A "Nyugati utazás, avagy a Majomkirály története" már több száz éve kihagyhatatlan regény a kínai irodalmi klasszikusok közül. Népszerűsége töretlen mindmáig. Mesés, kalandos, a borzongató epizódok sem hiányoznak belőle, tehát mondhatni, hogy filmre kívánkozik.

Több esetben történt már kísérlet a megfilmesítésére, de vajmi kevés sikerrel. Még Jackie Chan és Jet Li is elhasaltak a témán a Disney változatban. Erre fel 2013-ban az a Stephen Chow vágott bele az új feldolgozásba, aki egyébként egy dupla mozi erejéig 1994-ben már alaposan belekóstolt a témakörbe. Nézzük, tanult-e az akkori kritikákból.

Tang Sanzang, az ifjú buddhista szerzetes növendék elszántan küzd az emberek érdekében a sok tragédiát okozó démonok ellen. A hite és lelke nagy, viszont a tudása még korántsem akkora. A fura mestere mégis időről időre harcba küldi. A kétbalkezes Tang egyik összecsapása során megismerkedik a csinos Duannal, aki vonzó hölgy és démonvadász. Bár a kapcsolat fölöttébb dzokatlanul indul, a páros útjai ismételten összefutnak, hogy végül egy veszélyes küldetésben csúcsosodjanak ki, ami nem más, mint a legendás Majomkirály jó útra térítése.

Stephen Chow-t a kortárs hong kongi filmezés ügyeletes nevettetőjének tartják. A keleti humor korántsem mindig kompatibilis az európaival, ezt már néhányszor megtapasztaltam. Mit ne mondjak, a rendező úr egyik korábbi szösszenete, a Kung Fu Hustle (A pofonok földje) esetében volt olyan érzésem, hogy valahol hazafelé útközben odalett a humorérzékem, vagy pedig őt ejtették a fejére. Szóval voltak fenntartásaim a megtekintés előtt. Szerencsére alaptalanul. Azt kell mondjam, Chow a korábbi önmagához képest kifejezetten kordában tartotta az extrém ötleteit. Ez rögtön megnyilvánul abban, hogy csupán társrendezett, forgatókönyvet írt, meg poéngyártó volt, de ő ezúttal nem színészkedik. A humor morzsákkból akad bőven, de valami csoda folytán többségében szerencsés kézzel nyúlt bele a folyamatba, csak kevés mellélövése van. Szintén a jó döntései közé sorolom, hogy a regényfolyam kezdeti szakaszát választotta képre vinni. De azért nem minden fenékig tejfel most sem. Lássuk.

A filmnek nincs egységes stílusa. Az elején a halászfaluban forgatott résznél végig azt vártam, mikor kerül elő Jackie Chan, annyi őrá jellemző létrás hinta-palinta szaladgálás került a beste halszörny megszelídítésének folyamatába. Aki a nem túl szerencsés nyitás után sem adja fel, azért ezután már üdítőbb dolgokat fog látni. Torzonborz szerzetesünk horrorfilmbe illő jelenetektől a dilis vígjátékokon át a vegytiszta fantasy moziig lészen elvezérelve, gondolom azért, nehogy elaludjon a néző. Sőt, a végén némi erkölcsi tanítás sem marad el, de nem szájbarágósan adva. A kezdeti vidám pillanatok a mozi vége felé közeledve elfogynak, jönnek a látványos CG jelenetek, a testi és szellemi megmérkőzések. Miután pedig a megvilágosodást ingyen nem adják, szegény Tang Sanzang a keserű pohárba szintén kénytelen belekóstolni. Szóval sok hangszeren játszanak a társrendezők. Nem tudom, melyik rész kire jutott, de nem illene kihagyni a másik nevet, aki Chi- kin Kwok volt. Együtt filmezték le a démonszelídítők történetét.

A szereplők közül Wang Zang a kétbalkezes ám szimpatikus ifjú szerepében mondhatni tökéletes. Partnernője Qi Shu olyan bájos, hogy akkor sem hibáztatná senki, ha nem tudna színészkedni. De tud, bár ezt más filmekben "ügyesen titkolta". Sőt, szépen énekel. Jók a többiek is, de túljátszások azért csak akadnak. A zene végig kellemes, fülbemászó dallamokkal teli. A fényképezést szintén nem érheti panasz. Azt pedig, hogy néhány számítógépes megoldás fölöttébb ismerős, - lásd: repülő kardok, - nem az operatőr számlájára írom.

Úgy vélem, ha valaki a klasszikus műveket akarja a modern világba adoptálni, az minden tiszteletet megérdemel. Ugyan korántsem hibátlan a végeredmény, de az elfogadható mértékű, naprakész fogyasztásra szánt átalakítás elérte célját. A mozi az eredeti regény ismerete nélkül is érthető, továbbá hangulatában, képvilágában és igen, a helyenkénti lazaságával, valóban megfelel arra, hogy a mai kor emberéhez testközelbe hozzon egy olyan klasszikust, amelyhez egyébként már óvatosan nyúlna egy átlag tinédzser. Mind keleten, mind nyugaton értve. A romantikus, (nosztalgikus?) szépen fényképezett lezárás pedig arra a gondolatra sarkallja a nézőt, hogy le kéne forgatni a folytatást, - miután Buddha, aki végül személyesen teszi tiszteletét a háttérben rejtőzések után, -  elindítja a válogatott csapatot Indiába a szent iratokért. A  Megvilágosodott fölvázolt nekik egy kalandos utazást, ami még érdekesebbnek ígérkezik az előzményeknél. Idővel elválik, lesz-e belőle valami. Addig érjük be ezzel a kellemesen szórakoztató egyveleggel.

imdb