A 80-as évek második felében gyakorlatilag futószalagon készültek és kerültek a mozikba a könnyed akcióvígjátékok, amiknek egy speciális ága volt az úgynevezett „girls with guns” kategória, ami több tényező miatt is nagy sikert aratott. Nézői szempontból egyértelmű, hogy miért, hiszen a mozirajongó férfiak rohantak egyből, amint meglátták, kik is lesznek az adott komédia főszereplői, üzletileg pedig azért, mert bevallottan olcsóbb volt nőket szerződtetni a főszerepek eljátszására, mint a (hongkongi mércével) hatalmas gázsit bezsebelő férfiakat. Így aztán az egy évvel korábbi első rész sikerein felbuzdulva Wellson Chin és kicsiny csapata nekilátott a folytatás leforgatásának, ami a további sikereknek köszönhetően végül négy részes sorozattá avanzsált.

Sajnos a folytatás elég nagy hátránnyal indult, ugyanis az alapsztori húzónevei közül sem Cynthia Rothrock, sem pedig Ellen Chan nem szerepel benne. Itt van helyettük viszont négy új lány, köztük a szintén nem elhanyagolható Amy Yip-pel, valamint a korábbiaknál is jóval inkább előtérbe tolt komika, Sandra Ng. Talán emiatt is a műfaji arányok eltolódtak a komédia felé, hiszen amíg a nyitó részben azért rengeteg látványos akciójelenet is volt, addig a folytatásban ezek jóval kevesebb teret kaptak.


A történet vékonyka, ám épp elég ahhoz, hogy a rengeteg helyzetkomikumra alkalmat adjon. A Banshee női kommandóscsapatba négy új tag nyer felvételt, ám a beilleszkedésük nem éppen problémamentes, hiszen a régi tagok ott próbálnak nekik keresztbe tenni, ahol csak tudnak, ám az újakat sem kell félteni persze. Ráadásul a rivális Tigers férfi kommandóscsapat továbbra is jelen van, ami további kacagtató momentumokra enged következtetni. A kiképzés után pedig a két csapat együtt kerül bevetésre egy nemzetközi terroristabrigád ellen, ám a nem éppen hagyományosan végrehajtott akció végeredménye nem is lehet kérdéses.


A túlságosan is könnyedre vett hangulat és az előtérbe tolt helyzetkomikumok miatt tulajdonképpen nem is beszélhetünk igazi, „Jackie Chan-es” értelemben vett akcióvígjátékról, az egész sokkal inkább tűnik a hasonló jellegű alkotások paródiájának. Elvégre mit is várhatunk el egy olyan blődlitől, aminek egyik központi jelenete a civakodás a születésnapi bulin, illetőleg a kukkolás a női zuhanyzónál...


Mindezek miatt elsősorban a vígjátékok, azokon belül is a klasszikus helyzetkomikum rajongói fognak jól szórakozni a filmen. Sok-sok csinos eye candy szereplő, köztük az erőteljes Sibelle Hu a category III istennő Amy Yip és a fiatalon elhunyt Regina Kent, rajtuk kívül pedig a fentebb már említett Sandra Ng emeli a színvonalat. A humor egyébként a hongkongi filmekben megszokott harsány, kicsit ripacskodós fajtából való és természetesen szerves részét képezi Yip kisasszony mellbősége is éppúgy, mint a gátlásos kommandósfőnök csajozási próbálkozásai, továbbá a nyitójelenetek poénjai egyértelműen egy másik kultikus műfaj, az általában durva „women in prison” filmek jellegzetes kliséit mutatja be kifigurázva.


Wellson Chin blődlije tehát egy felejthető darab, ám kétségkívül szórakoztató. Azok számára ajánlanám elsősorban, akiknek tetszett az első rész, valamint nem zavarták például az A rendőrsztori folytatódik debil gonosz karakterei. Aki viszont látványos akciókat, vagy éppen komolyságot keres, az messzire kerülje el!

iMDB