belépés∆

The Fastest Sword (Tian xia di yi jian) (1968)

 

The Fastest Sword

A The One-Armed Swordsman rendbe tette a Shaw Brothers 1968-as pénzügyi mérlegét, melyhez a Bells of Death még besegített. A félkarú harcos sikere győzte meg a stúdiót, hogy arra a vonalra álljanak át. A kettő között készülő "The Fastest Sword", miután csak részben illett a hirtelen az érdeklődés középpontjába kerülő stílusba, szinte említetlen maradt a maga idejében. Pótoljuk hát a hiányt. Ez a méltatlanul elfelejtett, alulértékelt mozi többet érdemel.

 

Négy daliás harcos találkozik egy tisztáson. Rövid szóváltás után előröppennek a fegyverek, s pár pillanat múltán már csak egy túlélő marad talpon. Kétség nem fér hozzá, ő a "Leggyorsabb Kard". Vagy mégsem? A jóképességű, de fennhéjázó fiatalembert egy öreg mester hívja ki, hogy új utakra vezesse. Persze, csak ha hagyja magát. Ezért az öreg különös fogadást ajánl…

A mesterNincs nyugalom

Ez a film ott kezdődik, ahol más, a harcművészetet központba állító alkotások végződni szoktak. A hős a csúcsra ért, ő a legjobb. De mi lesz ezután? Hogyan él tovább? Ezt már ritkán veszik szemügyre. Lei Pan, aki rendezőként alig ismert, inkább csak a korai Jackie Chan filmek írójaként tartják számon, erre szánta el magát. Teljesen más elgondolást követ, mint a kardfilmek többsége. Nem a technika elsajátítása, a csúcsra törés folyamata érdekli, hanem az, miként éli meg az ember azokat az eseményeket, amik révén odáig eljut, és miket hoz a diadal a fejére. A főhőse, Ding Menghou, az ifjúság magabiztosságát és lekezelő magatartását hordozza, amíg meg nem szégyenül. Azért alapjában véve nem gonosz természetű, csak tapasztalatlan, előre nem gondolkozik, a kardforgatáson túl nem lát. Egy megfontolt tanító a hasznára válna. Meg is kapja, de szó nincs a közismert "bölcs mester - naiv tanítvány" viszony taglalásáról. A rendező/író ebben is a szokatlan utat választotta. Az őszszakállú furcsa beszéde, logikája a feje  tetejére állítja az ifjonc világszemléletét. Próbatételei nem a fizikai, hanem a lelki fejlődést szolgálják. (A különc öreg és a kényszer szülte tanítvány jelenetei fölöttébb élvezetesek.) Az igazán drámai rész mégis a "felszabadulása" után kezdődik. Mert mihez kezdhet az elzárkózásból kikerült harcos egy olyan világban, amely viszont egyáltalán nem változott? Egymás sarkát tapossák a kihívók, akiket lerázni nem lehet, az életben maradáshoz ölni kell.  A "Leggyorsabb Kard" név át nem ruházható, lemondani róla nem lehet, csak véres párbajban szerezhető meg. Ami már lelkileg megviseli a szellemileg felnőtt Dinget. A hétköznapi, békés élet számára csak álom, hisz barát, vagy szeretett nő bármikor túsz lehet az ellenfelei kezében. Van-e kiút az ördögi körforgásból?

Észak KardjaBarátok

Mint azt említettem már, ez a mozi a One-armed Swordsman után készült el. Tulajdonképpen az ellenpontjának is tekinthető. Lei Pan felfogásában a harcok nem igazán fontosak, bár szép számmal vannak a történetben. Szinte az összes összecsapás félközeliben van felvéve, és rövidre van fogva. Ez nem segíti a mutatós koreográfiát. A SB stúdió filmjeinek rajongói joggal fanyaloghatnak, mondván, forgattak ott ennél látványosabb harcokat. A rendezőt az érdekli, mit élnek át a harcosok. Az arcoké a főszerep. Feszültség, elszántság, félelem, habozás, a halál döbbenete mind-mind testközelbe hozva a néző számára. Dél-Kína leggyorsabb harcosának bőven van módja végigjárni a lelki fejlődés útját, s mi, a nézők együtt "utazunk" vele. Nem mindenben tudatos a döntése, tépelődik, az érettségért pedig kemény árat fizet. Így nyeri el a szimpátiánkat. A másik véglet az "Észak Kardja" harcosáé. Rokonszenves fickóként ismerjük meg, még jót is tesz, ám a mohó címhajszolása közben minden emberi lefoszlik róla. Az ő alakja mutatja meg, hogy mennyire nem  a cím a fontos, mennyire semmit nem érő az a tudás, amelyhez nem párosul erkölcsi tartás. A szimbolizmus finoman ugyan, de végig jelen van a moziban. A tudást tartalmazó szent szövegek tanulmányozása, a Buddha szobrok faragása elég egyértelmű, de az sem véletlen, hogy a végső párbaj egy templomban zajlik le. Ding a film elején még a harcosok díszes öltözékében tűnik fel, de ahogy haladunk előre, egyre inkább egyszerűsödik a viselete. A végén már csak egy darócruha-szerűség marad rajta. Ahogy egyre magasabbra lép erkölcsileg, úgy tűnik el a világi hívságokat jelző cifraság. Ez a megközelítés már mifelénk is működik, de a keleti kultúrában sincs másként. A film egyértelműen Ding Menghou alakjára épül. Csak a mestere, és fő ellenfele képviselnek fajsúlyosabb karaktert. Ez nehéz feladatot ró Kuang Chaóra, aki szintén nem tartozik a sztárok közé. Meglehet, harcművészet terén nem állná a versenyt a kedvenceinkkel, de elsőrangú színész. "Él az arca", a testjátéka is elsőrangú. Alakítása illik a rendező puritán felfogásához. A mozi egyébként is minden téren kerüli a bombasztikus tálalást, de attól még alaposan kimunkált a részleteiben. A forgatókönyvben minden részlet indokolt, a fényképezés elidőzik a tárgyi részleteken, a stílusos zene nem a keleti közhelyes dallamokat használja, inkább emlékeztet az európai hangszerelésre.

