Minden kétséget kizáróan kijelenthető, hogy 2008 a nagyköltségvetésű, látványos kosztümös filmek éve volt mind Hongkongban, mind úgy általában a kínai nyelvterületen. Rengeteg, többségében már a mandarin nyelvű piacra szánt blockbuster készült, amik árnyékában egyre jobban eltűnnek a korábban igen népszerű, könnyedre hangolt kommersz kis történetek. Idén alig néhány készült csak belőlük, ezek egyike a stílus egyik legkitartóbb rendezőjének, Jingle Ma-nak új munkája, amiben a talán leghíresebb kínai legendát, a Butterfly Lovers-t dolgozta fel.

A tragikus szerelmi történet állítólag több mint 1600 éve született (történt) meg, első írásos emléke a 9. századból, a Tang Dinasztia idejéből való. Fontosságát jelzi, hogy 2006-ban a kínaiak a világörökség részévé kívánták tenni és ez ügyben az Unesco-hoz fordultak. Sokak pedig egyenesen odáig mentek, hogy Shakespeare Rómeó és Júlia című színművének kínai megfelelőjét látják benne.


De miről is van szó valójában? Liang Shanbo és Zhu Yingtai szerelmének szomorú története egyszerű és valószínűleg a világ minden táján érthető. Zhu Yingtai egy fiatal, okos és jókedélyű lány, akit szülei csak úgy tudnak taníttatni, hogy férfiruhában küldik el a mesterekhez. A lány ott talál társra Liang Shanbo személyében, aki határozatlanságában sokáig nem jön rá, hogy Zhu nem fiú. Egy napon a lányt szülei hazarendelik, mert rákényszerülnek, hogy férjhez adják a lánnyal együtt felnőtt Ma Wencai-hoz. A tragédia pedig elkerülhetetlen.


A történetet már sokszor feldolgozták és állandó célpontja a kínai tévésorozatoknak. A leghíresebb moziváltozata 1994-ben készült olyan neveket felvonultatva, mint a rendező Tsui Hark, valamint a két főszereplő Charlie Yeung és Nicky Wu, míg 2003-ban egy jól eltalált mandarin nyelvű rajzfilmben mutatták be a szerelmesek kalandjait.


Hogy ezek után mit tudott hozzáadni mindehhez Jingle Ma? Ha kritikusan szemléljük az elkészült művet, megállapíthatjuk, hogy tulajdonképpen semmi különöset. Ez azonban egyáltalán nem baj, ugyanis nem szerepelt a kítűzött célok között, hogy egy olyan, komolyra hangolt filmet forgassanak le, mint például a Painted Skin. Ma, a hongkongi közönség ízlésének egyik legjobb ismerője fogta a legendát és beágyazta a kommersz romantikus akcióvígjátékok stílusába, az érdeklődést pedig azzal fokozta, hogy a környék népszerű fiatal popsztárjait szerződtette le a főszerepekre. Mindebből következően túl sokra nem szabad számítani, hiszen a stáb nem tudta átlépni saját árnyékát, véleményem szerint azonban pont ez a jó az egészben.


Mulatságos látvány, ahogy a nagynevű koreográfus, Ching Siu-Tung minden követ megmozgatott, hogy látványos akciókat sikerüljön a vásznon látni, ám a szereplők képességeinek hiányában ezek leginkább asztalraesésekben, ablakokon berepülésekben, valamint szuperközeliben felvett forgásokban jelennek meg, folyamatos, vágás nélkül felvett bunyójelenet gyakorlatilag nincs. Ettől függetlenül némelyik (leginkább a nyitójelenet) valóban élvezetes. Természetesen nem maradhattak ki a modern korra történő kikacsintások (biztos, hogy az eredeti legendában nem alkoholizált senki se) és a főszereplők által előadott dalok sem. Az eleinte könnyed vígjátéknak tűnő sztori pedig ahogy halad előre, úgy válik egyre sötétebbé és komorabbá, amit ügyesen fokoznak a remek operatőri munkával.


A szereplők kiválasztásánál egyértelműen a külső és az ismertség számított, nem pedig a valós színészi képességek. Mindez persze korábban is így volt, tehát nem okoz meglepetést. Ma a női főszerepre a Twins magára maradt (értsd ezalatt: nem besározódott) felét, Charlene Choi-t szemelte ki, aki egyrészt vékony testalkata miatt tökéletes a szerepre, másrészt hozza a már korábban tőle megszokott, a vígjátéki részben kissé túljátszott alakítást, míg a fiúkat Tajvanról importálták Wu Chun és Hu Ge személyében. Kettejük közül Hu Ge, a gonosz megformálója nem igazán ideális, túl jóképű a szerephez. A rajzfilmből más kép maradt meg bennem a figuráról.


Összességében a Butterfly Lovers minden hibájával együtt is egy jól eltalált adaptáció, de csak azok számára fog igazi szórakozást nyújtani, akik ismerik és szeretik a hasonló, kommersz hongkongi filmeket. Sajnos azt kell írjam, hogy idejétmúlt darab, ami a híresebb, új trendeket követő mostani filmekkel összehasonlítva (pl. Painted Skin, Three Kingdoms) a legtöbb nézőnél nem fog labdába rúgni, csak az olyan fanatikusoknál, mint jómagam.

iMDB