Ázsiafilm

 

Az elmúlt néhány évben mindig érkezett Hongkongból 1-1, általában a Milkyway berkeiből kikerült színvonalasabb romantikus vígjáték. 2008-ban mindez úgy látszik kimaradt, hiszen Johnnie To-ék mindössze egy gyenge kísértetes sztorit tudtak felmutatni és a poszter alapján ilyesmi asszociációkat kiváltó Lady Cop and Papa Crook sem az. Valószínűleg senki sem fog falnak menni attól, hogy ez a remek műfaj nem gyarapodott egy újabb taggal, de könnyen lehet, hogy a Szigorúan Piszkos Ügyeket forgatókönyvíróként jegyző rendezőpáros (Alan Mak és Felix Chong) jobban járt volna, ha inkább abba az irányba viszi el új próbálkozását. Minden eszköz a kezükben volt ehhez, ők azonban megpróbálták újraálmodni az utóbbi évek legsikeresebb hongkongi krimijét. Mindössze annyit felejtettek csak el, hogy ők még nem tartanak ott, ahol az azt megrendező Andrew Lau.

Ha jobban megnézzük a történetet, hamar világossá válik a kapcsolat a két sztori között. Ezúttal is a rendőrség és a bűnözők közötti párviadal áll a középpontban, bár kicsit más megvilágításból és jóval könnyedebbre hangoltan. Adott egy olajcsempészéssel foglalkozó banda, akiket tetten ér a rendőrség, a menekülés közben pedig egyik tagjuk életét veszti. Innentől kezdve az üzlet tulajdonképpen becsődöl, ráaádásul még a főnök, John Fok gyermekét is elrabolják. Itt jön be a képbe a rendőrség, egész pontosan a lehengerlően arrogáns stílusú Maureen Szeto felügyelőnő, hogy felderítse az ügy szálait, a banda tagjainak nyílt tiltakozása ellenére. Fok azonban beleegyezik a kooperációba...

 

A rendezőpáros rutinosabbik tagja, Alan Mak jópár filmben pallérozódott korábban Andrew Lau szárnyai alatt, így nem meglepő, hogy sok tekintetben emlékeztet mind a képi világ, mind a látvány, mind a fordulatok a jelenleg Amerikában befutni kívánó rendező korábbi munkáira. Akárcsak a páros debütálása, a 2005-ös Moonlight in Tokyo esetében, úgy érdekes módon ebben a filmben is elsősorban a túlbonyolított forgatókönyvet illetheti kritika. Mindazt, amihez a Szigorúan Piszkos Ügyekben három rész állt rendelkezésre, megpróbálták belezsúfolni a mintegy 100 percbe, így eléggé kaotikus és követhetetlen lett a történet. Túl sok a szereplő, túl sok a rivalizálás és túl sok a lehetséges tettes, a lezárásnál pedig a „most akkor mi van?” érzet keríti hatalmába a nézőt.

 

Mindezen a komikus részek sem segítenek sokat, bár kétségtelen, hogy a legtöbb jól eltalált momentum ehhez az elemhez köthető. A másokra semmi tekintettel nem levő rendőrnő figurája telitalálat, ráadásul egyértelműen a 3 év után ezzel a szereppel visszatérő Sammi Cheng képességeihez lett szabva. A rutinos komika mindig is a harsány játékáról volt híres, így komoly hangvételű sztorikban nem nagyon lehetett szerepeltetni, de ezúttal újfent bizonyítja, hogy több éves pihenője alatt mit sem veszített energikusságából és egyértelműen ő az, aki miatt megéri leülni a film elé.

 

Érdekesség egyébként, hogy az eredeti script sokkal jobban hasonlított a Szigorúan Piszkos Ügyekre, mint a végleges változat. Alan Mak szórakozása volt, hogy rendőr ismerőseit arról faggatta, hogy mit tennének, ha egy gengszter gyerekének elrablása ügyében kellene nyomozniuk. A leggyakoribb válasz (a rendőrség megszállná az illető lakását) után már adott volt egy remek kiindulópont. A munka során aztán rájöttek, hogy nem kellene erőltetni egy újabb férfias sztorit, ütősebb lenne a végeredmény egy női főszereplővel, akit pedig csakis Sammi formálhatna meg. Persze a SzPÜ hatása alól nem kerültek ki, hiszen a gengsztert játszó Eason Chan-t úgy terelték, hogy kicsit hasonlítson Tony Leung karakteréhez. A stábnak egyébként a kínai anyaországbeli cenzorokkal is meggyűlt a baja, emiatt az eredetileg szeptemberre tervezett bemutató végül átcsúszott 2009 január elsejére. Így egy évet várniuk kell arra is, hogy vajon beférnek-e a HKFA egyes kategóriáiba, pedig lehet, hogy jobban jártak volna a mostani felhozatallal.

 

Tulajdonképpen a Media Asia logo utáni Popmovies (a készítő csapat neve) jellemzi legjobban, mire számíthatunk a film során. Hiába a nagy nevek egész sora, az elmaradhatatlan mandarin nyelven karattyoló szereplők, a szép operatőri munka, a jó zene és a helyenként ügyes humor, ha a sztori lényegét adó nyomozósdi kaotikus és emiatt élvezhetetlen. Egy egyszerűbb ügy és a jobban előtérbe kerülő romantikus szál esetében véleményem szerint sokkal többet ki lehetett volna hozni az alapötletből, így azonban megmarad egy egyszer nézhető, könnyen felejthető mozinak. Probléma egy szál se, a rendezőpáros hamarosan javíthat, hiszen nemsokára mozikba kerül új alkotásuk, a még nagyobb sztárparádét felvonultató, ígéretesnek tűnő Eavesdropping Situation.