Ázsiafilm

imdb: nincs

Nem is tudom, hogy tudnám megfogni ezt a filmet. Az biztos, hogy annyira erős hangulata van, hogy mikor az ember utána kilép a szobából, vagy kimegy az utcára, a feeling még folytatódik, és csak lassan múlik el. A Darkness Bride igazi fesztiválfilm, de annak is az egyik legjobb, legalábbis 2004-ben. Bizonyítja ezt a hat különböző helyről elhozott trófea.

Ebben a spirituális hangvételű filmben három ember kapcsolatát követhetjük végig. Mondhatnám, hogy szerelmi hármoszögről, vagy édeshármasról van szó, de ezzel egyből egy szirupos dráma ismertetőjének alapjait raknám le. Itt erről koránt sincs szó, sőt. A főszereplő lányt még négy éves korában vásárolta meg egy tipikus kínai parasztcsalád, feleségül fiuknak. Bár a fiú kicsit talán visszamaradott, legalábbis az alig pár tucatnyi fős faluban talán nem a legjobb oktatásban volt része, azért szeretereméltó. Kettejükhöz társul egy árván marad fiú, illetve fiatalember. Hármajuk kapcsolatát nagyon finom, de nagyon erős szálak fogják össze, melyek nélkülöznek minden szexualitást, sőt bármiféle plátói szerelmet, inkább a legjobb testvéri összefonódáshoz hasonlítható. Bár a lány családja rossz szemmel nézi  harmadikuk, az árva fiú szoros kötődését fiukhoz és annak feleségéhez, a bonyodalmat mégsem ők, hanem egy régen halott szűz szelleme hozza a történetbe, akit annak idején megerőszakoltak és ledobtak egy szikláról. A falu lakói kövekből halmot emeltek a tűszerű sziklára, és elnevezték a "Szűz sírjának", de nem feledték el, mivel hitük szerint mindenkinek, még a halottaknak is kell találniuk egy társat, hogy ne legyenek egyedül a túlvilágon.
Ha úgy tünne, hogy ez a viszonylag terjengős történetismertetés sokat lelő a filmből, akkor meg kell mondanom, hogy egyrészt verbális eszközeim kevesek a hangulat leírásához, s csak a felszínt kaparásszák, a történetnek ez pedig csak a prológusa. A rendező, akiről sehol nem találtam egyábként semmit, egy olyan tájra kalauzol el bennünket, mely számomra részint ismeretlen - egy teljesen autentikus kínai faluba, ahol minden legalább 20 éves, roskadozik, vakolatlan falak mindenhol, nincs egy derékszögű fal, vagy kapu. Később, városban játszódó jeleneteknél is ugyanez a jellemző, hámló vakolat, búra nélküli csupasz villanykörték, korom a szobák sarkaiban. Ezt a széteső, pusztuló környezetet néhol zordabbá, néhol viszont belsőségesebbé teszi az a oldtimer, old movie  szürkés-barnás filter, ami annyira erős, hogy a kép sötétebb részei szemcsések lesznek tőle. 

A szépen folydogáló történetet néhol hihetetlenül megdob egy-egy festménybe illő kép, beállítás. Az egyik kedvencem a lányt ábrázolja, aki egy kisebb dombon áll, s mögötte egy gigantikus, végnapjait élhető kínai hőerőmű, három hatalmas kéménnyel, melyek körbeéréséhez vagy harminc, negyven ember kéne, s szájukon sűrű füstöt eregetnek. E képeket, s a filmet általában zene nem kíséri, csak zajok, s néha a szereplők éneke, mely általában valami népdal, s hipnotikus hatással bír az adott pillanatban.
Úgy éreztem, ez a film valami átszüremlés a holtak és a halandók világa között, attól függetlenül, hogy erre sem konkrét, sem áttételes utalás nem történik. Az is valószínű, hogy a megfelelő lekiállapot kell megtekintéséhez, bár engem a kezdő képsoraival magába szippantott. Még nyugodtan méltathatnám a színészeket, a rendezőt, illetve a stáb többi tagját, de feleslegesnek érzem, mindenki ítélje meg maga.