Jingle Ma új filmje az idei első zsarus akció, ami ismételten megpróbál valami új ötlet bemutatásával kitűnni a hongkongi stúdiókból tonnaszámra kikerülő hasonló alkotások tengeréből. A végeredmény egy érdekes mixtúra, amiben jó érzékkel vegyítették az akcióvígjátékok, a melodrámák és jópofa ötletként a heroic bloodshed-ek jellegzetességeit, aminek köszönhetően némi noir hangulat is belekerült, ám hogy valóban nyújt-e bármi újat is a történet, az már egy más kérdés.

Az alapszituáció érzésem szerint erőltetett, vagy legalábbis nehezen hihető, de egy akciófilm esetében sohasem a forgatókönyv és a kiinduló helyzet szokott a leglényegesebb lenni. A főhős Michael, egy multimilliomos család egyetlen fiacskája, akinek az a célja, hogy ő legyen a legjobb rendőr a környéken és ennek eléréséhez bizony igencsak igénybe veszi a papa pénzét is. A menőbbnél menőbb sportkocsikkal közlekedő, a pénz értékét egyáltalán fel nem fogó srácot nem kifejezetten kedveli a környezete, ráadásul még a barátnője is otthagyta. Egyik akciója után még a főnöke is keményen leteremti és felfüggeszti, majd ebben a lelkiállapotban találkozik össze Lincoln-nal, az egykori kínai szuperzsaruval, aki mindamellett, hogy Michael volt barátnőjének az új párja, bátyja meggyilkolásának ügyében nyomoz. Michael eleinte rivalizálásból mellészegődik, aztán ahogy a helyzet egyre komolyabbá válik, úgy változik meg az ő viszonyuk is.


Mint írtam fentebb, a kiinduló helyzet véleményem szerint erőltetett, a történet krimi szála sablonos (a nyomozókkal játszó, őket módszeresen félrevezető bűnözők, a két teljesen eltérő karakterű főhős szerepeltetése időtlen idők óta jelenlevő krimis klisék), azonban a rendezőtől megszokott módon jó érzékkel adagolt fordulatok miatt mégis egész jól leköti a nézőt. A film első fele remek hangulatú, jellegzetesen HK stílusú akcióvígjáték, ami nagyjából a történet közepe felé fordul át drámaira. Ekkor egy rövid ideig leül a sztori, meg a tempó is, ami aztán a fináléhoz közeledve újfent begyorsul és szó szerint véresen komolyra fordul.


A sztori tehát nem kiemelkedő, de egy ilyen műfajú filmnél ez megbocsátható. A látványra és a technikai kivitelezésre viszont nem lehet panasz, az ezúttal rendezőként és kinematográfusként is brillírozó Jingle Ma remek munkát végzett. Az akciójeleneteket jól eltalált, videoklipszerű vágásokkal és időnként belassított részekkel tuningolta fel (amik Tung Wei koreográfiáinak köszönhetően alapban sem rosszak), valamint jó érzékkel igyekezett a főhősök „menőségét” is bemutatni. Mégis talán a legjobb ötlet az egészben az, ahogyan a régi John Woo heroic bloodshed-ek jellegzetességeit idézi meg a történet vége felé. Igaz, hőseink nem lövöldöznek, csak bunyóznak, de vér és brutalitás így is van rendesen, nem is beszélve a műfaj fontos elemének, a barátságnak a bemutatásáról. Külön pluszpont jár a régi heroic bloodshed-ekkel való további kapcsolatként Danny Lee szerepeltetéséért egy kis szerepben, aki ugyan jócskán megöregedett az A bérgyilkos óta, ám a karizmáját nem veszítette el.


Jingle Ma munkája mellett nem szabad elfeledkezni a főszereplő színészek alakításairól sem, akik közül ezúttal is a Michael-t alakító Shawn Yue emelkedik ki elsősorban. A még mindig meglehetősen fiatal Shawn szép lassan Hongkong egyik legjobb színészévé fog avanzsálni, ha így folytatja, ezúttal is bizonyítván, hogy a menőség és a kungfu jelenetek mellett az érzelmek bemutatásához is van tehetsége. Egyértelműen ő viszi a hátán a filmet, remekül átélhetővé teszi a karakterének bizonyítási kényszerét, még azt is el tudom képzelni, hogy végre jelölik majd a HKFA-n is a Legjobb Színész kategóriában. A mostani trendeknek megfelelően a partnere a kontinentális Kínából érkezett és természetesen mandarinul hablatyol (éljen a kínai propaganda!), őt a popsztár kinézetű, a Pekingi Film Akadémiáról kikerült Aloys Chen alakítja, szintén jól, ráadásul képes volt arra, hogy kicsit a háttérbe húzódva több teret adjon Shawn-nak. A főgonoszt alakító Shaun Tam nem annyira kiemelkedő, igaz, a karaktere is nagyon sablonos, akárcsak a női főszereplő, a tavaly a Love is Not All Around-ban debütált Linda Chung karakteréé.


Összességében tehát a Playboy Cops egy, a mai trendeknek megfelelő, a külsőségek és a brutalitás terén tökéletes, remek színészekkel felvértezett akciófilm, amit egyedül a sablonos sztori és az erőltetett alapszituáció miatt lehetne bírálni. A hongkongi akciók kedvelői számára mindenképpen jó szórakozást fog nyújtani, véleményem szerint sokkal jobb, mint az iMDB-n e sorok írásakor látható 3.8-as pontszám, ám kétségkívül aki valami lenyűgöző történetre lenne kiváncsi, az nem ebben a filmben fogja megtalálni. Biztos, hogy nem fog bekerülni a kötelezően megnézendő HK klasszikusok közé, de a műfajon belül mindenképpen korrekt alkotásnak minősíthető.

iMDB