Tiramisu (2002)
Kedves, egyszerű és közvetlen romantikus film, drámai és vígjáték elemekkel. Bár sokszor lehet deja vu érzésünk, miközben nézzük és nem is ok nélkül, a végeredmény mégis egy üde, sajátos hangú, kellemes alkotás.
Fung (Nikolas Tse) és Jane (Karena Lam) némileg fura kapcsolatát dolgozza fel a film. Fung, aki egy baleset miatt megsüketült, nappal postásként, éjszaka takarítóként dolgozik, ez utóbbi helyen barátjával és szobatársával, akit Eason Chan alakít. Jane egy tánccsoport tagja, akik éppen bejutottak egy nemzetközi verseny döntőjébe. Bár a fiataloknak semmi közük egymáshoz, csak véletlenszerűen találkoznak itt-ott, életük egy csapásra összefonódik, mikor a lányt halálos baleset éri és szelleme a fiút kéri meg segítségül, hogy beteljesítse álmát.
Nincs nagy tapasztalatom a mainstream romantika világában, de eddig általában nagy csalódást okoztak e filmek. Nem szeretem, amikor teljesen átlátszó módon akarnak rávenni a meghatódásra, sőt mi több, a sírásra. Bár a Tiramisu is büszkélkedhet pár ilyen jelenettel, de hál’ istennek ezek éppen a határon maradnak, tehát nem túl bosszantóak. Nyilván járatlanságomnak tudható be az is, hogy bár a film alaptörténete már jó néhány ázsiai, és nem ázsiai sikerfilm alaptörténetével egyezik (Rouge, Ghost), ez mégsem idegesített túlságosan. Emellett a negatívumok mellett azonban mégis megragadó a film, pont úgy van elkészítve, ahogy szeretem. Szinte minden természetes benne, emberközeli, könnyen átélhető. A figurák sem túl sablonosak (no, azért nem is túl eredetiek), és nagyon szimpatikusra és átélhetőre sikeredtek. Nikolas Tse és Karena Lam amúgy fiatalosan vagányak, és nagyon jól néznek ki a bő postás, illetve takarító kezes-lábasban, és a kicsit művészkésen extravagáns ruciban. A két színész nagyon jól játszik, de azt is el kell mondani, hogy ilyen jól megalkotott szerepeket nehéz rosszul alakítani. A film jellegzetessége a néhány szépen koreografált, és jól előadott tánc is, sőt, egy alkalommal maga Tse is táncra perdül. Egy dolog borzasztott el nagy, az pedig a túlvilág, illetve annak őreinek ábrázolása. Ez körülbelül egy ’80-as évekbeli magyar sci-fi színvonalával egyezett meg.
Ismételten hangsúlyozva járatlanságomat a témában azt mondanám, hogy az ázsiai romantikus filmek kedvelői egy kellemes élménnyel lehetnek gazdagabbak, ha időt szánnak e filmre.
Hozzászólások
Az egyetlen pozitívuma a filmnek, hogy a főszereplő csaj gyönyörű.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.