Egy személyes kijelentéssel kezdeném az ismertetőt: A Shaolin 36 próbatétele nálam a numero uno kungfufilm. Ezért a magával ragadó harcművészeti remekműért nem más vállalta a jótállást, mint Lau Kar Leung (Liu Chia-Liang, kinek hogy tetszik), az akciókoreográfia veterán úttörője. Lau mester, akinek tudása a legendás Wong Fei-Hung örökségéből táplálkozik, a Shaw Brothers legsikerültebb harcművészeti filmjein hagyta ott kézjegyét, legyen az wuxia vagy kungfufilm. Sokáig „csak” az akciók kimunkálása jutott neki osztályrészül, illetve hosszabb, de inkább rövidebb időre a kamera előtt is feltűnt, mígnem a ’70-es évek közepétől már a rendezői székkel járó feladatokat is elvállalta. Amúgy ő rendezte az első kungfu-vígjátékot (The Spiritual Boxer, 1975), mely film óta a komikus elemek nemcsak a történetben, hanem az akciókoreográfiában is nagy szerepet kapnak. A Shaolin 36 próbatétele viszont egy komoly film, amely az emberi akaraterő himnuszaként is felfogható, részben talán ennek is köszönhető a népszerűsége.

A film egy San Te (Gordon Liu) nevű fiatal Ming-lojalista körül forog, aki egy kormányellenes szervezkedésben való részvétel miatt nemcsak barátait és szeretett tanárát, hanem édesapját is elveszti. Nyomában a mandzsu katonákkal a sérült ifjú egyetlen menedéke a Shaolin templom, ahová bosszúszomja és az elnyomott sorstársai iránti segítő szándék vezérli. Bár az apát megérzi a benne munkálkodó világi ambíciókat, San Te-t ennek ellenére befogadják, némi idő elteltével pedig megkezdheti a harcművészetük elsajátítását, azaz a vértől és verítéktől csutakos próbatételek útjára lép.

Ami igazán zseniálissá teszi a filmet, hogy az általában nagyobb érdeklődéssel kísért harcjelenetek helyett a főhős egyéni harcát helyezi előtérbe, tehát az állóképességet és a kitartást kemény próbának alávető technikák elsajátítása uralja a játékidőt. A sokszor kínzásnak tűnő, ám hosszútávon gyümölcsöző eredménnyel járó harcművészeti tréning Chang Cheh shaolinos korszakában nyerte el rituálé-mivoltát, ennek bemutatását azonban Lau mesternek sikerült magasabb szintre emelnie filmjében, köszönhetően a témához való autentikusabb hozzáállásának, amely állítólag Lau és Chang „szakításának” oka volt.

Természetesen San Te a film elején még a legegyszerűbb feladattal sem boldogul, ám állhatatossága révén végül rekordidő alatt fejezi be a képzést. Érdekes, hogy az alapozó, a nem fegyveres képzés egyes állomásain Lau hosszabban elidőzik, minden esetben bemutatva a tanítvány kezdeti nehézségeit, míg a fegyverhasználat-szakasz ezzel összehasonlítva sokkal rövidebb. A San Te mestervizsgájaként is felfogható harcot az egyik magas rangú szerzetessel aztán ismét kitüntetett eseményként kezeli a rendező, de ez nem is csoda, hiszen ezt a párharcot összekapcsolja a háromrészes bot felfedezésével, amely kétségkívül zseniális jelenetet eredményez; a zsáner nagy pillanatainak egyikéről van szó.

A San Te-t alakító Gordon Liu színészi teljesítményét a legjobb a fizikai teljesítménye alapján megítélni; ezt a szerepet egyszerűen az ő fizikumára írták, más Shaw-színészt nehéz lenne elképzelni a helyére. Nem is csoda, hogy a kungfufilm-fanok emlékezetébe az ő csodálatosan kopasz búrája időződik legelőször, amikor meghallják, „shaolin”: ezután még rengetegszer láthattuk ebben a szerepkörben. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy előtte is voltak ilyen szerepei, ez a film azonban fordulópontot jelentett a karrierjében, mivel egy csapásra ismerté tette „Master Killer”-t (rajongói nevezték el így a film amerikai címéről). Gordon Liu mellett még Lo Lieh, Lau Kar Wing, Norman Chu, Yuen Siu Tien (Yuen Woo Ping apukája), valamint Lee Hoi San, egyik kedvenc Shaw-karakterszínészem is a szereplőgárdát erősíti, aki a Demon of the Lute emlékezetes Vörösszőrzetű Gonoszát alakította.

A filmet évekkel ezelőtt kiadta itthon az Intersonic, sajnos azonban joglejárat miatt körülményes hozzájutni a kiadványukhoz. Aki egy kicsit is érdeklődik a kungfufilmek iránt, annak A Shaolin 36 próbatételét látnia KELL, mese nincs.