Ázsiafilm

IMDb 

Mire asszociálsz, ha ezt hallod: Hrithik Rosan? Bevallom, ha nem tudom, hogy egy színészről van szó, először valami cseh rózsaolajra gondolnék, már csak hangzása miatt is. De nem, ő egy színész, aki a Dhoom 2-ben az aktuális fő"gonosz"t alakítja. Feltűnik a vásznon, nézem, nézem, aztán egy idő után úgy érzem, már láttam ezt az arcot valahol... Hát persze! De hisz ez Krrish!

Zene: első osztályú, kár rá vesztegetni a szót, netes fórumos szavazásokon az első 5 legjobb közé legutóbb a film négy dala is bekerült. Kell ennél többet mondani?
Tánc: látni kell
Akció: látvány van, csak értelme nem sok. Például:
Az angol királynő a namíbiai sivagatban vonatozik. Úgysincs más dolga, nyugdíjas, miért ne tenné?! Micsoda luxus, gondolhatják tátott szájjal valamelyik eldugott faluban élők, akik a zsúfolt vonaton általában az áramszedő alatt kuporognak.
Az angol királynő testőreinek 80%-a afroamerikai. Hm, képzavar, az angol királyi udvar már csak erről híres.
És az angol királynő mindenhová magával cipeli a koronát, a Tower-ből annak rendje-módja szerint ki is adják neki, ha szépen kéri.
A szalonkocsi melletti kis kupéban pedig aranyozott oszlopfőn, hatalamas bíbor párnán pihen a felbecsülhetetlen fejfedő.
Aztán fogócskázik kicsit Harry herceggel a folyosókon, mert ő az a laza nagyi, mielőtt elfogyasztanák a #esco gazdaságos tortát (mondjuk olyan harminc dekás kiszerelés) a hercegfi születése napjának alkalmából.
Ez történt az első három percben, ami alatt az arcizmaim a döbbenet és a iszonyat jegyeit kevere próbálták megjeleníteni ábrázatomon, de ekkor egy magányos alak kiveti magát a vonat felett többezer méterrel egy gépből, hogy a robogó vonat tetejére ejtőernyőzzön.
Még mindig csak 3,5 perc telt el, de lelövöm-e a cselekményt azzal, ha elárulom, hogy a 'maharani' majd fedetlen fővel száll le a vonatról?
Hát igen, hűlt helye lesz a koronának nagyon hamar, ami innentől egy olyan hátizsák alján lapul, amelyik már csak méreténél fogva is alkalmatlan lenne tárolni azt, ugyanis túl kicsi. Erre rátesznek egy lapáttal, amikor még egy spéci snowboard is előkerül a zsákból, innentől feltételeztem, hogy akkor a Windsorok koronája összehajtogatva jutott a tarisznyába. A szitut pedig megkoronázza (hogy stílusos legyek) az egyik testőr, aki egy batár nyílpuskával még a pirinyó táska közepébe talál. Végülis mindegy, a zaciba a törtaranyat is beveszik... A közönség meg ezt? És ugye a királynő testőreinek menetfelszerelése között teljesen bevett eszköz a batár nyílpuska, 50 méteres kötéllel a nyíl végén.
Vagy:
Mit csinál az egyik rendőr, ha két, gyerekekkel teli emeletes busz közé kerül egy forgalmas sztrádán? Természetesen kiürít egy tárat az üldözött rablóra.
Mit csinál a másik rendőr, helikopteren követve a görkoris rablót? Természetesen mesterlövész puskával vadul puffogtat a soksávos úton, autók között cikázó gazfickóra, miközben az út két oldalán gyalogosok lebzselnek. Ha ez a bevett gyakorlat az indiai rendőrségen, akkor ezt csakis a túlnépesedés problémájával tudom magyarázni, szerény eszközeikkel ők is próbálnak segíteni.
Van pénzük, van szakképzett, rutinos gárda, tehetséges színészek, régi motoros profi rendezők és forgatókönyvírók és mégis, egy legendából, az első részből ennyit tudnak folytatásként felmutatni?
Vannak eredeti ötletek színvonalas kivitelezéssel, és mégis képesek a rákövetkező képkockán az egész jelenetet a padlóra küldeni valami óvodás hülyeséggel.
Erre a legjobb példa a gyémántrablás jelenete. Az ugyancsak őrzött  múzeumi gyémántot úgy szerzi meg 'A' ,a főgonosz, hogy fehér lepedő és fehér festék segítségével beleolvad egy antik dombormű szoborcsoportjába. Kezében pedig távirányító, a padlón a hozzá tartozó kütyü, amivel megszerzi a követ. Az eleje brilliáns és azt mondom 100%-os, aztán meglátom a távirányítós minijárgányt és a rosszullét kerülget. Most csak azért vegyem be, hogy az ott bóklászó őrök nem veszik észre a kis fekete minitankot, mert az a márványpadló fekete mintáján halad?! Na neeee.....
Ez a végletes kivitelezési módja egy akciónak ugyanazon jelenten belül végighalad az egész filmen, ezért mint akciófilm, nálam megbukott
Robbanások, üldözések, lövöldözés, száguldás, minden, ami a vásznon jól mutat, csak épp minimális ok-okozati összefüggés sincs köztük.
Ja, arról nem beszélve, hogy hogyan eshet össze három gengszter két golyótól. Ez már sok volt nekem.

