Ázsiafilm

A cím és a poszter nem is lehetne egyértelműbb. A The Avenging Quartet ugyanis egy igazi, vérbeli girls with guns történet jópár kungfu jelenettel megspékelve, a szokásostól eltérően azonban a hősei nem annyira idealizáltak és kisarkítottak, mint például az Iron Angels, a Heroic Trio, vagy éppen az Operation Pink Squad karakterei. A rendező az akciók mellett igyekezett minél több időt és energiát beleölni abba, hogy a hőseit emberibbnek mutassa és ez sikerült is neki, azonban az, hogy ettől jobb lett-e a film, az már egy más kérdés.

A sztori Chin, egy kínai rendőrnő körül bonyolódik, aki egy rendőrségi akció során úgy menekül meg, hogy egykori szerelme, az évekkel ezelőtt eltűnt és most a bűnözők között feltűnő Hsiong menti meg, aztán természetesen újra köddé válik. Chin szabadságot vesz ki és Hongkongba utazik abban reménykedve, hogy rátalál, azonban némi közjátékok után Feng, a rámenős, ám bátyja halála miatt levert lány társaságában köt ki. Közben kiderül, hogy Hsiong egy japán titkokat rejtő festménnyel próbál üzletelni a japánokkal, de ahogy az már lenni szokott, ez nem megy problémamentesen és a két lány, valamint a hozzájuk csapódó lökött zsaru is nyakig belekeveredik az eseményekbe.


A cím ugyan azt vetíti előre, hogy négy igazi főszereplője lesz a történetnek, azonban sajnos a két japán hölgy relatíve kevés időt tölt csak el a vásznon, ráadásul nem is ugyanazon az oldalon állnak, mint a kínaiak. A történetvezetés szintén csalódást okoz, a túlságosan is előtérbe tolt drámai szálak miatt (amik egyébként egyáltalán nem rosszak, főleg a két lány barátságát bemutató rész, ahogyan együtt játszanak, isznak és beszélgetnek) kevés az akciójelenet, a humor pedig jóindulattal is csak közepesre értékelhető. Ami viszont erőssége a filmnek, az a remek kinematográfia (a visszatérő lépcsőkön rohangászós jelenetek zseniális megoldásokkal lettek felvéve, a kézikamerás részeknél a néző szinte együtt fárad el a szereplőkkel), amivel jócskán sikerült ellensúlyozni az itt-ott szembetűnő alacsony költségvetést és a remekül eltalált, tipikusan a 90-es évek elejére jellemző elektronikus aláfestő zenék, amik sokat hozzáadnak a hangulathoz.


Bár kevés az akció, ami viszont van, az elsőosztályú. A történet legelején a rendőrök akciója már-már polgárháborús jelleget ölt, a két lány első bunyója a pajzán fickók ellen szintén előrevetíti, mire is lehet számítani. Egyedül a Japánban játszódó, Oshima-t bemutató rész lett kicsit idétlen, ugyanis a japánok is a jellegzetes HK stílusban bunyóznak benne, ami finoman szólva is kissé tájidegen. Az autós-motoros üldözések és a lövöldözős jelenetek jópofák, a két japán lány „egymásra találása” a konditeremben pedig több, mint stílusos. A történet lezárása a korabeli heroic bloodshedeket idézi, véleményem szerint jócskán túlhúzták, ám minden kétséget kizáróan ez is stílusosra sikeredett.


Ugyan a szereplők között igazi nagy sztár nem található meg, azért aki ismeri a korabeli akciófilmeket, annak számára sokat mondhatnak a nevek. A két férfi főszerepet az általában epizodista Waise Lee (tulajdonképpen itt se játszik sokat) és az inkább kaszkadőrként és akciókoreográfusként elismert Chin Ka Lok játszotta, azonban könnyen kitalálható módon ez a film bizony nem róluk szól. A Kínából érkezett rendőrnőt a gyönyörű Cynthia Khan alakította, aki a Yes Madam sorozathoz hasonlóan itt is kérlelhetetlenül osztogatja a pofonokat és a rúgásokat, akárcsak Moon Lee. Sajnos Nishiwaki Michiko és Oshima Yukari eléggé háttérbe szorult mellettük, de azért így is jutott nekik egy emlékezetes bunyó a konditeremben, valamint a végső leszámolás során is bemutathatnak egy keveset tudásukból.


Összességében a The Avenging Quartet tehát egy korrekt akciófilm, a girls with guns, illetve a girl power filmek kedvelői számára mindenképpen ajánlható, azonban a kicsit következetlen forgatókönyv és az előtérbe tolt drámai szál miatt kevésbé lendületes, mint a műfaj legismertebb darabjai. Mindettől függetlenül egyszer érdemes rászánni az időt.

iMDB