Ázsiafilm

 

Mint oly sok más korabeli produkció, úgy David Lai és Corey Yuen Women on the Run-ja is a sokat ígérő poszterrel igyekezett kelletni magát. Ugyan a két főszereplő nő nem tartozott a hongkongi szcéna nagy alakjai közé, a célnak tökéletesen megfeleltek, a category III besorolás pedig már önmagában nézőcsalogató volt. A rendezőpáros tehát biztosra ment, még azzal együtt is, hogy az ilyen produkcióktól szokatlanul visszafogottra és szégyenlősre vették a figurát.

A sztori két főhősnője a férfiak áldozata. Hung rámenős rendőr, aki fülig szerelmes a családos David-be, Siu Yin pedig egy egyszerű falusi lány, akit kungfu tehetségére hivatkozva visznek el Guangzhou-ba. Mondani sem kell, hogy Hung-ot a saját céljaira használja fel David éppúgy, mint ahogy Siu Yin-ből is prostituált lesz. A már drogfüggő Siu Yin végül Hongkongban köt ki, ahol Hung felügyelete alá kerül, majd azt a feladatot kapják, hogy füstöljék ki a hírhedt drogdílert, King Kong-ot Guangzhou-ban. Persze ezúttal is csak kihasználják őket...

 

Lai és Yuen átment a vizsgán, hiszen filmjükben minden megtalálható, ami egy vérbeli category III akcióhoz szükséges. Csinos lányok, rengeteg kungfu, vér, prostitúció, csoportosan elkövetett nemi erőszak, lövöldözés, alázás és így tovább. Azonban például Herman Yau-val ellentétben, aki ezeket a kellékeket mindig a néző elé dobta afféle "tessék, ha ez kell, nézzed!" alapon, addig az elsősorban "sima" akciókat gyártó Yuen némi szemérmességet csempészett a produkcióba.

 

A szexjeleneteket például kivétel nélkül vagy a függöny túloldaláról, vagy áttetsző üvegablak mögül rögzítették, a meztelenséget pedig inkább csak sejtetik, mint mutatják. Két olyan bunyó van, ahol Tamara Guo anyaszült meztelenül verekszik, ám ezek a jelenetek nem mérhetőek Ike Reiko legendássá vált leszámolásához a Female Yakuza Tale-ből. A fényviszonyok, a kameraszögek és a vágások úgy vannak megoldva, hogy inkább csak sejtetik, mint láttatják azt, amire a néző igazán kiváncsi, ez a fajta "művészkedés" azonban nem pont ebben a műfajban számíthat elismerésre. Hasonló a helyzet a véres leszámolásoknál és a lövöldözéseknél is, azaz a látvány tekintetében csalódást okoz a film.

 

Persze minden, amihez Corey Yuen-nek köze van, elsősorban a jó kis kungfu jelenetekről szól. Nincs ez másképp ezúttal sem, tulajdonképpen az egész röpke másfél óra értelmét a látványos bunyók alkotják. Érdekesség, hogy mennyire látszik, hogy egy film akciókoreográfiáját Yuen, vagy éppen Ching Siu-Tung készítette el. Ha nem tudnám, hogy ki áll a produkció mögött, akkor is kitalálható lett volna, hogy nem Ching, hiszen elmaradnak a kamera fölött átszaltózós hatásfokozó jelenetek. A két főhősnőt játszó Tamara Guo és Farini Cheung is a verekedések során a legjobb, a főellenfél King Kong szerepében látható koreai Yuen Jung [Kim Won-jun] szintén kamatoztatja wushu és taekwondo tudását. A drámai részek hiteltelensége és a bennük tapasztalható rossz színészi játék viszont Wong Jing komolyra hangolt, rossz emlékű próbálkozásaira emlékeztet.

 

A Women on the Run tehát egy szórakoztató akciófilm, ami sok más társához hasonlóan jóval ígéretesebbnek mutatja magát, mint amit valójában nyújt. Egyszer nézhető, könnyen felejthető darab, a category III besorolás brutálisabb és ismertebb alkotásaival nem nevezhető egy lapon, de azért a műfaj rajongóinak érdemes egyszer rászánni az időt.

egy kis kedvcsináló