Brilliáns: ott áll középen a profi tolvaj

És borzalmas, ami ezután jön:

Vígjáték: ez a része legalább nagyon jó. Semmi olyan poén, amivel az amcsi filmek próbálnának fárasztani. Csak sok a szereplő, nem kivitelezhető az első rész zsaru-piti tolvaj kapcsolatból fakadó poénok. Sok a kihagyott lehetőség is, pl a rendőr felesége, az egyébként sem könnyű eset Sweety terhes és folyton kívánós és enne, mellette természetesen házsártos és papucsot akarna faragni a szuperzsaruból. Vagy ott van Ali az IQharcos, piti kétes alakból lett zsaru, aki például hatalamas fekete csadorban kénytelen megtenni a 10 órás repülőutat, de erre öt egész másodpercet szánnak. Vagy amikor ugyanő, aki mindig csajozna, csak nem jön össze neki, beszabadul a Copacabana bikinis lányai közé... Annyi jó lehetőség, de nem élnek vele. Szomorú. Hiába, ezekhez még egy indiai film sem elég hosszú.
Jut eszembe, a legtehetségesebb színész szerintem éppen az Alit alakító Uday Chopra (a film producerének fia, a forgatókönyvíró öccse), piszok jó komikus, de a család nem hozott neki össze egy normális szerepet, háttérbe van szegény szorulva a filmben.

Romantika-dráma: Sóóóóóóhaj. Hát igen, aki vevő az ilyesmire, az megkapja.

Aki ismeri az indiai színészeket, tudja, tényleg nagy nevek szerepelnek a filmben, mindenki igyekszik is kitenni magáért.
Egyedüli kakukktojás számomra Aishwarya Rai volt, aki 1994-ben megnyerte 21 évesen a Miss World - öt. Igen, akkor ez azt jelenti, hogy mára 34 éves lett. De még mindig ugyancsak mutatós darab. Ezért nem tudtam hová tenni az első pillanatban, mert én tíz évvel ezelőtti arcát ismertem csak. Szóval azt nem értem csak, hogy a butácska nő szerepét ilyen jól adja, vagy csak testhez áll a szerep?! Egyébként mivel ő is egy legenda, szerintem csak én vagyok most gonosz.

A 14 éven aluli olvasóknak itt meg is köszönném a kitartást és kérem őket, hogy ugorjanak a traillerre és csak akkor, ha az tetszik, akkor próbálják beszerezni a filmet. A gyerkőcök eltanácsolása után (tuti itt maradt mindegyik) szólni kell arról is, ami mellett ez esetben nem lehet szó nélkül elmenni. Hírhedten bigott az indiai cenzor sereg. Élénken él emlékeim között 1998, amikor a híradóban szerepelt a kis színesek között, hogy Indiában zavargások törtek ki, mert egy filmben nyíltszíni csókot lehetett látni. Ezt a mai napig kerülik is a rendezők, ha mindenképpen csókolózni kell, akkor az inkább nyakra, fülre megy, végső esetben pedig virágesővel takarják ki.
Éppen ezért, mivel nem számítottam rá és teljesen ártatlanul néztem a filmet, amikor a legromantikusabb és egyben legdrámaibb jelenet közepén az ember arcába tolják Hrithik és Aishwarya nyelvét... A hatás leírhatatlan. Ha az ember indiai filmet néz, át kell állítania az agyát. Logikát és értelmet ki kell kapcsolni, hagyni kell, hogy a színes giccsparádé, a zene és a tánc sodorjon magával. Fülledt nyári estén ilyen állapotban ennek a jelenetnek valóban van hatása.
Ez inkább akkor nagy szó, ha ugye manapság a fedetlen testrészek és egyéb nyalánkságok korában az érzékekre már nehéz így hatni, mert magasabbra került az ingerküszöb.

Táncról még egy gondolat: Részemről legutóbb a Don-ban látott Priyaka Chopra visszamászhat a diszkógömbre, ez a mostani jelenet viszi a pálmát.
Végül, de nem utolsó sorban: a Hrithik gyereknek igencsak jó a pedigréje, nem elég, hogy valami Adonisz nevű fickó is lehetett a felmenők között, azért az egyenesági apuka sem semmi, ő írta és rendezte ugyanis a Krrish-t. Ez a fiú tehetségéből persze semmit sem von le. Ki is használják az adottságait, olyan gyakran mutatják félmeztelenül vagy kigombolt ingben, amilyen gyakran csak nem szégyellik.

Olyan érzésem volt a film alatt, hogy az indiai jónép fejében él valami ködös kép a világról, és a filmesek ahelyett, hogy a tévképzeteket oszlatnák, inkább a bevételt szem előtt tartva megadják a népnek azt, amiről a nép azt gondolja, hogy tényleg létezik.
Pontosan tudom, hogy iszonyú erőfeszítésbe kerülhet olyan film elkészítése, amelyik tetszik egy Mumbai-i nyomornegyedben élő, alacsony iskolázottságú fiatalnak, tetszik egy középkorú, középosztálybeli informatikusnak és persze a külföldön élő indiaiaknak
Mivel mégiscsak több, mint egy milliárd emberről van szó, ezért azt mondom, hogy ilyen filmet nem lehet csinálni.
Látom a Dhoom 2 hibáit, mégis az egyik kedvencem. Akkor valamit mégiscsak tudnak Bollywoodban.