Ázsiafilm

Mostanság nem mondhatni, hogy a hongkongi filmesek ellátnának minket kosztümös CAT III-as filmekkel, így hát üdítő kivétel ez a mozi, amelyet a The Eternal Evil of Asia-t és a Sex and Zen 2-t elkövető Chin Man-Kei rendezett. A film egy 17. századi klasszikus kínai regényt (The Plum in the Golden Vase) adaptál, azt azonban nem tudom megmondani, mennyire hűen teszi ezt. A Sex and Chopsticks érdekessége, hogy a szoftcore-os stílusban megrépázandó hölgyemények közül négyen is a japán felnőtt filmek világából érkeztek, gondolom ennek az az oka, hogy egy ilyesféle filmben szerepelni ma már ciki dolognak számít Hongkongban.

A film egy Simon Qing (Oscar Lam Wai-Kin) nevű gazdag srácról szól, akinek szexuális nevelését apja (Norman Tsu) véresen komolyan veszi. Simon igazi jancsinyúzó tinédzserré válik, a fekvőtámaszt is farokizomból nyomja, amikor pedig apja egyik barátjának szépséges lánya (Kaera Uehara) házuk vendége lesz, rejszolási kényszere ijesztő méreteket ölt. A csajhoz nem közeledhet, apja ugyanis nem engedi fiának elveszteni a szüzességét, ám suttyomban csak összegabalyodik a két porhüvely, megtörténik a dolog, onnastól kezdve napjában többször is. Aztán jön a meglepetés: az érzéki Violettát igazából apuci bérelte fel, hogy Simon addig megszerzett tudását a gyakorlatban is ki tudja próbálni! (Ilyen apát mindenkinek!) Violetta visszatér bordélyába, Simon pedig újabb trófeák után néz; elindul világot látni. Nemes célja, hogy annyi szép nővel közösüljön, amennyivel csak tud. Na innen már nincs visszaút: a hódító körúton először egy Hold nevű kopasz apácát (Hikaru Wakana) térít „jó” útra, aki később nimfomán felesége lesz, aztán egy luxusbordély madame-jával (Yui Morikawa) vív szexcsatát, közben egy Lótusz nevű fiatal szolgálólány (Serina Hayakawa) kicsinyke lábfeje is hatalmába keríti, és miután a lány nagykorúvá érik, Simon természetesen azonnal ráveti magát, a lezárásban pedig egy folytatás lehetőségét villantják fel - Winnie Leung bájaival együtt. És hogy milyen szerepet kapnak a címbeli evőpálcikák? Hát, a csajok mellett igazából nem sokat: az eleinte szemérmes Hold először a pálcikák segítségével ismerkedik meg Simon férfiasságával, aztán meg a Lótusszal való koitusz során ezen evőalkalmatosság a lány végbélnyílásában köt ki. Tipikusan hongkongi poén. :)

Ugyan sajnos nem beszélhetünk a Sex and Zen-irányvonal dicsőséges visszatéréséről, a Sex and Chopsticks mindenképp bizakodásra adhat okot. A kis költségvetés ellenére egész hangulatos körítést kaptak a szexjelenetek, amelyek kellően hosszúak és ízlésesen megoldottak – a kevés kivételtől eltekintve, amikor nem az ízlésesség dominált (Simon és a madame harcias wire-fu-s aktusa, a lábfétis-rész, evőpálcikák a fenékben). A japán színésznőkre sem lehet panaszunk; szépek és kívánatosak, mindent hoznak, amit az ilyen filmek megkívánnak. Külön kiemelném az apácát alakító Hikaru Wakanát, aki még hajkoronájától megfosztva is irtó szexi, a deflorációs jelenete igazi esztétikai élményt nyújt – aki nem hiszi, járjon utána. Sajnos a főszereplő Oscar Lam már nem bizonyult ennyire szerencsés választásnak: nyilván személytől függő, de nekem már az arcberendezése is taszító volt, ezenkívül elég jellegtelen alakítást nyújt.

A régi category III-filmeket átható „köpni-nyelni nem tudok”-érzés a Sex and Chopsticks nézése közben egyszer sem környékezett meg; a hongkongi filmesek érezhetően visszavettek nem is kicsit az anyaországhoz való csatlakozás óta, nézzük csak meg Herman Yau gyengécske Chaos-át. A poénoktól sem fogunk a hasunkat fogva fetrengeni a földön, de azért találhatunk néhány jópofa humoros jelenetet a filmben.

Nem rossz, de nem is kiemelkedő Chin Man-Kei filmje. Leginkább a japán színésznők miatt ajánlom a megtekintését, ők valóban átlagon felül teljesítenek. Hogy lesz-e folytatás, azt nem tudom, azt meg végképp nem, hogy a közeli jövőben lesz e hasonló hongkongi produkció, amely ennek a hírhedt vonulatnak a feltámasztását tűzné ki célul. Én nagyon sajnálnám, ha a ’80-as és ’90-es évek cat III-as öröksége nem találna megújulást az új évezredben. Merész ötletekkel rendelkező fiatal tehetségekre lenne szükség, mert a hármas kategória „nagy öregjei” jól láthatóan már nem képesek überelni korábbi sikereiket. Én azért optimista vagyok, ezt a filmet pedig vegyük az eljövendő vihar előszelének.