Ázsiafilm

Úgy gondoltam, a Shaw Brothers-filmek hazai megjelenésének alkalmából ideje lenne szemügyre venni a kínai filmgyártás azon legendákkal tarkított korszakát, amelyet – egyelőre - itthon csak kevesek ismernek behatóan. Érdemes lesz mindjárt az elejétől elkezdeni a történetet, amikor a sanghaji Shaw család vállalkozó kedvű ifjoncai fejükbe vették, hogy a családi üzlet helyett a filmes bizniszben fognak érvényesülni. Akkor időutazzunk!

A Shaw Organisation-t 1924-ben alapította meg Szingapúrban a Sanghajból érkező Tan Sri Runme Shaw (1901-1985) és Run Run Shaw (1907- ), egy textilkereskedő két fia. A testvérek széleskörű üzleti tevékenységének anyavállalata kezdetben filmforgalmazással és moziüzemeltetéssel foglalkozott, nemcsak Szingapúrban, hanem Malajziában is voltak érdekeltségei. Természetesen ezek után a filmgyártás sem maradhatott ki tevékenységi körükből, ezért még ugyanebben az évben (más források szerint viszont 1925-ben) létrehozták a Unique Film Productions (Tian Yi Film Co.) néven bejegyzett vállalatot, és némafilmek gyártásába kezdtek. (A némafilmek előnye az volt, hogy bármelyik kínai dialektust beszélő meg tudta érteni őket, ez pedig Szingapúrban, amely kifejezetten soknyelvű város, különösen jó üzletnek számított.) Runme és Run Run két idősebb bátyjában, Runje (1896-1975) és Runde Shaw-ban (1898-1973) is felébredt a vállalkozó szellem, és csatlakoztak öccseikhez. A legidősebb, a színdarabok írásával is foglalatoskodó Runje volt a vállalat feje, Runme a terjesztéssel foglalkozott, Runde pedig a könyvelői feladatokat látta el, emellett pedig forgatókönyveket is írt.

Első némafilmjüket Runje egyik népszerű színdarabjából, a The Man from Shensi-ből készítették. További sikereket könyvelhettek el a Madam Normal Snake (1926), Journey to the West (’26) és a The Love Eternal (’26) bemutatásával, mely filmeknek évtizedekkel később hangosfilm-változatát is elkészítették. 1925-től kezdve már havonta egy új mozgóképet produkáltak, ez pedig ellenlábasaik figyelmét sem kerülhette el: a nagy filmvállalatok sikereiket látva kartellbe tömörültek, így próbálva ellehetetleníteni őket. A Shaw testvérek nemcsak, hogy kitartottak e nehéz helyzetben, hanem egyúttal a dél-ázsiai piac további szegmenseinek meghódítását is kilátásba helyezték. Míg Run Run a szingapúri ügyeket intézte, Runme kapcsolatépítési szándékkal utazgatott, hogy a legeldugottabb helyekre is eljussanak filmjeik.

A szervezőkészségüknek hála, a Shaw testvérek filmjeit olyan kisvárosokban, falvakban is vetítették, amelyekben nem volt mozi, ezért nagy nyílt területeken ideiglenes filmszínházként funkcionáló sátrakat vertek fel, vagy operaházakat alakítottak át vetítésre alkalmas helyekké. Ezek akkor váltak állandó mozivá, ha a tesztvetítések tartós sikernek bizonyultak. Általában nagyobb telkeket vásároltak meg, mivel azt remélték, hogy a vállalkozásuk majd felpezsdíti a környék üzleti életét, ezzel megemelve a telek árát is. Ahol nem találtak vetítésre alkalmas helyiséget, ott mobil mozi formájában mutatták be a filmeket.

A nagy gazdasági világválság természetesen a kínai filmgyártás pionírjainak menetelését is erősen megakasztotta; kénytelenek voltak csökkenteni a kiadásaikat és a belépőjegyek árát. A tanulságot mindenesetre leszűrték: a szórakoztatóipar egyéb területeit is meg kell hódítaniuk, ha biztos lábakon akarnak állni. A kőkemény realitásokból a felhőtlen szórakozásba menekítő szórakoztató parkok jó üzletnek bizonyultak akkoriban, így e téren is megvetették a lábukat, ez a vállalkozásuk pedig hosszú évtizedekig biztos bevételi forrásnak számított. A Great World és a New World névre keresztelt szórakoztató parkjaik nagy hírnévre tettek szert, kulturálisan jelentős létesítményekké váltak.

Időközben Ázsiában is lezajlott a hangosfilm forradalma, melyhez a testvérek is nagyban hozzájárultak: egy Amerikából importált technológia segítségével elkészítették az első kínai hangosfilmet, a The Nightclub Colours-t (1931), két évvel később pedig az első kantoni musicalt, a Normal Dragon-t (más források Platinum Dragon-ként hivatkoznak a filmre), mely a maga korában akkora népszerűségnek örvendett, hogy a mozik egy éven keresztül teltházzal játszották.

A világválság elülte után ismét szebb napok következtek. Az egyetlen irodahelyiségből induló vállalkozás a ’30-as évek közepére már 30 munkatárs megélhetését biztosította, így szükségessé vált a terjeszkedés; ekkora már az egész irodaház a Shaw testvérek kezére került, melyhez további, szomszédos irodaházak csatlakoztak a rákövetkező években. Az üzlet fellendülése folytán, a sanghaji és a szingapúri mellett Hongkongban is filmstúdiót alapítottak (1934), ez volt a Unique (HK), melyet Runje vezetett. Nem sokkal a megalapítása után egy rejtélyes tűzeset a földdel tette egyenlővé a stúdiót, melyet 1937-ben építettek újjá. Az új stúdió a Nanyang nevet kapta, élére pedig Runde állt. Ezzel párhuzamosan Szingapúrban nagyobb hangsúlyt kezdtek fektetni a maláj nyelvű filmek gyártására.

1939-re már 139 mozi alkotta a Shaw moziláncát (Szingapúrban, Malajziában, Thaiföldön, Indonéziában és Indo-Kínában). Az ekkor bemutatott filmek 70%-a amerikai volt, csak 13%-uk volt kínai produkció. A Shaw testvérek három nagy hollywoodi stúdióval (Universal International Pictures, Warner Brothers, United Artists) is exkluzív szerződésben álltak. Ugyan az amerikai filmek népszerűségével egészen az ’60-as évek végéig nem vetekedhettek a saját készítésű filmjeik, panaszra nem lehetett okuk. A második világháború aztán ismét nagy megpróbáltatásokat hozott.

folyt. köv.