Ma 2012. május 24., csütörtök, Eszter és Eliza napja van.
The Blue Jean Monster (Jeuk ngau jai foo dik Jung Kwai) (1991)
2008. április 22. kedd, 00:07 | 
Írta: YEZy | 
| 
| 
( 1 szavazat )
A 90-es évek elejének category III hulláma során hatalmas mennyiségben kerültek a mozikba az elvetemültebbnél elvetemültebb ötletekből készített, rendkívül szórakoztató darabok. Lai Kai Ming, aki elsősorban a Daughter of Darkness és az Erotic Ghost Story III rendezőjeként ismert, ebben a korai alkotásában az erotika helyett inkább a horror és a sci-fi elemek középpontba helyezésére törekedett, a végeredmény pedig valami olyasmi lett, mintha egybegyúrták volna a The Cat-et és a Robotrix-et.
A történet Tsu, egy rámenős rendőrnyomozó körül bonyolódik, aki egy bankrabló banda utáni hajsza közben végzetes balesetet szenved. Egy villámcsapásnak köszönhetően újból életre kel és miközben nem tudja eldönteni magáról, hogy élő-e, avagy halott, mindenképpen látni szeretné születendő gyermekét. A rablók persze közben igyekeznek eltűntetni a szemtanúkat (a rendőr mellett egy fiatal lányt, Gucci-t is hajkurásszák), így Tsu nem csak személyes bosszúvágytól vezérelve kénytelen felvenni ellenük a harcot.
Akárcsak a fentebb említett The Cat és Robotrix, úgy a Blue Jean Monster is abba a kategóriába tartozik, amit mindenképpen látni kell. A teljesen elborult ötletek, a mulatságos speciális effektek, a hongkongi vígjátékokra olyannyira jellemző felemás minőségű humor és természetesen a category III besorolásból következő gusztustalanságok mind-mind emlékezetessé teszik Lai Kai Ming agymenését. Készüljön fel mindenki a kíméletlenül vágtázó tempóra, hihetetlen sebességgel követik egymást az események, igaz, a történet második felére már veszít egy kicsit a lendületéből a film.
Ez persze ne zavarjon senkit sem, hiszen ott válik igazándiból „szokásossá” a tempó. A többi összetevő is mind-mind a helyén van. Az akciókoreográfiák látványosak, az autóbalesetek úgyszintén és valami egészen elképesztő fantáziáról tesznek bizonyságot a pajzán pillanatok, amik között az viszi a pálmát, ahogyan két hamburgeren keresztül próbálják néhányan kitalálni, ki is erőszakolt meg egy túlsúlyos hölgyet. Persze sikerrel is járnak!
Mindezek mellett az is mindenképpen említésre méltó, hogy ez volt a zseniális, ám külseje miatt folyton háttérbe szoruló Shing Fui-On egyetlen főszerepe. A nagydarab, nem éppen adoniszi arcberendezésű színész itt kedvére lubickolhatott a „zombi” megformálásában, mondani sem kell, hogy egyértelmű ő az, aki miatt az elborult ötletek mellett érdemes rászánni az időt. A feleségét Pauline Wong játszotta, aki ezúttal komikusi vénájából mutat be egy keveset, az eye candy szerep pedig az akkoriban népszerű popsztárnak, Gloria Yip-nek jutott, egy röpke szerep erejéig pedig a legendás Amy Yip is feltűnik. Neki kellene a zombi férfiasságát felkelteni...
Túl sok mindent ezen kívül nem is lehet elmondani a Blue Jean Monsterről. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a kicsit B filmes jellegű extrémen elborult marhaságokat. Méltó társa a történet az olyan korabeli alkotásoknak, mint a The Cat, az Operation Pink Squad 2, valamint a Robotrix. Egyedül a vége felé már túlságosan is debil poénok miatt lehetne kritizálni, de nem érdemes, így jó, ahogy van!
IMDb
| Ismertetők - Hongkong |
A 90-es évek elejének category III hulláma során hatalmas mennyiségben kerültek a mozikba az elvetemültebbnél elvetemültebb ötletekből készített, rendkívül szórakoztató darabok. Lai Kai Ming, aki elsősorban a Daughter of Darkness és az Erotic Ghost Story III rendezőjeként ismert, ebben a korai alkotásában az erotika helyett inkább a horror és a sci-fi elemek középpontba helyezésére törekedett, a végeredmény pedig valami olyasmi lett, mintha egybegyúrták volna a The Cat-et és a Robotrix-et.
