Ázsiafilm

A 90-es évek második felében középszerű category III akciókkal jeleskedő Aman Chang 2001-ben könnyedebb vizekre evezett és leforgatta a leginkább Wong Jing agymenéseihez hasonlítható Cop Shop Babes-t. Ebből máris mindenki tudja, hogy mire számíthat és bizony azt is fogja kapni, meglepetések nélkül. Ez persze nem véletlen, hiszen Wong végig ott volt a produkció elkészülte során, ezúttal színészként ugyan, de egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy időnként bele-belekontárkodott a munkálatokba.

A sztori alapvetően egy Fireball nevezetű, hihetetlenül gonosz és gátlástalan bűnöző levadászása körül bonyolódik, ám senki se számítson vérfagyasztóan izgalmas krimire, vagy éppen lebilincselő thrillerre. A nyomozást ugyanis két balek nyomozó folytatja, akiket eltérő hatásfokkal ugyan, de ugyanaz a cél vezérel, azaz mással sem foglalkoznak, mint a csajozással. Nem is kaphatnának alkalmasabb segítséget a munkájukhoz, mint a Cop Shop Babes gúnynevet „kiérdemelt”, gyönyörű lányokból álló kommandót, valamint főnöküket, a hideg és kimért Mona Lui felügyelőnőt. A nyomozást pedig kéretlenül egy pszichopata doki, Au Yeung is segíti...


A forgatókönyv tehát káosz a köbön, ami egy vígjáték esetében inkább előny, mint hátrány, hiszen számtalan lehetőséget biztosít a szokásos helyzetkomikumokra, beszólásokra és a helyenként „Wong Jing-es” abszurditásokra. Főhőseink a nyomozás és a csajozás során kifigurázzák az angol nyelvet, tesztelik a robbanós székeket, keresztülmennek a nyomozós sztorik szinte valamennyi kliséjén, Cheung Tat-Ming iskoláslánynak öltözik, az orvos pedig szájkosarat visel, nem véletlenül. Persze ez még nem minden...


A humor váltakozó színvonalú, helyenként nagyon jól eltalált, itt-ott pedig szörnyen debil, talán ebből is látszik, hogy Aman Chang mindenben igyekezett Wong-ot utánozni. A technikai kivitelezésben is, ami már kevéssé vált a film előnyére, ugyanis nagyon látszik az alacsony költségvetés és a kissé kapkodós forgatás. A képi világ a tévésorozatok kidolgozottságát idézi, az akciójelenetek pedig eléggé gyenguszok, inkább a gyors vágásokra és viszonylag keveset mutató kameraszögekre támaszkodtak, mintsem a több munkát igénylő, ám nagyságrendekkel látványosabb eredményt hozó hosszabb koreográfiákra. Persze egy vígjátékban, ahol az elsősorban tévés showmanként ismert Jerry Lamb az egyik férfi főszereplő, ez nem is lehet elvárás...


A szereplők között egyébként igazán nagy név nem nagyon található, a húzónévként szerződtetett Carina Lau és Eason Chan sem tartozott a szorosan vett elitbe, Wong Jing pedig sosem színészi karrierjéről volt hírhedt. Ettől függetlenül ő talán a legjobb figura az egész sztoriban, abszurd és elborult karakterével lazán magát állítja középpontba. A Cop Shop Babes csapat tagjainak kiválasztásakor is lehetett némi beleszólása a dolgokba, hiszen minden téren látványos a felhozatal. Carina Lau közel a 40-hez is tökéletes külsővel bírt, akárcsak a javarészt ismeretlen fiatal lánykák, azaz Lei Fei, Lam Wai Ling, Rachel Tin, Cathy Tsui, Lee San-San (Miss HK 1996), Jewel Lee és Lillian Ho.


A rendező tehát nem hazudtolta meg önmagát, hiszen a Cop Shop Babes sem került be a mindenképpen megnézendő hongkongi filmklasszikusok sorába, ám aki vevő a jellegzetesen Wong Jing-es humorra, valamint elégséges szórakozást nyújt számára, ha másfél órán keresztül kihívó öltözetekben pompázó csinos lányok nyomoznak, akkor megéri rászánni az időt.

iMDB