A sikert nem szokás parlagon hevertetni. A Shaw Brothers-nél ez különösen igaz volt. Ha egy rókáról értékes bőr került le, igyekeztek még néhányszor megnyúzni. 1972 elején szépen termelt a konyhára a The Boxer From Shantung mozi. Ezen felbuzdulva, a stúdió nekilátott a bundás állat további kopasztásához. Így keletkezett a Man of Iron, még ugyanabban az évben. Nem árultak zsákbamacskát. Már a bevezető képsorok alatt "lelövik a poént", egyértelműen utalva Ma Yong Chen történetére, meg a várható végkifejletre. Úgy látszik, más fogalmaik voltak a spoilerezésről, mint az manapság dívik.

Ismét Sanghaiban járunk, húsz évvel a shantungi kalandor véres története után. Időközben lezajlott egy háború, elűzték a japánokat, de az alvilág köreit mindez nem érdekli. Számukra a nyugalom a könnyebb pénzszerzést jelenti. Visszatérnek a "nagy öregek", az alvilág cápái, remélve, hogy minden megy tovább a régi módon. Csakhogy az ifjú titánok is feltűnnek a színen, akiknek ez az állapot korántsem megfelelő. Az egyikük, Qiu Lian Huan beleköt a körzeti nagyfőnök nagyszájú, ám semmire sem jó fiacskájába. Természetesen nő van a dologban. Viszont a puhány fiú mögött ott áll a nagyhatalmú apa. Az indulatok forrnak, az új és régi gengszter nemzedék nem férhet meg egymás mellett.

A fenti pár sorból valószínűleg már kiderült, nem a forgatókönyv lesz a film fő erénye. Ámbár lehetett volna. A téma ugyanis ügyesen van felvezetve, számos valódi konfliktussal megfűszerezve. A nemzedéki ellentétek, az alvilági családokon belüli rivalizálás, a feltűnő új arc a régi motoros ellen, az alkalmatlan örökös, hűség és árulás kérdése mind-mind érintve van a történeten belül. Viszont úgy is maradnak, mélyebb elemzésre nem kerül sor. Pedig számos amerikai, francia vagy olasz példa bizonyítja, hogy az alvilági történetek alkalmasak mélyebb értelmű alkotások kivitelezésére. Jelen esetben viszont elemzés helyett az öklök használata kerül előtérbe. Ami már csak azért is furcsa, mert háború után minden bizonnyal szép számú visszamaradt fegyver lehetett a triádok kezén. A mi gengsztereink viszont nagyon hagyomány tisztelőek. Puszta kézzel, késekkel, fabunkókkal igyekeznek egymást átsegíteni a túlvilágra. A haladást maximum a kerékpárlánc használata képviseli. Az anyagiakat készpénzzel intézik a lebujokban, a sikátorokban viszont egymást intézik el. A szerelem, mint olyan, szóba sem kerül. A nő szép lehet (mindig!), okos csak néha, meg egyébként is pusztán árucikk. Ha viszont mégis szerelmes lesz a szerencsétlen, akkor a rendező tesz róla, nehogy jól jöjjön ki a dologból.  (Jónéhány Chang Cheh alkotás után már tényleg feltűnő, mennyire rossz sors vár a nőkre a filmjeiben, ha egyáltalán jut nekik érdemi szerep. Többnyire csak dekorációk, mint a váza az asztalon.) Szóval olyan filmvilágot látunk, amelyről nehéz irónia nélkül írni. Szerencsére azért vannak dicsérhető dolgok is. A forgatókönyv ezúttal tiszta, mentes minden logikai bukfenctől. (Igaz, hogy nem lep meg semmivel, minden "fordulata" elkoptatott, de legalább semmi bárgyúság nem bosszantja a nézőt.) A kivitelezés kifogástalan, a kevés számú helyszín hiteles benyomást tesz ránk, jó a fényképezés, még a zene sem lett agyoncsapva, pedig azzal Chang mester végképp nem szokott törődni. A filmet természetesen a harci jelenetek adják el, amelyekből nincs hiány. Kuan Tai Chen szerepeltetése már önmagában biztosíték a látványos összecsapásokra. Fülig Jimmys mosolya, laza mozgása, kisfiús naivitása annyira megnyerő, hogy elnézzük neki, hogy már megint az alvilágban lófrál és lemészárol egy kisebb hadsereget. A Shaw Brothers más sztárjait szintén felvonultatja, például a The Chinese Boxer, vagy a Five Fingers of Death közismert arcait, továbbá számos kiválóan képzett statisztát dobnak be a ringbe, így aztán elaludni biztos, hogy senki nem fog a történet folyamán. Chang úr ezúttal visszafogta magát, így nem tocsogunk a vérben (annyira), de ifjúsági matiné előadásra alkalmasnak továbbra sem fogják besorolni a filmet.  Ma Yong Chen történetéhez hasonlóan ezúttal is társrendezőt kapott, szintén Hsueh Li Pao személyében. Úgy tűnik, az együttműködésük sikeresnek bizonyult, amit ez a mozi csak megerősít.

Összességében tehát nem nagy fajsúlyú, de kellemes időtöltésre alkalmas történetet láthat az, aki rászán mintegy másfél órát a megtekintésére. Akik rajongói a távol-keleti, alvilági mesék nagy kung fu bunyókkal tarkított, harcművészeti vonulatba sorolandó eposzainak, semmiképp ne hagyják ki. Azért mások sem fogják elunni rajta magukat.

1972; 94 perc

Főszereplők: Kuan Tai Chen; Li Ching; Mu Zhu; Ching Tien; Bolo Yeung

Rendezők: Chang Cheh és Hsueh Li Pao

imdb