Ázsiafilm

The Way We Are (Tin Shui Wai dik yat yu ye) (2008)

2009. február 22. vasárnap, 23:10 |

Írta: YEZy |

Ismertetők - Hongkong

Szinte hihetetlen, de a hongkongi filmkritikusok legnagyobb kedvencének számító rendezőnő, Ann Hui 1979 óta, azaz kerek 30 éve van a pályán. Főként az újabbkeletű filmjei állandó disputákra adhatnak okot, hiszen egyre inkább elfordul a trendektől és igyekszik sajátos, egyéni történetekkel jelentkezni. Szerény véleményem szerint meglehetősen felemásak a produkciói, nagyszerű darabok éppúgy fellelhetőek közöttük, mind dögunalmas tanmesék. Legújabb filmje, a baljós képzeteket tápláló címmel ellátott The Way We Are szokás szerint elnyerte a filmkritikusok tetszését, de vajon megfelel-e a közönség elvárásainak is?

Hui a The Postmodern Life of My Aunt-hoz hasonlóan ezúttal is az idősödő nőket vette górcső alá, akiket nem meglepő módon a felnőtt gyerekek, válások, megözvegyülés, munka és a megélhetés problémái foglalkoztatnak. Főhősnőnk a megözvegyült Mrs. Cheung, aki egy szupermarket eladójaként dolgozik és nevelgeti érettségi előtt álló, kissé lusta fiacskáját. Egy napon találkozik a Granny becenevet hamarosan kiérdemlő öregasszonnyal, aki egyedül tengeti életét ugyanabban a toronyházban. Összebarátkoznak és a maguk módján igyekeznek egymásnak segíteni.

Izgalmasan hangzik, nem igaz? Ha akarom, egy szívmelengető, hétköznapi történetnek is felfoghatom, viszont ugyanúgy megállja a helyét az a megállapítás is, hogy valójában egy dögunalmas hongkongi Szomszédok-at láthat az, aki kíváncsi a történetre, idealizáltan „jó” szereplőkkel, akiknek figuráján keresztül a kisembert szeretné okítani a rendezőnő. Sajnos egyébként ez az utóbbi megállapítás tűnik erősebbnek, egyszerűen az egyébként hamar szimpatikussá váló szereplők túlságosan eseménytelen élete nem köti le a nézőt. Értem én, hogy Hui ezzel sem akar a megszokott történetekhez hasonlót alkotni, de valami nagy esemény, váratlan probléma sokat dobott volna a sztorin.

Így viszont ásítások közepette értékelhetjük, ahogy Mrs. Cheung szeretettel beszél a jóravaló és engedelmes fiáról, aki mint egy robot, mindenben engedelmeskedik neki, Granny kétségbeesett és sokszor értelmetlen ajándékozási kényszeréről, amivel szeretné visszafizetni az irányába sugárzott szeretetet, stb. stb. Leginkább a túlzott és kényszeres kínai udvariaskodás ábrázolása a legérdekesebb mindebből, továbbá a helyenként valóban gyönyörű operatőri munkával elkészített éjszakai látképek a városról.

A rendezőnő jó kapcsolatai révén elég nívós szereplőket tudott keríteni, plusz személyes kedvencét, a fiatal Leung Chun-lung-ot a fiú szerepével igyekezett befuttatni. Paw Hee-Ching akár a HKFA-n is esélyes lehet a legjobb színésznő kategóriában egy jelölésre, bár győzelmi esélyei azért valószínűleg nem lesznek.

Hongkongi filmkritikusok ide, vagy oda, véleményem szerint a The Way We Are sem tartozik Hui legjobb filmjei közé. Akárcsak a The Postmodern Life of My Aunt, úgy ez is unalomba fullad és sokszor kiszámítható. Vajon miért nem tud megint egy olyan erejű történetet találni, mint a remek Goddess of Mercy volt?

iMDB

Trailer

Kulcsszavak:drámaAnn Hui

További cikkek :

» The Housemaid (Hanyo) (2010)

A kortárs dél-koreai film legambiciózusabb szerzői előszeretettel vegyítik a melodráma különböző alakzatait sajátos visszatérő motívumokkal, és az arányok tökéletesítése során akkor érik el a nemzetközi áttörést, amikor a...

Bővebben

» The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)

Nem könnyű egy híres, de mára gyakorlatilag alig ismert moziról írni, mint amilyen ez a film. Sokat változott a közönség ízlése, ami egykoron sikeresnek bizonyult, tartani lehet tőle, hogy mára teljesen érdektelenné lett.

Bővebben

» The Lowly Ronin (Suronin Makari Toru) (1981)

Mindennek van kezdete. A munkának, a feliratkészítésnek, a mérkőzéseknek, az időnek, sőt még a TV sorozatoknak is. Nem kivétel hát a Lowly Ronin mini-sorozat sem.

Bővebben