Az álarcos szuperhősök kalandjai valószínűleg egyidősek nemcsak a filmművészettel, hanem az irodalommal is. Bizonyára mindenkinek megvannak a kedvencei közülük már kora gyerekkortól kezdve, hiszen ki ne akart volna akkoriban belebújni valamelyikük gúnyájába? Az amerikai képregények óriási sikereit megirigyelte egy bizonyos Pang Chi-Ming is, aki saját, hongkongi szuperhőst alkotott a Marvel hősök sémáihoz hasonlóan, a figura pedig a Black Mask nevet kapta a keresztségben. Nem túl fantáziadús, de a célnak megfelel, ráadásul a hollywoodi szuperprodukciókkal ellentétben a filmet producerként és forgatókönyvíróként jegyző Tsui Hark vezérletével a stáb igyekezett egy category III történetet leforgatni, így akit idegesítenek a túlságosan is humánus, vértelenül öldöklő amerikai hősök, azok ebben a sztoriban megtalálhatják a számításukat.

A történet a 90-es évek közepén dúló HK divat szerinti „gagyi sci-fi” beütéseket hordoz magán (lásd még Hot War). Egy szupertitkos katonai kísérlet alanyait úgy manipulálták, hogy ne érezzenek semmit sem, mert az érzelmek károsak a harc során. Azonban ahogy az lenni szokott, a kísérlet balul üt ki, az alanyokat pedig a hadsereg el akarja tenni láb alól, ám ők természetesen elmenekülnek. Egyikük, Tsui Chik egy könyvtárban rejtőzik el, ahol összehaverkodik a keménykötésű nyomozóval, Shek-kel, akinek hirtelen egyre több munkája adódik, mivel egycsapásra legyilkolja valaki, vagy valakik Hongkong összes kábítószerkereskedőjét. Tsui Chik ugyan nem akar belefolyni a dolgokba, ám amikor rájön, hogy kik állnak a háttérben, kénytelen felvenni azt a bizonyos maszkot...


Ami nagyon hamar feltűnik a néző számára, az az, hogy a történet annyira gagyi és elcsépelt, hogy az már mosolyt fakasztó. Szinte az összes akciófilmes és szuperhősös klisét igyekeztek belezsúfolni, így egyáltalán nem lehet komolyan venni, az elvárásokat tehát jócskán lejjebb kell venni. De semmi baj, egy akciófilmben úgysem a sztori a lényeg, hanem a hangulat, a látvány és a verekedős/lövöldözős jelenetek. Ezekben pedig nem szenved hiányt a néző, a stáb pedig nem sajnálta az időt, a pénzt, a patronokat és a törhető díszleteket, hogy ezekből minél többet vonultathasson fel.


Talán az akciójelenetek koreográfiája a legemlékezetesebb, ami nem véletlen, hiszen Yuen Woo-Ping mester munkája, aki ezúttal is igyekezett a rá jellemző huzaltechnikát felhasználni. Ez a technika talán pont egy ilyen, „emberfeletti” képességekkel megáldott hősökről szóló filmbe illik bele legjobban, így aki esetleg a hagyományos kungfu filmekben ki nem állhatja az ilyesmit, itt még annak is emészthető lesz. A lövöldözős jelenetekkel már annyira nem voltam elégedett, a szokásos, már-már zs kategóriás klisékkel vannak telezsúfolva (a kommandóscsapat póruljár, mindig a főhősök mögött csapódnak be a lövedékek, természetesen a nagy robbanásnak háttal ugranak egy jókora hasast, stb.), viszont a category III besoroláshoz szükséges „gore” mennyiség szintén tisztességes és kellőképpen elborult. Leszakadt kezek, szívbe implantált bomba, maró sav, bánatos tekintetű Anthony Wong, miegymás színesíti az összképet.


Egy ilyen műfajú filmben nem is számít az ember arra, hogy az átlagosnál erőteljesebb színészi játékot láthat. Ez egy szereplőt leszámítva itt sincs így, ám a feltűnően nyugodt Shek nyomozót alakító Lau Ching-Wan játéka mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Lau szokásához híven ezúttal is zseniális, minden mozdulatán, gesztusán érződik, hogy Hongkong egyik legjobb színésze. Rajta kívül is jópár nagy nevet vonultat fel ugyan a film (Karen Mok, Francoise Yip, Moses Chan, stb.) ám legtöbbjük eléggé szürke, leszámítva talán az itt még hosszú hajjal parádézó Anthony Wong-ot, aki ugyan csak egy rövidke jelenet erejéig látható, de az több, mint emlékezetes. A főszereplő Jet Li színészként a szokásos középszerű alakítást nyújtja, a bunyókban viszont ő az úr.


Összességében tehát a Black Mask összképe felemás. Roppant idétlen és gagyi történet, látványos bunyók, középszerű lövöldözős jelenetek, két nagyszerű és jópár közepes színészi alakítás, jópofa poénos pillanatok és túljátszott, gázos drámai jelenetek, jó zene és röhejes számítógépes effektek fűszerezik. Aki bírja a hongkongi akciókat, főként az öreg Yuen mester huzaltechnikás bunyós jeleneteit, vagy éppen Jet Li mozgáskultúráját, annak mindenképpen ajánlott, aki viszont rosszul van a gagyi sztoriktól, az kerülje el minél messzebb.

iMDB