A történet Tsu, egy rámenős rendőrnyomozó körül bonyolódik, aki egy bankrabló banda utáni hajsza közben végzetes balesetet szenved. Egy villámcsapásnak köszönhetően újból életre kel és miközben nem tudja eldönteni magáról, hogy élő-e, avagy halott, mindenképpen látni szeretné születendő gyermekét. A rablók persze közben igyekeznek eltűntetni a szemtanúkat (a rendőr mellett egy fiatal lányt, Gucci-t is hajkurásszák), így Tsu nem csak személyes bosszúvágytól vezérelve kénytelen felvenni ellenük a harcot.
Akárcsak a fentebb említett The Cat és Robotrix, úgy a Blue Jean Monster is abba a kategóriába tartozik, amit mindenképpen látni kell. A teljesen elborult ötletek, a mulatságos speciális effektek, a hongkongi vígjátékokra olyannyira jellemző felemás minőségű humor és természetesen a category III besorolásból következő gusztustalanságok mind-mind emlékezetessé teszik Lai Kai Ming agymenését. Készüljön fel mindenki a kíméletlenül vágtázó tempóra, hihetetlen sebességgel követik egymást az események, igaz, a történet második felére már veszít egy kicsit a lendületéből a film.
Ez persze ne zavarjon senkit sem, hiszen ott válik igazándiból „szokásossá” a tempó. A többi összetevő is mind-mind a helyén van. Az akciókoreográfiák látványosak, az autóbalesetek úgyszintén és valami egészen elképesztő fantáziáról tesznek bizonyságot a pajzán pillanatok, amik között az viszi a pálmát, ahogyan két hamburgeren keresztül próbálják néhányan kitalálni, ki is erőszakolt meg egy túlsúlyos hölgyet. Persze sikerrel is járnak!
Mindezek mellett az is mindenképpen említésre méltó, hogy ez volt a zseniális, ám külseje miatt folyton háttérbe szoruló Shing Fui-On egyetlen főszerepe. A nagydarab, nem éppen adoniszi arcberendezésű színész itt kedvére lubickolhatott a „zombi” megformálásában, mondani sem kell, hogy egyértelmű ő az, aki miatt az elborult ötletek mellett érdemes rászánni az időt. A feleségét Pauline Wong játszotta, aki ezúttal komikusi vénájából mutat be egy keveset, az eye candy szerep pedig az akkoriban népszerű popsztárnak, Gloria Yip-nek jutott, egy röpke szerep erejéig pedig a legendás Amy Yip is feltűnik. Neki kellene a zombi férfiasságát felkelteni...
Túl sok mindent ezen kívül nem is lehet elmondani a Blue Jean Monsterről. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a kicsit B filmes jellegű extrémen elborult marhaságokat. Méltó társa a történet az olyan korabeli alkotásoknak, mint a The Cat, az Operation Pink Squad 2, valamint a Robotrix. Egyedül a vége felé már túlságosan is debil poénok miatt lehetne kritizálni, de nem érdemes, így jó, ahogy van!
IMDb
További cikkek :
» Hong Kong Godfather (Jian dong xiao xiong) (1985)
Amikor a Shaw Brothers stúdió számára nyilvánvaló vált, hogy a hagyományos kosztümös, küzdősportos vagy "heroic bloodshed" stílusú filmek aranykora leáldozóban van, elkezdték keresni a kivezető utat.
» Crest of Betrayal (Chushingura Gaiden: Yotsuya Kaidan) (1994)
Vannak találkozások, amiknek össze kell jönniük, arra vannak ítéltetve. Stanley-nek Livingstone-nal Afrika mélyén, Rákóczi Ferencnek Esze Tamással, Zatoichinak a félkarú harcossal, sőt még Frankenstein szörnye is összefutott...
» Ghost Story of Yotsuya (Tokaido Yotsuya Kaidan) (1959)
Ahogy múltak az évek, egyre nehezebb dolog volt újat hozni a kísértet történetbe, de azért a filmvállalatok rendületlenül igyekeztek megoldani a problémát. Különösen amikor két stúdió is egyszerre látott neki a forgatásnak, ami...
» Dabangg (2010)
Minden idők második legnagyobb indiai kasszasikere immár hivatalosan is 2010 legjobb filmje.
» Love in Disguise (Lian ai tong gao) (2010)
Az elsőfilmes rendező, Wang Lee-hom a legkevésbé sem idol-mozifilmet akart készíteni, ám a legszélesebb közönséget megcélzó romantikus vígjátéka, a Love in Disguise épp személye miatt lett mégis az.
