belépés∆

Prince of Tears (Lei wangzi) (2009)

Prince of Tears

Egy hongkongi film Tajvanról. Ez már önmagában érdekes, ha pedig hozzávesszük még azt is, hogy némi propagandajelleg sem maradhatott ki belőle, aminek feltehetően Pekingben nagyon örülnek, már csak hab a tortán. Az elvárások fokozhatóak még persze, hiszen a filmet vetítették a Velencei Filmfesztiválon és ez lesz Hongkong hivatalos indulója a 2010-es Oscar gálán a legjobb nem angol nyelvű film kategóriában. Akinek pedig még ez sem elég, annak ott a rendező neve. Yonfan, akitől hagyományos, megszokott, kommersz produkciót még nem láttunk. Most sem.

A történet főhősei Chiang Kai-Shek hadseregének Tajvanra menekült katonái és családtagjaik. Valamikor az 50-es évek legelején járunk, amikor a vasöklű vezér katonai diktatúrája talán legerősebb volt és statárium volt érvényben. Ez volt a fehérterror időszaka, 1950 és 1954 között emberek ezreit ölték le a rögtönítélő bíróságok és mintegy tízezer embert vetettek börtönbe. Mindeközben pedig mindenki egy fura, rózsaszín álomvilágban élt, hogy hamarosan visszamennek Kínába és szétverik a kommunistákat.
Ez az időszak nem kedvezett a hagyományos történeteknek. A forgatókönyv alapjául megtörtént események szolgáltak, ma is élő személyek elbeszélései alapján. Yonfan pedig, aki operatőrből lett rendező, elég hamar a néző tudtára adja, hogy nem is maguk a történések fontosak, hanem az, hogy átéljük annak a kornak a hangulatát.
Yonfan munkásságát úgy lehet talán legjobban jellemezni, hogy olyan akar lenni, mint Wong Kar-Wai, csak az érzelmi töltést nem képes úgy átadni. Ebből kifolyólag a filmjei gyönyörűek, de kissé ridegek, példaként elég csak megemlíteni a Peony Pavilion-t, esetleg a Bishonen-t. Keresve sem találhatott volna jobb témát tehát, mint a rideg katonai diktatúra bemutatását.
A látvány meseszép, egyszerűen elképesztő érzékkel lettek kiválogatva mind a helyszínek, mind a szereplők. A gyönyörű színekben pompázó, szeles tengerpart, ami átérezhetetlen, halálos veszélyt rejt magában, a leppukadtságában is elragadó kis falu és annak iskolája, egyik főhősünk harmonikájának hangja, a gyerekek körében óriási kincsnek számító fekete cukor óriási kontrasztban áll a felette repkedő (de sosem mutatott) katonai repülőgépekkel, a lefüggönyzött fekete autók helyett párosával érkező katonai terepjárókkal és a kivégzésekkel.
Akciót persze ne várjon senki. A lehetetlen helyzethez alkalmazkodni próbáló, ám nagy eséllyel képtelen hőseink legerőteljesebb mozdulatai a lassú sétákhoz köthetőek. A tanárúr szobrokról magyaráz, majd festeget, a család hosszasan beszélget vacsora közben, kislányok olvassák a címben szereplő mesét, a gyönyörű Shanghai lady pedig ábrándozik, mivel lehetne feldobni a kertet.
Yonfan nem mond véleményt, nem bírál, csak szemléltet. A többit a nézőre bízza, aki a hősök sanyarú sorsán keresztül nyerhet betekintést a nacionalista katonai diktatúra alatt élők hétköznapjaiba, megalkuvásaikba és túlélési próbálkozásaikba. A rendező tulajdonképpen belefeledkezett a látványba, egyértelműen kiderül, mi érdekelte legjobban. Hőseink jóképűek (még a sebhelyes arcú is), a hősnők gyönyörűek (a Shanghai lady-t játszó Terri Kwan főleg), az egyenfrizurás kislányok elképesztően aranyosak, a tájról pedig már volt szó fentebb.
Mindezek mellett a cenzorok is elégedettek lehetnek, hiszen a rezsimmel szembenálló Kuomingtang diktatúrájának borzalmai, igazi antipropagandaként, érzékletesen be lettek mutatva. Hogy a sztori kissé homályos? Hogy a kulcsjelenet miértje tulajdonképpen nem derül ki? Nem számít, ezzel is csak átélhetőbbé válik a kor, amiből a néző sem tud meg többet, mint annak idején a benne élők.

iMDB


Előzetes

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Samurai Justice - Mother and Daughter (Kenkaku Shobai Haha to Mus…

Samurai Justice - Mother and Daughter (Kenkaku Shobai Haha to Musume to) (2005)

  Békeidő, visszavonult harcos, családi örömök, biztos anyagi alapok, kiváló kapcsolatok az előkelőségekkel. Azt hihetné az ember, minden tökéletesen rendben. Aztán kisül, hogy mégsem. Ha mások nem, majd filmesek tesznek róla, hogy ne legyen nyugta a...

"Török Rambo" (Vahsi kan, 1983)

"Török Rambo" (Vahsi kan, 1983)

A nyugat nyomása alatt meghajolva ma egy kicsit kivételt teszünk és popularizálódunk. Bár kilépünk Ázsiából, de azért még keleten maradunk, s ha tovább olvastok, meg is tudjátok, mire ez a rebellizmus! (manu)         A John Rambo (v....

A Gentle Breeze in the Village (Tennen Kokekko) (2007)

A Gentle Breeze in the Village (Tennen Kokekko) (2007)

Ez a film egy újabb bizonyítéka annak számomra, hogy az eredetileg lányok számára készült, úgynevezett shoujo mangákból sokkal jobb produkciókat lehet készíteni, mint a fiúk érdeklődésére számot tartóakból. Hogy ez miért van így, nehéz megmondani,...

Midori (Shojo Tsubaki: Chika gento gekiga) (1992)

Midori (Shojo Tsubaki: Chika gento gekiga) (1992)

Elborult szellemiségű művészek mindig voltak (vannak) a japán filmgyártásban. A teljesség igénye nélkül, csak legközismertebbekre szorítkozva: Norifumi Suzuki lökött agymenései jól eladhatóak voltak, mert bőven termelte a lenge ruhás, - vagy anélküli - lányokkal és...