Végre megérkezett a Shinjuku Incident mellett talán leginkább várt 2009-es hongkongi alkotás, ami még májusban debütált a Cannes Filmfesztiválon, ahol Arany Pálma díjra is jelölték, azonban némi felhördülést okozott, hogy odahaza csak augusztus közepén került a mozikba. Igaz, így volt ez már a Mad Detective és a Sparrow esetében is, úgy látszik, Johnnie To kinőtte Hongkongot...
A filmmel kapcsolatos várakozások már régóta az egekbe csaptak. Hírek kaptak szárnyra, hogy To Alain Delon-t igyekezett megnyerni a főszerepre, ám a korosodó francia sármőr végül lemondta a lehetőséget, mert nem volt megelégedve a forgatókönyvvel. Mindemellett már a cím is magában foglalta, hogy ezúttal sem marad a nézőközönség látványos akciójelenetek nélkül, igaz, egyúttal azt sem lehetett kizárni, hogy nem túlságosan sok eredetiség lesz megtalálható a történetben. Delon döntése pedig csak erősítette a kételyeket.
De miről is van szó valójában? A kezdő képsorok egy család kivégzését mutatják be, majd megjelenik a feleség apja Makaón. Némi közjátékok után megbíz egy három tagú bérgyilkos csapatot, hogy segítsenek neki beteljesíteni a bosszúját. Persze ez így túl egyszerű lenne, így garantálható jópár fordulat.
Johnnie To és a Milkyway Images produkcióival kapcsolatban gyakran felmerül, hogy a stílust jóval fontosabbnak tartják és előrébb helyezik, mint a forgatókönyvet. Ezzel tulajdonképpen nincs semmi baj egész addig, amíg nem veszik túlságosan komolyan az adott sztorit. A Vengeance esetében kicsit más a helyzet, hiszen nyoma sincs semmi könnyedségnek, inkább egyfajta modern heroic bloodshed-re hajaznak az események, egy ilyen környezetben pedig már bántóak a forgatókönyv hibái, amit ezúttal nem a Milkyway Creative Team készített, hanem To régi társa, Wai Ka-Fai. Leginkább úgy lehet megfogalmazni a kritikát, hogy olyan érzése van a nézőnek, mintha az alapötletek csak 1 órás történetre lettek volna elegek, a maradék 45 percet már csak utólag, hevenyészve dobták volna össze. Az utóbbiban már túl sok az erőltetett, a klisés és a talán logikátlan jelenetsor.
A gyenge láncszem tehát mindenképpen Wai, ugyanis mindenki más elsőosztályú teljesítményt nyújt. A Delon helyett szerződtetett, a forgatás előtt To által teljesen ismeretlen Johnny Hallyday, aki mostanság sajnos nincs túl jó bőrben, ugyan annyira nem emlékezetes, viszont a három bérgyilkos, azaz Anthony Wong, Lam Ka-Tung és Lam Suet zseniális, mint mindig. Rajtuk kívül Simon Yam nagyjából ugyanazt hozza, mint az Exiled-ben, Sylvie Testud-ról csak annyi derül ki, hogy jócskán megöregedett a Tokiói tortúra óta, míg Cheung Siu-Fai, Felix Wong és Berg Ng bizonyítják, hogy megbízható másodhegedűsök. Itt érdemes még megjegyezni a helyenként már-már viccesen egyszerű dialógusokat, amik talán az elnagyolt forgatókönyv szüleményei, de fura módon hozzáadnak a hangulathoz, hiszen a szereplők egyikének sem anyanyelve az angol (többen szinkronhangot is kaptak a stáblista szerint).
Mint minden Milkyway produkcióban, úgy a Vengeance-ban is nagyon magas színvonalú az operatőri munka, gyönyörű a képi világ és elképesztő az a stílusérzék, amivel To mester rendelkezik. A western beütésű, belassított akciójelenetekkel és az Exiled-ből már ismerős, afféle paintball szerű találatokkal tarkított lövöldözések szintén nagyon látványosak, ám a jellegzetes blődségek sem maradhattak ki belőlük (a próbák során 100%-os találati pontosságú hősök a valós csatában elég sokáig 0%-osak). Mindettől függetlenül a sztori első órája gyakorlatilag tökéletes, a heroic bloodshed-ek legszebb hagyományait idézi. A stílus terén a második fele sem vall szégyent, csak Wai erőltethette volna meg magát egy kicsit.
A Vengeance tehát egy minden ízében jellegzetes, tipikus Johnnie To produkció, aminek talán legnagyobb hibája, hogy nem nyújt semmi különöset, semmi újat a korábbiakhoz képest. Abszolút profi munka, leszámítva a (máskor sem túl erős) forgatókönyvet. Bizonyára több jelölést kap majd a HKFA-n, azonban úgy érzem, megnyílt az út Ann Hui előtt, hogy idén bezsebelje a Legjobb Film kategória díját, ami tavaly (még) nem jött össze.

iMDB