2008 minden tekintetben a sötét hangulatú, a várost nem éppen pozitív színekben feltüntető, a társadalom perifériájára szorult emberek életét bemutató alkotások éve Hongkongban. Már eddig is jópár hasonló filmet boncolgattunk itt az oldalon és most következzék egy újabb, az eddigieknél minden tekintetben könnyedebb hangvételű darab, a Fate.

A történet négy fiatal életét boncolgatja, akik különféle okok miatt ugyan, de mindannyian egy bizonyos rejtélyes városrészbe, a ByStreet-re igyekeznek. Az interneten terjedő lánclevelekben olvasható, hogy ide csak 20 év alattiak léphetnek be, azonban előre fel kell készülni arra, hogy az egész gyakorlatilag olyan, mintha egy másik világba érkezne az ember, ahonnan visszajutni szinte lehetetlen. Fei, aki egy baleset során elvesztette egyik szemét, a múltjával szeretne leszámolni, ezért érkezett ide, King pont az ellenkezője miatt, ő jóvá szeretné tenni a hibáját, PS azért van itt, mert életét csak Fei teszi egy kicsit szebbé, míg Nana amnéziás és itt szeretné, hogy visszatérjenek az emlékei.


Felépítését és technikai kivitelezését tekintve a Fate olyan, mintha egy jellegzetes, úgynevezett indie filmet, vagy ha jobban tetszik, a megszokott trendektől eltérő, független alkotást nézne az ember. Az alacsony költségvetést persze egyből ki lehet szúrni, gyönyörűszép rajzolt hátterek előtt sétálgatnak a szereplők időnként és jelen pillanatban még a DV technika is inkább a tévésorozatok, valamint a kezdő függetlenfilmesek világára emlékeztet, mintsem a nagyköltségvetésű blockbusterekére. Ettől függetlenül azért a különféle videotrükkök segítségével megálmodott ByStreet egész hangulatosra sikeredett, még azzal együtt is, hogy leginkább egyfajta színházi díszlethez hasonlítanak a falai.


Míg a Hong Kong Bronx egyértelműen a brutalitásra, a Playboy Cops pedig a hősiességre igyekezett építeni, addig a Fate az elejére jellemző thriller hangulat helyett inkább egyfajta tinédzser drámaként fogható fel. Azonban igazi mélységet nem szabad tőle várni, hiszen a rendezője a jobbára csak szemetet gyártó Wai Man Yip (For Bad Boys Only, My Dream Girl, Anna in Kungfu Land), valamint az Andrew Lau producerkedésével létrejött korábbi hasonló tinédzseres történetek sem a színvonalukról voltak híresek (The Avenging Fist, The Park, The Haunted School). Annyi azonban mindenképpen a Fate javára írható, hogy az itt felsorolt filmeknél azért jobban sikerült, bár Lau mester jobban tenné, ha visszajönne rendezni.


Túl sok eredetiséget sem szabad benne keresni természetesen. A rajzfilmes és képregényes betétek elsőre újszerűnek hatnak, aki azonban otthon van a hongkongi filmek világában, hamar rájöhet, hogy a sztori elején látható betét a Wu Yen-re emlékeztet, a záró csata egyértelműen a Hong Kong Bronx-ból lett átemelve, a közbenső csaták pedig leginkább a Princess-D harcaira hajaznak.


A főszereplő fiatalok szokás szerint a cantopop berkeiből érkeztek, bár mindegyiküknek van már néhány film is a karrierlapján. A legnagyobb név egyértelműen az amnéziás Nana-t megformáló Miki Yeung, aki amellett, hogy nagyon hasonlít Ueto Aya-ra, helyenként egész jól is játszik. Az öt évvel ezelőtti gyengécske The Hidden Track-ben feltűnt Po Po elsősorban a testi adottságaival próbál feltűnni (bár ez a szerepe miatt van), akárcsak a két férfi karakter szerepében látható Deep Ng és Alan Kuo. Verekedni egyikük sem tud, ezért lettek az akciójelenetek a szaggatott és homályos képek miatt annyira álomszerűek, vagy kritikusabb megfogalmazással élve annyira idétlenül gyengék. Persze az is lehet, hogy az alacsony büdzséből nem futotta egy normális akciókoreográfusra.


A Fate tehát a már emlegetett Hong Kong Bronx-hoz hasonlóan egy jellegzetes B-film, ígéretes, ám középszerűen megvalósított sztorival, színpadias, kamaradarab jellegű díszletekkel és feltörekvő fiatal színészekkel. Mind a hangulata, mind a kivitelezése eltér a megszokott HK trendektől és talán ha egy Wai Man Yip-nél jobb képességű rendező kezei közé kerül (Andrew Lau igazán besegíthetett volna) akár egy remek darab is lehetett volna belőle. Így azonban nyugodt lélekkel könyvelhetjük el az egyre terebélyesebb, felejthető közepes filmélményeink közé.

HKFlix