Ázsiafilm

A '90-es évek első felében ismét nagy kereslet mutatkozott Hongkongban a harcművészeti filmek iránt, Yuen Woo-ping és a Yuen klán többi tagja pedig új fokozatba kapcsolt, amely olyan szórakoztató wire-fu filmeket eredményezett, mint a Once Upon a Time in China-filmek, az Iron Monkey, Wing Chun, Fist of Legend, vagy a The Tai-Chi Master. A rövidnek bizonyuló boom koporsójába az egyik utolsó szeget maga a drótos kungfu mestere verte be a borzalmas Iron Monkey 2-vel, ám előtte azért még letett az asztalra egy szerintem igen jól sikerült filmet, amelyben a sajnos rossz időben debütáló fiatal reménység, Jacky Wu Jing kapta meg a főszerepet.

Wu Jing egy híres kungfumester fiaként tűnik fel a vásznon, akit szigorú apja (Yu Hai) távol szeretne tartani a harcművészettől, ezért egész napos kemény tanulásra kényszeríti. A srácnak ez persze nem nagyon akaródzik, mivel már tombolnak benne a hormonok rendesen, plusz titokban szívesebben forgatja a különböző harcművészeti manuálokat. Egy nap aztán meglát egy elnyugatiasodott kínai szépséget, Rose-t (Christy Chung), akivel összebarátkozik, és ez rögtön be is indítja a problémákat, Rose vőlegénye ugyanis nem csípi túlságosan a konkurenciát. A nő liberális szelleme is bajba sodorja az utána koslató Jacky-t (Rose nevezi el így), mivel a reformista szervezkedést a kormány fejvesztéssel bünteti. Erre jönnek még ópiumcsempészkedő angol diplomaták és a verőlegényeik, valamint egy északról jött rúgógép (Billy Chow), tehát jó néhány lekungfuzandó arc, mielőtt fiatal hősünk nőül vehetné Rose-t, amit nem láthatunk a film végén, mert az ilyesmi nem megy olyan eseményszámba, mint egy Chuck Norris-os pörgőrúgás Wu Jing kivitelezésében. Ez ugye elég érthető.


Yuen Woo-ping neve mellett ott találhatjuk Zhang Xin Yan nevét is a stáblistán, aki a Jet Li-féle Shaolin templom első és második részéért, valamint a szintén remekül sikerült Yellow River Fighter-ért volt felelős korábban, ők ketten dirigálták a filmet. Az akciók természetesen nem nélkülözhetik a wire-fu elemeket, azonban hagyományos, tehát trükközés nélküli akciórészek is akadnak szép számmal. Ezeket látva Wu Jing harcművészeti tehetsége megkérdőjelezhetetlen, kár, hogy képességeit ezután hosszú évekig tévés produkciókban kellett elapróznia, de legalább mostanában beindulni látszik a szekere. (Más kérdés, hogy ilyen Fatal Move-szintű ócskaságokat azért nem kellene meglépnie.) Wu Jing mellett a rosszfiúkat játszó Ji Chun-Hua (Fong Sai Yuk 2, White Lotus Cult) és Darren Shahlavi harcművészeti képességeit is dicséret illeti, nem is beszélve a bikaerős rúgások specialistájának számító Billy Chow-ról (Fist of Legend). Christy Chung és Sibelle Hu (a filmben Jacky anyja)  tüneményes színésznők, én legalábbis annak találom őket, karakterükkel könnyedséget visznek a filmbe, ami hál’ Istennek nélkülözi a sokszor az elviselhetőség határát súroló poénokat, amely Yuen mester korábbi munkáiban megtalálható. A film előszeretettel használ fel korábbi sikeres hongkongi produkciókból vett motívumokat, például a Once Upon a Time in China-ból, a Fong Sai Yuk-ból, vagy Yuen Heroes Among Heroes-ából, de más címek is eszünkbe juthatnak. Ezeket a kölcsönvett elemeket szórakoztató mixtúrává sikerült összegyúrni, és bár a film kis költségvetése látható nyomokat hagyott a végeredményen, az összkép még így is erősen pozitív.
Fasza verekedések és könnyed bohóckodás, ennél több sosem kellett egy szórakoztató hongkongi filmhez, szóval az ajánlatott kategóriát gazdagítja. Hao gong fu!

imdb