Ázsiafilm

Az utóbbi években a kommersz horror műfaját Hongkongban egyértelműen a Pang testvérek munkássága határozta meg. Az ikrek kezei közül persze eléggé felemás minőségű alkotások kerültek ki, attól függően, hogy épp mennyire jól sikerült témát választaniuk. Érdekes módon azonban az általuk megalkotni kívánt, racionális és természetfeletti elemeket optimális elegyben tartalmazó filmet mégsem ők hozták össze végül, hanem egy szinte ismeretlen szingapúri rendező, bizonyos Kelvin Tong.

A kísértetes sztorik szinte mindig egyszerű alapokon nyugszanak, a feszültséget és a szorongást a jó történetvezetés, a néző összezavarása és természetesen a látvány határozza meg. Tong sem tért le a megszokott útról, így a Rule Number One nem tartalmaz túl sok meglepetést, ám a korrekt kidolgozásnak köszönhetően mégis érdemes a figyelemre.


Hogy mit takar a címben szereplő egyes számú szabály? Természetesen azt, hogy kísértetek márpedig nincsenek. Ez vezérli a hongkongi rendőrség Egyéb Ügyek osztályának vezetőjét, a mára alkoholistává lett, beosztásának végnapjait élő Wong nyomozót. Egy napon új kollégát kap Lee Kwok-keung személyében, aki egy sorozatgyilkos ártalmatlanná tétele közben elszenvedett sérülések következtében hosszú időt töltött kómában, valamint vallomásában néhány furcsa dolgot is állított, amit felettese kérésére sem volt hajlandó visszavonni. A furcsa páros sorban kapja az ügyes-bajos ügyeket, Lee pedig elkezd kételkedni az egyes számú szabály igazságtartalmában.


A sztoriban mind a rendőrös, mind a kisértetes filmek kliséi fellelhetőek ugyan, a jól eltalált narratívának köszönhetően azonban élvezhető marad a kiszámítható befejezés ellenére is. A kivitelezés egyértelműen a Pang testvérek munkáira emlékeztet, a feszültségfokozó hanghatások, a hirtelen vágások és a néző összezavarására tett kísérletek (álmot látunk-e, vagy a valóságot éppen?) ismerősek lehetnek már korábbról. Ami újszerű az egészben, az maga a cím, azaz a kiindulópont, hogy márpedig kísértetek nincsenek és ennek levezetése, valamint éreztetése, ameddig csak lehet.


Mégis, simán elsikkadna és unalomba fulladna az egész, ha nem a jelenlegi legjobb fiatal hongkongi színész, Shawn Yue, valamint a mostanság kissé háttérbe szoruló Ekin Cheng játszaná a főszerepeket. Yue ezúttal is bemutatja színészi eszköztárát, remekül adja a kissé zavarodott karaktert, Cheng pedig úgy látszik, kezd megbékélni a korával és immáron hajlandó arra, hogy ne ő legyen a középpontban. A figurája ugyan meglehetősen sablonos (a munkájából régen kiábrándult, alkoholista zsaru, ismerős valahonnan?), ám ezt a klisétömeget képes némi élettel megtölteni.


Összességében a Rule Number One egy jól eltalált, ám nem túlságosan kiemelkedő film, amit a műfaj rajongóinak feltétlenül érdemes megnéznie. Ugyan félelmetesnek egyáltalán nem nevezhető (ahhoz ennél jóval több kell), az okos történetmesélésnek köszönhetően egész jól fenntartja a feszültséget és még a triviális végkifejlet is megbocsátható.

iMDB