belépés∆

The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)

The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)

Nem könnyű egy híres, de mára gyakorlatilag alig ismert moziról írni, mint amilyen ez a film. Sokat változott a közönség ízlése, ami egykoron sikeresnek bizonyult, tartani lehet tőle, hogy mára teljesen érdektelenné lett.

Csak a rajongókban bízhat az ember, meg a művészek is, akik mindig azt szeretnék, ha az alkotásuk kiállná az idő próbáját. Több mint fél évszázad elteltével elmondható, ez a film már bizonyított. Ami jól sikerült, az kortalan.

The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)

Moritou, egy alacsony rangú vidéki szamuráj kiválóan teljesít az egyik lázadás leverése során. Szembefordul a családjával, az életét kockáztatja a sógun érdekében, a harc területén sem marad el az elvárásoktól. Cserében maga a nagyúr ígéri meg, kérhet, amit akar. Meglepetésre, nem gazdagságra vágyik, hanem egy nő kezére. Az illető hölgy viszont már férjezett, amiről sem a kérő, sem a tábornok nem tudott az ígéret kimondása előtt. Az elvakult szerelmes viszont ennek ellenére sem hajlandó visszavonni a kívánságát.

Teinoszuke Kinugasza, akit időnként „a japán film nagyapja” titulussal illetnek, igazán értette a mesterségét. Korai, még némafilmes munkáit a legjobb német impresszionista művekhez hasonlítják, bár csak azok leforgatása után jutott el külföldre. Az 1950-es években számos drámát forgatott le, amiből talán „A Pokol kapuja” mondható a legközismertebbnek. Ez a mozi arról szintén nevezetes, hogy ezt tartják az első színesben készült japán mozinak, továbbá a II. Világháború után ez volt az első alkotás a szigetországból, amit az Egyesült Államokban bemutattak. Gondolható, alaposan megválogatták, melyik filmet éri a megtiszteltetés. 1955-ben – két évvel a bemutató után – megkapta a legjobb jelmezekért járó Oscar díjat. Nem csodálom, valami elképesztően szép kiállítású az egész mozi, mondhatni minden tárgy művészi értékű benne, a kardoktól a selyemkimonókon át a falon függő mécsesekig. A rendező mesterien bánik a fény-árnyékhatásokkal, a régi idők szokása szerint a zene jellemzi a szereplőket vagy azok lelkiállapotát. A színészi játék azért bizony eltér attól, amit mostanság látunk, de a jóval közismertebb Kurosawa, vagy Gosha mozikétól is. Kazuo Hasegawa, aki a főhős Moritout formálja meg, széles gesztusaival, vagy szinte a grimaszolás határát súroló arcjátékával nekem eleinte zavaró volt. Ám a befejező jelenetekben már érthetővé vált, miért tartották nagy sztárnak Japánban.. Felnőtt a feladatához, de teljesen más az eszköztára, mint amivel később Mifune vagy Nakadai éltek. Isao Yamagata, aki az ellenlábasát alakítja, kiváló a visszafogott természetű férj szerepében. Nekem jobban tetszett, mint a hebehurgya főhős. A vetélkedés női tárgya, Machiko Kyo, maga a Heinan-kori japán női szépségideál, és képes elhitetni, meg tud bolondítani egy férfit pusztán a színrelépésével. A történet lezárása nem szokványos megoldások szintjén mozog, de a keleti filozófiában kissé járatosabbakat azért igazából nem fogja meglepni. Valami valóban frappáns befejező ötlet kellett volna a végére, és akkor a film minden bizonnyal bezsebeli a legjobb külföldi filmnek járó Oscart, amit amúgy abban az évben nem adtak ki. Az 1950-es évek, amelyeket a szamuráj drámák aranykorának neveznek, számos, valóban emlékezetes alkotást adtak a világnak. Ez a film képes bizonyítani, máig sem vesztettek az erejükből.

The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)

Rendezte: Teinoszuke Kinugasza

Főszereplők: Kazuo Hasegawa; Machiko Kyo; Isao Yamagata; Yataro Kurokawa

(1953, 86 perc)

imdb

Megjegyzés: Az angol szöveg sajnos eléggé talányos, gyakran nem egyértelmű. Néha a császárt emlegetik, holott egyedül Kijomorit láthatjuk, aki tábornok volt, bár a valós hatalom az ő kezében összpontosult. Ami hibát tudtam, kigyomláltam a történelmi adatok segítségével. Ennek ellenére mégis van olyan érzésem egyes jeleneteknél, hogy japánul más hangzik el, mint amit angolul a képre tettek. A történet érthető lesz a fordításban,- remélem,- de az eredeti nyelvet beszélők esetleg megmosolyogják az olvasottakat.

Hozzászólások   

#2 oldfan 2012-02-15 14:35
Az "egyszerű" nézőkből lesznek az ínyencek, kellő mennyiségű minőségi anyag megtekintése után. :-)
#1 oldmeesee 2012-02-13 18:20
Inyenceknek biztosan nagyon fog tetszeni, de a magamfajta egyszerű nézőt csak a színes kosztümök kavalkádja fogja meg. A történet elég lapos, és - lehet hogy európai mércével mérve - hihetetlen. Ámbár ki tudja?! Szerintem, csak a - valószínűleg - korhű jelmezek miatt érdemes megnézni. A fordításért köszönet Oldfannak!

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Lavender (Fan yi cho) (2000)

Lavender (Fan yi cho) (2000)

Az ezredforduló környékének egyik legígéretesebb rendezője és forgatókönyvírója, a sajnos már évek óta hallgatásba burkolózó Riley Yip Kam-Hung 2000-es produkciójában az illatokat helyezte a középpontba. Mivel a mozi minderre nem igazán alkalmas, már csak ezért...

Dühöngő ököl (Fist of fury) (1972)

Dühöngő ököl (Fist of fury) (1972)

Bruce Lee egyik legkitűnőbb filmje! A klasszikus "kung-fu iskola mesterének halálát megbosszuló tanítvány" motívumból Bruce Lee a legjobbat hozza ki. Karaktere igazán sokszínű, nem mindig a legjobb döntést hozza, mert érzelmei néha elragadják, és...

Mad Detective (Sun taam) (2007)

Mad Detective (Sun taam) (2007)

Nagy várakozás előzte meg napjaink talán legstílusosabb hongkongi filmrendezőjének, Johnnie To-nak legújabb és természetesen ezúttal is „zsarus” témájú filmjének bemutatását, több okból is. Egyrészt azért, mert To hosszú évek után újra együtt dolgozott korábban...

Min-sik Choi

Min-sik Choi

    Min-sik Choi (최민식) 1962 január 22-én született, a dél-koreai Szöulban. Filmes karrierje előtt színházi előadásokkal alapozta meg hírnevét. Első filmjei az Our Twisted Hero és a Kuro Arirang. A késői 90-es években a No. 3...