Krrish (2006)
A sztori alapja egy igazi szuperhős-történet: Krishna, akinek apjával különleges dolgok történtek (amiket nem mondok el), kimagasló tehetséggel van megáldva az élet minden területén: nagyon gyorsan tanul, az iskolában kilóg a többiek közül magas intelligenciájával, később pedig fizikai erejével is. Nagyanyja azonban, aki fiát sok évvel azelőtt elvesztette, tudja, hogy a kiválóság veszélyes, és elhatározza, hogy unokáját elrejti a világ elől, nehogy ugyanaz történjen vele, mint az apjával (hogy mi is történt az apjával, persze csak a film végén derül ki). Krishna és nagyanyja tehát békésen éldegél a hegyek között, egy eldugott falusi közösségben, a fiú pedig versenyt fut a lovakkal (és győz), a hegyekre is előbb mászik fel, mint a majmok, a halakat pedig puszta kézzel fogdossa ki a folyóból. Azonban, ahogy az lenni szokott, megjelenik egy nő, aki szépségével teljesen lenyűgözi Krishnát, és a harmónia felborul. A lány a kalandtúra után, amire jelentkezett, visszamegy Szingapúrba és egy időre el is felejti a férfit, Krishna azonban reménytelenül szerelmes, és mindent megtesz, hogy újra lássa a lányt.
A legfontosabb dolog, ami a filmet olyan élvezetessé és zseniálissá teszi, az minden kétséget kizáróan a főszereplőt játszó színész. Hihetetlenül hülye és barátságos vigyora, ami sosem tűnik el arcáról, már eleve lenyűgözi a nézőt, nagyon sármosra vett ruhái és állandóan (zárt térben is) erős szélben lobogó haja pedig olyan ártatlanul és őszintén próbálják elnyerni a nézők szívét, hogy sikerrel jár. Az utolsó falak pedig akkor hullanak le Krrish elől, mikor először táncra perdül, és előadja azokat a hihetetlen mindenféle stílusból összekevert, vigyorogva eljárt táncokat és dalokat a debil indiai diszkós tánczenékre. Ezek után tényleg bármit betehettek volna a filmbe, akkor is lelkesen és fenntartás nélkül kiabáltam volna hősünknek a buzdítást: "Krriiiiiiish!!!".
A "csuri csuri" dal pedig egyszerűen mindent aláz.
Hozzászólások
A cirkuszos jelenet mindent visz!
Ebben a filmben tényleg minden benne van: szuperhős/ufo/i dőutazás/kung-f u/wuxia/ szerelem/musica l /humor/cirkusz/ majom/ló/motoro sbanda…talán csak a vámpír/zombi hiányzik, de akkor valószínűleg már nem fért volna bele a „családi mozi délután a Disney-vel” kategóriába. Tényleg aranyos meg szimpatikus meg édi-bédi meg minden, de azért az év filmje kategóriától szerintem nagyon messze van.
Én láttam a Koi Mil Gayat, abban több a sci-fi, kevesebb az akció, de mint ET-utánérzés nagyon szórakoztató. És abban aztán tényleg látni Hrithik Roshan színészi képességeit, mert az első felében egy kissé szellemi fogyatékos fiút játszik. Ja, és a kis kék földönkívüli nálunk abszolút no. 1. családi kedvenccé vált.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.