Miután Wang Yu és a The Chinese Boxer szépen elindította a vérszagú karate/kung-fu filmek sorát, és jött a nyomában Bruce Lee a nuncsakujával, miért pont Chang Cheh maradt volna ki egy ilyen neki való irányzatból? Hiszen eddig is szívesen alkotott ilyesmit, csak kardokkal a főszerepben. Persze, nem volt nehéz dolga. Ti Lung és David Chiang ott voltak leszerződtetve, és máris együtt volt az a trió, mely a későbbiekben számos olyan filmet tett le az asztalra, amely megtöltötte a széksorokat a moziban, továbbá a Shaw Brothers és a piros festéket forgalmazók kasszáját.

Kína, a polgárháború éveiben. Dúl a harc a frontokon, de a városokban viszonylag nyugodt élet folyik. Még színielőadásokat is tartanak, a kantoni opera stílusában. Az egyik színész-harcművész (Ti Lung) feleségére szemet vet egy magas rangú katona, és akadnak, akik haszonlesésből a kezére akarják játszani. A férjet, mint fölösleges valakit, véres véghez juttatják. Nem sejtik, ez még messze nem a vég, mert hamarosan megjön a korántsem lebecsülhető kisöccse (David Chiang), aki szintén mestere a harcnak, kabátja alatt egy ronda késsel, és feltett szándékkal, hogy koporsóba juttassa a bátyja haláláért felelősöket. Rögvest érkezés után "munkához" is lát...

Ha a történetet nézzük, tulajdonképpen a címmel már le is tudtuk a forgatókönyv nagy részét. A néző az első pillanattól kezdve tisztában van vele, mire számíthat, és miután érdemi csavar nincs a felépítésben, nyílegyenesen haladunk a nagyérdemű által remélt, igazi Chang Cheh féle nagyszabású leszámolás felé. A Shaw Brotherst gyakran kárhoztatják érte, hogy a mozgalmas filmjeikhez futószalagon készítették az eredeti ötleteket nélkülöző, igencsak megjósolható ívű történeteket. Jogosabb kritikát erre a mozira alkalmazni nem lehetne. A történet kiszámítható, jókora logikai bakugrásokkal halad előre, a szereplők viselkedése sokszor nélkülözi a józan észt. (Pl.: A főhős minden előzetes felderítés nélkül megy be az ellensége bérencekkel megrakott hoteljébe. Egyáltalán, hogyan termett a városban ezer kilométerrel odábbról - információkkal ellátva! - egy háborúzó országban?) A párbeszédek néha az idiotizmus határán mozognak, önismétlők, és a kérdések-válaszok összhangja finoman szólva is hiányzik. (Hol tegezik, hol magázzák egymást ugyanazon szereplők, meghalt emberekre élőként hivatkoznak.) Különösen a film elején teszik ilyesmikkel próbára néző tűrőképességét. Persze, Chang Cheh tisztában van vele, mivel kell elterelni a néző figyelmét. Akciót nekik, olyat, hogy a karfába kapaszkodjanak a láttán! Ezért aztán nem sokat vacakol, szegény Ti Lung felettébb durva módon kiiktatódik a történetből, jöhet David Chiang rendet rakni. Ő kissé szerencsésebb, mint a "bátyja", neki némi színészi lehetőség is jut. Nem sok persze, mert a kések már ugrásra készen lapulnak a kabátok alatt.

Tulajdonképpen ebben a gyenge moziban derül ki, mitől volt jó rendező Chang Cheh. Minden stílust bevet. Feszültséget teremt, majd romantikázik, sőt érzeleg.  No, meg persze akciók minden mennyiségben. Ilyen pocsék alapanyagot is képes elfogadható szintre hozni. Az egész közhelyes történetet áthatja valami sötét tónusú hangulat, ami tagadhatatlanul működik. A zene erre rásegít, kifejezetten "thriller" stílusú. A rendező erre még rátesz egy lapáttal a hangok felerősítésével. (Visszhangzó léptek az éjszakában, a falióra nem ketyeg, hanem szinte dübörög, a kések előhúzásának libabőrössé tevő szisszenése, stb.) A kínai opera jelenetek beillesztése nálam nagyon bejött. Remekül alkalmazott lassításokkal látványosan feldobja az egyszerű verekedéseket, pont a jóízlés legfelső határán áll meg a durváskodásban. (No, azért nem mindig, elvégre ez a védjegye...) Van néhány csakugyan kemény pillanat. Mert az nyilvánvaló, hogy a hosszú, vad harcok adják el ezt a mozit. (Érdekesség, ő maga is feltűnik benne a vége felé. Ez megesik más filmjeiben is, és egyfajta groteszk humorként, nem szokta jól végezni.) A lezárás az akcióhalmazon túl kifejezetten hatásvadász, limonádésan érzelgős, nem pedig érzelmes. Nem értem miért, mert a férfi közönség erre nem vevő, a hölgyek pedig addigra már utálkozva otthagyták az egészet.

Számomra egyetlen dologban volt érdekes ez a film. Az elején Chang érzékelhetően kísérletezik. A helyszín, a beállítások, az akciók koreográfiája két évvel később, már sokkal jobban kidolgozva, élvezhetőbbé téve, majd a The Boxer From Shantung moziban fognak újra feltűnni. Amelynek a főszereplője egyébként szintén feltűnik egy nyúlfarknyi szerep erejéig a színen ebben a filmben is. (Hogy az elején gyorsan leszúrják, majd a végén ismét ott harcoljon. Ejnye, mester, ilyen bakit!)

Nem is merem másoknak ajánlani, mint Chang Cheh életművének kedvelőinek. (Nekik tetszhet, elég durva hozzá.) Akik viszont filmes szempontok szerint értékelnek, bőven tallózhatnak, hol lehet elrontani egy forgatókönyvet.

Engedtessék meg egy személyes megjegyzés. A szokottnál jobban voltam kénytelen élni a fordítói szabadsággal. Meglehetősen nehéz volt úgy magyarítani, hogy azért túl idióta ne legyen a mozi. Az időnkénti logikai bukfenceket, következetlenségeket igyekeztem kiküszöbölni, ahol észrevettem, de meglehet, nem találtam meg mindet. 

Rendezte: Chang Cheh

Főszereplők: David Chiang, Ti Lung, Wang Ping, Chang Cheh
(1970, 98 perc)

imdb