Ázsiafilm

 

Sosem szerettem az indiai filmeket: mindig úgy éreztem, hogy túl hosszúak, unalmasak és tele vannak idegesítő zenei betétekkel. Most azonban itt van egy film, amit egyszerűen nem tudok nem imádni! És nem csak én jártam így, más, az indiai filmekről eddig hozzám hasonlóan negatív érzésekkel viseltető ismerősöm is ugyanígy nyilatkozott a Krrishről. És nem arról van szó, hogy a film szakított volna a szokásos indiai filmek tulajdonságaival: három óra hosszú ez is és táncos dalbetétekből is van benne bőven. Mi hát a Krrish titka?

A film elején főleg a komédia elemek dominálnak, majd előtérbe kerül a romantikus szál, ami az elejétől kezdve drámai töltetet hordoz magában, hiszen a lány nem túlságosan szerelmes Krishnába és különben is megvan neki a jó kis nagyvárosi élete, Krishna pedig hosszútávon nem tudja elképzelni az életet nagymamájától távol. A film felénél becsatlakozik a szuperhős szál is: Krishna egy veszélyes helyzetben (egy cirkusz kigyullad és leég, sok gyermek beszorul stb.) úgy dönt, hogy mégis használnia kell hatalmas erejét, látványos röpködős-wuxiás ugrásait és lenyűgöző gyorsaságát, azonban emlékszik nagyanyja tanácsára is, ezért feltesz egy maszkot az arcára, ilyenkor pedig a Krrish álnevet használja. Innentől kezdve jónéhány látványos, Mátrix-szerű bunyó is tarkítja a filmet. A végén pedig lehull a lepel az apja sorsáról is, a főgonosz mesterkedéseiről és a szerelmi szál is lezárul sok-sok átverés, csalódás és mélypont után.

A legfontosabb dolog, ami a filmet olyan élvezetessé és zseniálissá teszi, az minden kétséget kizáróan a főszereplőt játszó színész. Hihetetlenül hülye és barátságos vigyora, ami sosem tűnik el arcáról, már eleve lenyűgözi a nézőt, nagyon sármosra vett ruhái és állandóan (zárt térben is) erős szélben lobogó haja pedig olyan ártatlanul és őszintén próbálják elnyerni a nézők szívét, hogy sikerrel jár. Az utolsó falak pedig akkor hullanak le Krrish elől, mikor először táncra perdül, és előadja azokat a hihetetlen mindenféle stílusból összekevert, vigyorogva eljárt táncokat és dalokat a debil indiai diszkós tánczenékre. Ezek után tényleg bármit betehettek volna a filmbe, akkor is lelkesen és fenntartás nélkül kiabáltam volna hősünknek a buzdítást: "Krriiiiiiish!!!".