 

A halál előtti döbbenetTöprengve

Ajánlom a SB rajongóknak, mert bár nem tipikus alkotása a stúdiónak, de nívós darab. Ajánlom azoknak, akik szeretik, ha az arcok érzelmeket tükröznek egy filmben, ahol  a színészeknek tényleg alakítaniuk kell. Ajánlom azoknak, akik egy kalandos történetben többre vágynak, mint puszta kardcsengésre. A Chang Cheh-i "magasztos vérontás látványos koreográfiában" vonal kedvelői ugyan kevésbé fogják kedvelni, de azért nekik is ajánlom.

Megjegyzés: A "Leggyorsabb Kard", "Dél Kardja", stb. a filmben az arrafelé gyakori, kissé bombasztikus megközelítés szerint tulajdonnévként vannak használva, nem jelzőnek, ezért írtam őket nagybetűvel. A mellékelt feliratban is így szerepelnek.

Rendezte: Lei Pan

Főszereplők: Kuang Chao; Ching Feng Chian; Li- Sheng Chin

(1968, 85 perc)

 

Hozzászólások   

#4 Boros69 2009-09-20 12:17
Legközelebb előbb elolvasom az ajánlót, és csak azután nézem meg a filmet, mert sajna nekem nagyon nem jött be.
Leveleztem Oldfannal is már erről, de az említett jó színészi játékból én nem vettem észre semmit.
Lehet az én hibám (már ha ez hiba)és rossz pillanatomban láttam, talán később előveszem még1x.
#3 Yakuza 2009-09-09 12:29
Ennek a filmnek valóban az "alaposan kimunkált" részleteiben rejlik az erőssége. A nem éppen tipikus Shaw-wuxiák közül ez az egyik kedvencem, bátran ajánlom a heroic bloodshedtől csömört kapott rajongóknak.
#2 Vass Zoltán 2009-09-07 19:17
Jó film, azt a majd másfél órát megérte rászánni. Tulajdonképpen néha jó egy-egy ilyen típusú filmet is megnézni, ahol nem az akciók vannak az előtérben, hanem kicsit összetettebb a történet. A színészek tényleg jól játszanak, látszik, hogy nem csak úgy megragadják a figurát, hanem próbálnak életet lehelni a karakterekbe. Azért ha 60-as évek és Shaw Brothers, akkor nálam a One-armed swordsman és a Return of the one-armed swordsman a csúcs :lol: De hangsúlyozom, hogy az ilyen típusú alkotások is megállják a helyüket a palettán, mint a The fastest sword.
#1 Veres Norbert 2009-09-07 09:42
Bár én jobban szeretem a "magasztos vérontás látványos koreográfiában" vonalat,de a Fastest Sword remek film.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

The Quiet Family (Choyonghan kajok) (1998)

The Quiet Family (Choyonghan kajok) (1998)

  (imdb)   Tae-gu, a Kang család feje úgy dönt, elég a nagyvárosi életből, és kedves családjával vidékre költözik. Hogy legyen miből élniük, jutányos áron megvesz egy fogadót, amit közösen újítanak fel és várják...

Zatoichi's Revenge (Zatoichi nidan-giki) (1965)

Zatoichi's Revenge (Zatoichi nidan-giki) (1965)

  IMDb Főszereplők: Katsu Shintaro; Miki Norihai; Kato TakeshiRendezte: Inoue Akira(1965, 84 perc)1963-ra, 32 évesen, Katsu már a DAIEI hatalmas sztárja volt. Elnyerte a "Kék szalag" kitüntetést, amely a japán színészek között a legnagyobb becsben állt. Neve...

Spiral (Uzumaki) (2000)

Spiral (Uzumaki) (2000)

  IMDb Higuchinskyban úgy néz ki, mindig csalódnom kell. Az, ahogy be vannak harangozva a filmjei, a képi világ, a zene, nagyon megragadó, de sajnos a filmjei nem mondanak sokkal többet, mint a bemutatók. Ez a film...

Harakiri (Seppuku) (1962)

Harakiri (Seppuku) (1962)

Japánban járunk, az 1600-as években. A sógunátus kezdődő széthullásával leáldozóban van a szamurájok dicsősége is. Rengetegen veszítik el munkájukat a különböző klánok összeomlásával, ezzel földönfutó ronin-ná válva. Nem marad nekik más, csak a becsület és...