New Human Skin Lantern / Ghost Lantern (Yun pei dung lung) (1993)
New Human Skin Lantern / Ghost Lantern (Yun pei dung lung) (1993)
A mostani hongkongi kommersz filmek rendezői közül számomra Wai Keung Lau filmjei tűnnek a legjobbnak, hiszen számos filmmel bizonyította már tehetségét, többek között a remek Infernal Affairs trilógiával. Ez azonban egy korai filmje, így még a későbbiekben rá jellemző profizmus még nem igazán látszik. Valahol azt olvastam, hogy Lau három alapelve a filmjeiben, hogy csavaros legyen a sztori, jók legyenek a számítógépes animációk és persze gyönyörűek legyenek a nők az adott filmben. Tapasztalatom szerint ebből általában két dolog szokott meglenni, ebben a filmben vegyük mindezt „másfélre”, ugyanis a gyönyörű nő megvan (Chingmy Yau), a számítógépes effektek mai szemmel nézve elég furák, de lehet, hogy akkoriban menőnek számítottak, a sztori viszont…
Szóval a sztori főszereplője egy bizonyos Fai (Tony Leung Ka-Fai), egy botcsinálta triád tag, aki születése óta rettenetesen szerencsétlen és nem tudja, hogy miért, aztán rajta kívül van egy rendőr, bizonyos Kwong (Kwong Leung Wong), meg egy szellem, Yung (Chingmy Yau). Fai és Kwong szellemeket lát, aztán egy Grandma Four nevű médium ráébreszti őket, illetve elsősorban Fai-t, hogy az ő balszerencséje egy 30 évvel ezelőtti kettős gyilkosság miatt van, amiben elvesztette előző életét. A páros elkezd nyomozni, amiben a meglehetősen farkasemberes (és Schwarzeneggeres) főgonosz, Mr. Hung (Roy Cheung) minden eszközzel meg akarja akadályozni őket.
Érzésem szerint a szellemes részek jók lettek a filmben, elgondolkodtatóak ezek a lélekvándorlásos sztorik, az is tetszett benne, ahogy a múltat felfedezve változik a jelenbeli helyzetük a szereplőknek. Sajnos a többi dolog viszont lerontja az összképet, főleg a kicsit gagyira sikeredett triádos jelenetek, valamint a túlzottan is fárasztó, poénosnak szánt részek. Röviden összefoglalva felejthető alkotás, érdekességképpen éri meg leginkább megnézni, hogy honnan indult Wai Keung Lau. Valamiért folyamatosan olyan érzésem volt a film nézése közben, hogy ha ezt a sztorit Japánban, vagy Koreában találják ki és forgatják le, sokkal jobb film is lehetett volna belőle, kicsit több horrorisztikus és kicsit kevesebb triádos résszel…