belépés∆

My Dream Girl (2003)

My Dream Girl (2003)

A cím alapján valószínűleg mindenki egyből kitalálja Yip Wai-Man filmjének a műfaját, ami természetesen a Hongkongból szinte futószalagon kikerülő jellegzetesen bugyuta hangvételű romantikus vígjátékok közé tartozik. Sajnos a rendező más munkáit ismerve túlságosan színvonalas produkcióra nem nagyon lehetett számítani és Yip bizony ezúttal is igazolta, hogy nem képes kiemelkedni a középszerű kategóriából.

My Dream Girl (2003)

A sztori maga a már rengetegszer eljátszott klisére épül, amiből a leghíresebbet G.B. Shaw  (valószínűleg már ő sem elsőként) a Pygmalion-ban vitte színre. Adott tehát egy dúsgazdag autógyár tulajdonosa, aki elveszett, 23 évesen kamionsofőrként dolgozó lányát találja meg egy lepusztult gyártelep közelében és miután felfedi előtte, hogy kicsoda, megpróbál belőle igazi előkelő dámát faragni. Ehhez pedig Hongkongból hozat egy stylist-ot, aki, ahogy az már lenni szokott, nem egészen az, akinek mondja magát. A fordulatok és a végeredmény pedig többé-kevésbé kiszámítható.

My Dream Girl (2003)

Mint a romantikus vígjátékok esetében szinte kivétel nélkül, úgy ezt a filmet sem az égbekiáltóan eredeti sztori vihetné előre, hanem a jól eltalált, a műfajhoz méltó aranyos poénok, a jópofa szereplők és néhány ötletes fordulat. Azonban sem a rendező, sem a forgatókönyvírók nem voltak képesek felnőni a feladathoz. Csak annyit adalékul, hogy az egyik scriptíró a 2007-es év talán legrosszabb hongkongi filmjének, a Single Blog-nak a rendezője, Lee Po-Cheung, akit még a rutinos Chan Hing-Ka sem tudott ellensúlyozni. Yip Wai-Man pedig sohasem a színvonalas rendezéseiről volt híres, példának bőven elég megemlíteni a munkái közül a Beauty and the Breast-et, az Anna in Kungfu Land-et és a For Bad Boys Only-t.

My Dream Girl (2003)

A fentiek tudatában tehát a hongkongi filmipart többé-kevésbé ismerő néző már meg sem lepődik a meglehetősen erőltetett történetvezetésen, a néhány kivételtől eltekintve gyengécske poénokon és a két főszereplő között alig-alig pislákoló vonzalmon. Érdekes módon a legjobb jelenet még véletlenül sem kettejük szereplésével játszódik, hanem amikor Ekin Cheng és Vincent Kok egy shanghaji „ételkülönlegességet” eszeget, majd „játszani” kezdenek. Egy rövidke „kungfu” jelenet is szinesíti a képet, valamint Cheung Tat-Ming figurája volt még ötletes. Sajnos a stylist munkából túlságosan is harsány módon próbáltak gúnyt űzni, ami miatt Vicki Zhao kénytelen volt rettenetes szerelésekben „pompázni” (többek között Gwen Stefani utánzatként is pózol itt-ott), ráadásul a fura hajviseletekkel kapcsolatos poénokat már több korábbi hasonló témájú filmben is elpuffogtatták (lásd Driving Miss Wealthy, valamint Fat Choi Spirit), így már leginkább csak ásítási rohamokat okoznak.

My Dream Girl (2003)

A színészek között jópár ismert és (általam) kedvelt arc tűnik fel, de a gyengécske script miatt egyikük sem tud igazán a képességeihez méltóan teljesíteni. Vicki Zhao simán megfelel a címnek, az elején jól ki is kellett a sminkeseknek maszkírozniuk, hogy csúnyának látszódjon és jól hozza mind az egyszerű, mind a művelt karaktert, csak épp a lényeg, a kettő közötti átváltozás nincs kellőképpen bemutatva, így pedig a karaktere távol marad a nézőtől. Ekin Cheng ezúttal is igyekezett egy olyan szerepet elvállalni, ami nagyon távol áll a Young and Dangerous-ban játszott Chan Ho Nam-tól, de egyrészt ezzel a rövid frizurával kicsit idétlenül néz ki, másrészt valahogy a komikus szerepekben sosem volt igazán jó és nincs ez másként itt sem. A mellékszereplők közül leginkább egyik nagy kedvencem, Richard Ng emelkedik ki a papa figurájaként, a többiek valóban szinte csak statisztálnak (köztük az egyik „HK gagyi” romcom király, Vincent Kok ezúttal színészként, a Miss Chinese Vancouver 2000-ként elhíresült Bernice Liu, valamint Niki Chow).

My Dream Girl (2003)

A My Dream Girl tehát tökéletes példa arra, hogy milyen is a tipikus „HK gagyi” romantikus vígjáték. Azonban túlságosan steril, hiányzik belőle az a plusz, amit mondjuk Wong Jing obszcén poénjai, Stephen Chow elvetemültségei, vagy éppen Ronald Cheng pofavágásai visznek bele a hasonló történetekbe, így gyakorlatilag pillanatok alatt felejthető alkotás. Csak a műfaj (esetleg Ekin Cheng vagy Vicki Zhao) rajongóinak ajánlott!

iMDB

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Blood (Buraddo) (2009)

Blood (Buraddo) (2009)

Unalmas vérszívók, isteni Sugimoto Aya!

Yonggari (1999)

Yonggari (1999)

  Ez a film úgy lett nekem anno beharangozva, hogy ez a "koreai Godzilla". Én marha, akkor majdnem kiadtam 4000 forintot a DVD-ért.Mára már ("hála" a 'Best Hollywood'nak) egy ezresért hazavihető, de a tizedét nem...

Color of Pain (2002)

Color of Pain (2002)

Color of Pain (2002)iMDBSam Leong akciófilmje tulajdonképpen csak egy a Hongkongban futószalagon készülő egyszer nézhető, szabványunalmas piff-puffok közül, azonban egy-két apróbb érdekesség miatt azért érdemes róla megemlékezni. Ezek közül pedig talán a leginkább figyelemreméltó az,...

Glory to the Filmmaker (Kantoku banzai) (2007)

Glory to the Filmmaker (Kantoku banzai) (2007)

Glory to the Filmmaker (監督ばんざい) (2007)iMDBAz utóbbi idők vitathatatlanul legtöbb sikert (legalábbis Japánon kívül) elért japán filmrendezője, Kitano Takeshi az elmúlt években igyekezett elszakadni az addig szinte védjegyének számító erőszakos filmektől, előző rendezését, a Takeshis-t...