiak uralta világban a  rájuk kényszerített szerepből. Ez a film az úttörő mozik egyike.

Ennek a forrongó társadalmi időszaknak a legjelentősebb filmjei:

- Kinji Fukusaku: Battles Without Honor and Humanity

- Seijun Suzuki: Fighting Elegy

- Kihachi Okamoto: Kill!; The Sword of Doom

- Masaki Kobayashi: Samurai Rebellion

- Hideo Gosha: Three Outlaw Samurai; Sword of The Beast; Tenchu

Idetartozik az Onibaba, Harakiri, Goyokin is, amelyekről már vannak részletes ismertetők.

Eredeti cím: Kedamono no Ken

Főszereplők: Hira Mikijiro; Kato Go; Iwashita Shima

(1965, fekete-fehér, 85 perc)

imdb