belépés∆

The Invincible Fist (Tie shou wu qing) (1969)

The Invincible Fist

Fölöttébb jó év volt az 1968-as a Shaw Brothers stúdió számára, de az 1969-est sem érhette panasz.

 

Ekkor készült el a Have Sword, Will Travel, vagy a Return of The One-armed Swordsman, hogy a közismertebbeket említsem. A kardfilmek sorát gyarapította az alábbi történet is, melyet ki más, mint Chang Cheh rendezhetett volna.

The Invincible FistThe Invincible Fist

Félelmetes, könyörtelen rablók tartják rettegésben Tsang Chou város környékét, akik sosem hagynak életben szemtanúkat. A hatóság a közismert fejvadászt, Tieh Wu Chinget küldi a nyomukba, aki testvéreivel és embereivel benyomul a banda rejtekének számító nádassal teli körzetbe. A feladat veszélyes, a terep ismeretlen, a banda jól felkészült. Mindkét fél elszánt. A fejvadászokat hajtja a szakmai hiúság, a banditák a megszerzett zsákmányt akarják menteni. Könyörületet egyik fél sem ismer...

The Invincible FistThe Invincible Fist

Számos kardcsengéstől hangos mozi készült akkoriban a stúdió berkein belül, melyeknek legjobbjai, mint a Golden Swallow, The One-armed Swordsman vagy a The Sword of Swords már korábban kitárgyalásra kerültek az Ázsiafilm lapjain. Ez a mozi ugyan nem éri el a fentiek minőségét, de azért korántsem rosszul sikerült munka. Az eléggé közismert, hogy Chang Cheh kedvelte az italo-westerneket, különösen Sergio Leone munkáit. A The Invincible Fist elején ez világosan kivehető a beállításokban, közelképekben, a fagyos, vagy akár dermesztő hangulat megteremtésében. Nyúzott ruhájú, kimerült, dühödt fejvadászok irtják az elszánt banditákat. Csak itt éppen nem dörögnek a hatlövetű Coltok, viszont sűrűn munkálkodnak a kardok meg más, fölöttébb egzotikus és ritkán látható, titkos szerkentyűk. Hullik hát a statisztéria rendesen. Chang Cheh a szokásos pörgős indítás után kissé lassít, a nagy népirtás keretébe azért megpróbál némi történetet belevinni. Nem túl eredeti, nem túl hihető, de összességében azért elfogadhatóan felépített keretjáték áll össze. A film bevezető része kifejezetten erős, jók a karakterek, van feszültség. Chang mester remekül kombinálja a már említett westernes megoldásokat némi thriller elemekkel, épít a japán filmek nyakig érő sásban történő harcaira, mindezt pedig a hagyományos kínai kardfilmek wuxia kötéltechnikával felturbózott látványvilágával erősíti.  (Meg bőven adagolt piros festékkel, de ezt akár kár is említeni, annyira nyilvánvaló) Bizony leköti az embert, a sokadik hasonló film esetén sem unalmas. Ráadásul itt még nem a később alaposan elkoptatott helyszínek jönnek újra meg újra elő. A történet közepe kissé leül. A rendező - a szokásától eltérően - ezúttal komolyabb szerepet próbál adni egy színésznőnek, de nem túl ügyes ő a nők világában. Ráadásul ez a hangvétel megtöri az addigi baljós légkört, a lírai, majd szerelmi vonal nem túl hihető itt. Viszont meglepően szépen fényképezett rész, Chang Cheh igazán szemet gyönyörködtető képekkel áll elő. A vége persze a megszokott és elvárt(!) küzdelmes párbajba torkollik, szintén vadnyugati módra. (Tisztellek, de azért ne reméld, hogy életben hagylak.) Lo Lieh ritkán jutott ahhoz a lehetőséghez, hogy ő legyen a "jófiú" egy történetben. Nem is megy neki könnyen. Az általa játszott fejvadász bizony eléggé félelmetes alak, ahogy azt tőle megszoktuk. Érdekesebb mozzanat az itt még csak kiegészítő karaktert játszó David Chiang feltűnése a moziban, aki azért már felvillantja, miért lett belőle a későbbiekben igazi sztár. De nem ő az egyetlen ilyen színész ezen a téren, a figyelmesebb néző több, évekkel később nagyobb hírnévre szert tevő kedvencet azonosíthat a történet során.

The Invincible FistThe Invincible Fist

Igazából csak a címbe lehet belekötni, ami fölöttébb félrevezető. Itt szó nincs ugyanis kung fu moziról, öklök párbajáról, a Legyőzhetetlen Ököl tulajdonnév, viselője szigorúan csak kardot forgat. (Ez azért kerül ide, hogy a pusztakezes harcművészet rajongói ne vesztegessék fölöslegesen az idejüket.)


Összefoglalva: Stílusos, a maga műfajában erősnek, bár kiemelkedőnek nem mondható mozit fog látni, aki rászánja magát a megtekintésére. A Shaw Brothers és a kardfilmek kedvelői nyugodtan vegyék fel a megtekintendők listájára.

Főszereplők: Lo Lieh; Ku Feng; Chen Sing; David Chiang; Mien Fang

Rendezte: Chang Cheh

(1969, kb. 95 perc)

imdb

                                                                                       

Hozzászólások   

#1 Veres Norbert 2010-04-06 15:47
Egyébként van valaki itt rajtam és Oldfanon kívül aki szereti a Shaw Bros filmjeit?:)

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

The Ceiling at Utsunomiya (Kaii Utsunomiya tsuritenjô) (1956)

The Ceiling at Utsunomiya (Kaii Utsunomiya tsuritenjô) (1956)

Tokugawa Iemicu sógun a japán történelemben nem jutott be a helyi dicsőség csarnokba. Viharos hatalomba kerüléséről leginkább az 1978-as, Kinji Fukusaku rendezte Yagyu Conspiracy moziból tudhatunk. (Megjegyzem, ezen a címen több film is készült ám,...

Dostana (2008)

Dostana (2008)

 Kiadó lakást keresve melyik férfi ne hazudná gondolkodás nélkül azt a gyanakvó házinéninek, hogy az ő szíve bizony a lakásra szintén pályázó vadidegen riválisért dobog, ha ezzel rögtön az észbontó Priyanka Chopra lakótársává avanzsálhat?! Filmbéli...

Black Cat (Yabu no naka no kuroneko) (1968)

Black Cat (Yabu no naka no kuroneko) (1968)

Black Cat (Yabu no naka no kuroneko) (1968) iMDB  Egy asszonyt és a lányát egy csapat szamuráj megerőszakolja és megöli. Nem sokkal ezután szamurájok egész sorát találják holtan az erdőben elharapott torokkal. Az ügylet kiderítésére egy...

The Fort of Death (Gonin no shokin kasegi) (1969)

The Fort of Death (Gonin no shokin kasegi) (1969)

  A "létező szocializmus" éveiben volt néhány olyan japán film, amelyek némi szerencsével áttörték a bürokrácia falait, és nagy hírnévre tettek szert a moziba járók sorai között. Ide tartozik a Harakiri, melyet rövid úton betiltottak, majd...