Ázsiafilm

The Heroic Trio (Dung fong saam hap) (1993)

 iMDB

Úgy látszik, Hongkongban megirigyelték az amerikai képregényekben látható szuperhősöket és 1993-ban úgy gondolták, hogy ők is készítenek egy ilyen filmet. Sajnos nem találtam információt arról, hogy valóban létezik-e képregény ezekkel a főhősökkel, mindenesetre egy igen érdekes film jött létre mindebből. A történet három főhőse a maszkban parádézó Wonder Woman, polgári nevén Tung (Anita Mui), a helyi rendőrfőnök felesége, Chat, egy motoros önkéntes szuperhős (Maggie Cheung), aki szeret dinamitrudakat hajigálni és Ching, a „láthatatlan” nő (Michelle Yeoh). A sztori valami olyasmi, hogy egy őrült ultragonosz illető (emlékeztet a wuxia filmek főgonoszaira) ellopat 18 csecsemőt, akikből egyet majd ki akar választani Kína királyának, a többiből pedig igazi gyilkos szolgákat képez ki. Uralma alatt tartja a „láthatatlan” nőt, akinek a férje/barátja/szerelme (nem derült ki számomra pontosan) fejleszti a láthatatlanná tevő ruhát. Eleinte a három nő egymástól függetlenül próbálja megoldani a helyzetet, sőt, egymást is riválisnak tekintik, aztán miután kiderül számukra az egymás közti kapcsolatuk és a közös múltjuk, összefognak a főgonosz ellen.

Nos, a film értékelésénél az első és igen lényeges szempont, hogy a rendezőjét Johnnie To-nak hívják, ennek tudatában kell nézni a filmet. A sztori az amerikai képregényfilmekhez hasonlóan elég debil, szerencsére a drámázást nem húzzák benne túl sokáig, a hangsúly inkább az akciójeleneteken van, na meg Johnnie To mániáján, azaz azon, hogy a szereplők hogyan játsszák a nagymenőt. Ennek ellenére a film nem követel nagy színészi játékot a szereplőktől, pedig nem akármilyen színészek a főszereplők. A leginkább emlékezetes szerep számomra az Anthony Wong Chau-Sang által alakított agyatlan gyilkos szolgáé, Wong szokásához híven nagyot alakít ebben a szerepben is. Azok a bárgyú tekintetek, amikor elveszti az ujjait…

Az akciójelenetek némelyike igen látványosra sikeredett, főleg a repülő motor a pályaudvaron, meg a vége felé a harc a főgonosz tanítványaival, de ezeken kívül is akad még 1-2 emlékezetesebb belőlük. Érdekesen vegyítették a „hagyományos” wuxia harcokat a modern eszközökkel, a dinamitrudakkal, meg a gépfegyverekkel. Sajnos a kardozós jelenetek némelyike kicsit gyenge lett, leginkább olyanok, mintha táncolnának harc helyett. A záró jelenet pedig kicsit nagyon „terminátoros” lett, de ennyi „hiba” még belefér…

Mindenképpen említésre méltó még a film környezetének alakítása, ugyanis minden eszközzel igyekeznek az embert összezavarni, hogy valójában mikor is játszódhat a film. A gépfegyverek akár a 80-as éveket is képviselhetik, az autók többsége inkább a 30-as, 40-es éveket, a rendőrségi Mercedes viszont akár a 90-es évekből is származhat, a színes tv-kkel együtt, míg Chat motorja (és motoros szemüvege) leginkább a 60-70-es éveket idézi. Amennyiben ezt így is akarták, akkor nagyon jól eltalálták, ha csak „véletlenül” lett ilyen, akkor viszont amatőr hiba, mindenesetre remekül beleillik a filmbe. A kivitelezés egyébként Johnnie To-hoz híven remek, szépen fényképezett jelenetek és látványos kameraállások fűszerezik az akciójeleneteket végig a film során.

Összefoglalva ez egy igen kellemes hongkongi akciófilm, ha nem vár az ember sokat tőle, csak a szórakozás kedvéért ül le megnézni, akkor emlékezetes marad. Egy pillanatig sem lehet komolyan venni, (főleg a záró, „terminátoros” részt) de ez azt hiszem, semmiképpen sem válik a hátrányára. Nálam 4/5…