Az 1960-as évek térnyerése, a '70-es évek sikersorozata után az évtized végére kifulladni látszott a Shaw Brothers stúdió.

Az addigi sikerkovács Chang Cheh egyre gyengébbbb mozikkal jelentkezett, bár  az igazi bukások azért később jöttek. Számos jónevű rendező és színész elégelte meg a drákói életvitelt, a csekély művészi és emberi szabadságot, mert a Shaw fivérek hamisítatlan despoták voltak. A GOLDEN HARVEST stúdió, amelynek létrejöttében pont az innen elmenekült alkotók játszottak főszerepet, egyre veszélyesebb versenytársnak bizonyult. Érezte a stúdióvezetés, hogy valami váltás kell, így kísérletezésbe fogtak.

Egy eldugott kisváros elhagyatott terecskéjére hordárok cipelnek be egy díszes koporsót. A megrendelő már várja őket, miként még valakit. Két harcművész élet-halál párbaja készül, és a magabiztosabb közülük már intézkedett. Ám úgy tűnik, ezúttal kissé előre ivott a medve bőrére. A két felkészült harcos megszabdalja egymást, de a végső döntés még várat magára.

Nos, igen. Kétségtelen, a fenti beharangozó nem kifejezetten műfajújításra törekvés jeleit hordozza magán. Viszont minden alapanyag csak annyit ér végül, ahogyan a rendező azt tartalommal képes megtölteni. A Shaw Brothers történeteit gyakran kárhoztatták, mennyire elnagyoltak. Számos esetben ez a kritika ugyancsak megérdemelt volt. Viszont tudtak olyasmiket, amelyeket kár lett volna kihajítani. A legnagyobb erényeik közé tartozott az erőteljes filmindítás. Ezt most megkapjuk, a legjobb hagyományok szerint. A változás ezután jön. A nyitó harci parádé után elindul egy ügyesen, mozaikokból építkező forgatókönyv megvalósítása. A felszínen úgy tűnik, az elkoptatott „odavágásra visszavágás jön” felépítést kapja a néző, de szerencsére nem így alakul. Látszólag lényegtelen szereplők és események belépése során a történet átalakul. Nem a harci képességek fitogtatása a lényeg, bár nem kell aggódni, látványos küzdelmek bőven lesznek. Sokkal inkább a rossz döntések következményeiről, sőt a múlt bűneinek kikerülhetetlen visszatéréséről szól, pszichológiailag megalapozottan. Van ugyan 1-2 elvarratlan száll, de a régi mozikhoz képest ez a történet alaposan összegyúrtnak mondható. Lényeges eltérésnek mondható az is, hogy szélesebb közönségnek szánták. Maradt néhány keményebb jelenet, de szó sincs a korábban jellemző hatalmas vérontásról. Sokat javult a harci koreográfia, amely nem a vagdalkozást, hanem az akrobatikus elemeket részesíti előnyben. Ezen a téren a fiatalon elhunyt (Alexander) Fu Sheng viszi a prímet. Cirkuszba illő, humorral teli, mégis lenyűgözően megtervezett mozgássorai a legvidámabb pillanatait adják. Ő a szegény fiú, aki gazdagságra vágyik. Megszállott játékos, aki még véletlenül sem hoz jó döntéseket fontos dolgokban. Bár nem ideális hős, de végig vele van a néző rokonszenve. Hasonlóképp nem gáncstalan lovag a Ti Lung alakította címadó „halálos törött kardos” harcművész sem. Ti Lung ekkoriban keményen igyekezett kitörni a korábbi filmjeiben megszokott „ügyeletes jófiú” kategóriából. Hús-vér alakok megformálására vágyott, megőrizve persze a képzettségéből adódó nagyformátumú bajnokok szerepeit. A pökhendi, magabiztos - joggal! - ám átverhető, hízelgéssel megtéveszthető kardforgató alakja bizony messze áll attól, amit tőle előzőleg láthattunk. Méltó ellenfele Chan Wai-Man, a torokmetsző alabárdos. Összecsapásaik a mozi fénypontjai. Különösen az, és ez ismét a forgatókönyv dicsérete, hogy sokáig nem tudhatja a néző, ki is közülük a „jófiú.” A kihagyhatatlan Ku Feng „Gyilkos doktora” viszont már a tőle megszokott bajkeverő gonosz figurája, de  a nagy öreg  a tőle megszokott lapos pillantásokkal megbízhatóan hozza. Szerepel még a korszak két női sztárja is, akiknek szerencsére ezúttal nem kell holmi idióta módon távozniuk a világból. Sőt mi több, még egy kicsit játszhatnak is, de ez a filmtípus változatlanul nem a nőkről szól. A rendező Chun Sung, akit a Shaw Brothers leginkább alulértékelt rendezőjének tartanak. Maga a stúdió sem adott neki igazi kiugrási lehetőséget. Azért akadnak, akiknél ő is kult státuszba került, nem érdemtelenül. Biztos kézzel irányít, kameravezetése sokkal változatosabb, mint az ünnepelt Chang Cheh-é volt. Gondosabb a részletekben, beleértve a színhely kialakításokat is. Kiforrott mozit tesz le az asztalra. Ha a wuxia filmek megújítására tett kísérletként kezeljük a mozit, mondhatni, biztató a dolog. Nem lett hibátlan, nem biztos, hogy mindenkinél egyértelműen ez a forma nyerne, de hogy más, mint a korábbi iskola, az kétségtelen. Tessék személyesen ellenőrizni...

Rendezte: Chung Sun

Főszereplők: Ti Lung; Fu Sheng; Chan Wai-Man; Ku Feng

(1979, 101 perc)

imdb