A Wo Sing triád ugyanolyan, mint a többi honkongi bűnszövetkezet: lop, csal, drogot és szexet árul, korrumpálja a hivatalos szerveket. Egy dologban azonban mégis különbözik a többiektől, az pedig választási rendszere. A szervezetet ugyanis nem egy család tartja uralma alatt, hanem demokratikus alapokon, szabályos időközönként választják meg vezetőjét.
Ez az alap képezi e filmek magvát és gyakorlatilag lényegét. A történet a tagok közötti intrikákat és harcokat mutatja be, szépen lassan kibontva a sok, eleinte egyenrangú szereplő közül a főhősöket, családjuk életét, a triádhoz való viszonyukat.
Az első részben egy nagy hagyományokkal rendelkező, de viszonylag középszerű, talán éppen elöregedő triádot mutat be nekünk To. A választás éppen esedékes, minek következtében előbúlynak a rejtőző ellentétek, illetve a hatalomvágy. Alapozófilm, amitől azt kapjuk, amit várunk, se többet, se kevesebbet. Megismerjük a karaktereket és általuk a szervezetet, annak felépítését, hagyományait. A két megválasztás előtt álló tag összeméri erejét, kiderül, ki, kinek az oldalán áll. A bonyodalom abból adódik, hogy a vesztes fél nem hajlandó elismerni kudarcát, ezért megindul a harc a hatalmat és a triád összetartását szimbolizáló szobrocska megszerzéséért.
A második részben továbblép a történet. Eltelt az előző választások után két év, tehát új vezetőt kell jelölni. Nem igazán akad más, mint az éppen jelenleg is vezető tisztségben lévő főnök, ám sokan a nála fiatalabb, energikusabb Jimmyt szeretnék, aki rengeteg pénzt hozott a szervezetnek bootleg pornófilmek eladásából. Az egytelen gond, hogy Jimmy viszont ezt nem akarja, hiszen üzletembernek tartja magát, és csak védelemért szállt be a bandába. Sajnos azonban csak egyedül van ezzel a szándékával.
E második fejezet sokkal boronósabb, mint az első volt. Megindulnak olyan folyamatok, melyek egyrészt a főhős személyiségét kezdik rombolni, másrészt rajta keresztül pedig az egész triádét. Személy szerint nagyon eltaláltnak érzem ezt a párhuzamot, és annak bemutatását. Emellett nem egy sokkoló jelenet is került a filmbe, melyektől bizony jelen pillanatban is borsódzik a hátam. Ettől függetlenül e rész legnagyobb erénye, mint mondtam, a szereplők jellemfejlődésének, vagy legalábbis jellemváltozásának megfestése. Ez a rész sokkal mélyebb és öszetettebb, mint az első volt.
Úgy gondolom, hogy nagyon kiforrott darabbal van dolgunk. Azért írom ezt egyes számban, illetve azért írok egyszerre a két filmről, mert szerintem To nem zárta le még a történetet, nagyon úgy néz ki, hogy folytatni fogja, akkor viszont egy egészen komoly, maradandó sorozatra számíthatunk. Minden klappol, minden a helyén van és a stílusa ízig-vérig gengszerfilm. Nyilván találunk benne klisséket, ám ezek nem szembeötlőek és nem idegesítőek. Természetesen a főhős vércool, öltöny-nyakkendős úriember (legalábbis a második részben) és persze vannak benne öreg, bölcs triádtagok, akikhez mindig lehet tanácsért fordulni. Az akciók azonban nem a megszokott honkongi jelleget öltik, nincsenek benne óriási autós üldözések, vagy kifogyhatatlan fegyverek, amiket csak párosan lehet használni. Ellenben van egy nagyon erős hangulat, ami a második rész végére kifejezetten elkomorodik. Ezt bizony fel kell oldani egy harmadik résszel.