belépés∆

Ping Pong (2002)

Ping Pong (2002)

 iMDB 

A japánok nagyon szeretik a mangákat, melyeknek egy nagy szeletét képezik a sporttal foglalkozók. Van focis, kézilabdás, kosárlabdás, autós, és persze nem maradhat ki ázsiai egyik kedvenc játéka, a ping pong sem. Ehhez jön hozzá, hogy a japánok nagyon szeretnek ezekből a mangákból filmadaptációkat készíteni, és máris itt van nekünk ez a kis filmecske.

Sajnos gyakran ezek a feldolgozások nem sikerülnek túl jól, mivel egyrészt nehéz visszaadni másfél-két órában azt a mélységet, amire a mangának több éve van, másrészt a képi megvalósítás sem szokott mindig túl jól sikerülni. Nem így van ez azonban Taiyo Matsumoto munkáival, melyből több jó adaptáció is született, mint például a Blue Spring, vagy épp a Ping Pong.

A történet hőse két barát (Yosuke Kubozuka, ARATA), akik gyerekkoruk óta együtt játszanak. A vagányabb, agresszívabb és elhivatottabb Peco, akiről azt hinnénk jobb játékos is, ám ez a szerep a rá hősként tekintő, visszafogottabb Smile-ra marad. A cél természetesen az országos középiskolai versenyen az első hely, de addig nehéz út vezet, mind a játék, mind emberi oldalról.


Ping Pong (2002)

Yosuke Kubozuka kezd a kedvenc színészeim közé tartozni. Már a Laundry-ban is megjegyeztem magamnak, a Go-ban egészen lenyűgözött a játéka, energikus egyénisége és ezt csak fokozta ebben a filmben. Nem kis szerepe volt abban, hogy a Ping Pong ilyen jól sikerült, akárcsak társának, ARATÁ-nak is. Olyan barátságot formálnak meg ketten, ami sokkal valószerűbb, mint a legtöbb filmben – két teljesen különböző, egymáshoz egyáltalán nem illő ember gyümölcsöző kapcsolatát. A mellékszereplők játéka is felér az övékével, és meg kell mondanom, hogy azért annyira nem volt nehéz dolguk, hiszen remek karakterek álltak a rendelkezésükre. Ott van China, a kínai fiú, aki otthon nem jutott be a nemzeti válogatottba, és Japánban kezdi újra éppen karrierjét. Aztán ott van Dragon, a helyi hős, aki folyamatosan ökölbe szorult fejjel néz, és látszik rajta, hogy annyira profi, hogy a játék már kifejezetten fáj neki. A főhősök közül Smile azért kapta a nevét, mert soha nem látta még senki mosolyogni, és még sorolhatnám. Minden karakternek megvan a maga mélysége, megvannak a motivációik, problémáik és persze nagyon jó stílusuk.

Ping Pong (2002)

Igazi japán film lévén inkább közelebb van a hétköznapi élet valóságához, mint a színpadiassághoz (a vizuális effektusok abszolút nem túlzóak, inkább realisztikusak) és rettentő jó a hangulatteremtésben, amit erősen támogat az igen jól sikerült elektronikus zenei kíséret. Az egész filmnek amolyan napsütéses őszi nap hangulata van, ám ez az évszak itt nem a elmúlást, hanem ellenkezőleg, éppen a jövőt jelképezi. Igen lelkesítő film, igazi japán módra mutatja be, hogy nem szabad feladni, amit elkezdtünk és szeretünk, menni kell tovább, minden akadályt leküzdve. Ennek ellenére nem feltétlenül kell szeretnünk a sportot és a sportfilmeket ahhoz, hogy ez a film tetszen az embernek, úgyhogy hajrá!

Hozzászólások   

#2 Nuszbaum Ferenc 2007-08-26 18:13
Huh, most néztem meg, nagyon zsír kis film. Először kis vígjátékra számítottam (főleg h az edzőt megláttam : )), és voltak is benne ilyen része(cské)k, de ami lett belőle, az talán még jobb.
#1 Guest 2007-07-31 07:57
Great Site! kruyxz

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Nothing is impossible (Ching yee kuen kuen) (2006)

Nothing is impossible (Ching yee kuen kuen) (2006)

Nothing is impossible (Ching yee kuen kuen) (2006)iMDBVivian élete tökéletesen rendben van, látszólag nem is mehetne jobban. Az egyetemi vizsgákon maximális pontszámmal, nyolc darab A osztályzattal ment át és tanárként dolgozik egy gimnáziumban. Ráadásul közeledik...

The Admiral: Roaring Currents (Myeong-ryang) (2014)

The Admiral: Roaring Currents (Myeong-ryang) (2014)

  Egy látványos történelmi film mindig szívesen látott alkotás. Pláne, ha nem akarják telepakolni a mának szóló utalásokkal, hanem a megszokott, ám korántsem unalmas módon színpompás jelmezekkel, korhű tárgyakkal és a régi idők embereit idéző viselkedésekkel...

Switching Goodbye Me (Tenkousei: Sayonara anata) (2007)

Switching Goodbye Me (Tenkousei: Sayonara anata) (2007)

Obayashi Nobuhiko filmje egy remake, aminek érdekessége, hogy az eredeti változatot 1982-ben szintén ő rendezte, az újraforgatás apropóját pedig az annak idején a Yokohamai Filmfesztivál legjobb filmjének választott történet 25. évfordulója adta. Az 1982-es változatot...

Zatoichi's Cane Sword (Zatoichi tekka tabi) (1967)

Zatoichi's Cane Sword (Zatoichi tekka tabi) (1967)

Ahhoz képest, hogy eredetileg egy kisebb karakternek szánták, és az első mozi egy kísérleti mű volt, a sorozat meglehetősen nagy iramban haladt előle, aminek az egyik oka, - a jól eltalált figurán túl - a...