Marco Mak hírnevét eleinte vágóként alapozta meg, ezen minőségében számtalan jelölést és három díjat is elnyert az évek során a HKFA-n. Rendezőként azonban elsősorban a közepes, jellegtelennek is nevezhető akciófilmjeiről, illetve gyengécske vígjátékairól vált hírhedtté, hiszen sem a Cop on a Mission, sem a Replacement Suspect, sem az Operation Undercover, sem pedig a Dancing Lion nem található meg a hongkongi filmművészet legjobbjai között (és még finoman fogalmaztam). Mak 2000-ben debütált a The Blood Rules-szal és igyekezett mindent bevetni, amivel fel lehet dobni egy akciófilmet, azonban próbálkozása igencsak felemásra sikeredett.

A sztori tipikus kliséktől szenved, de még azért a vállalható kategória. Adott egy négy főből álló bérgyilkos csapat, akik hatalmas profizmussal hajtják végre feladataikat, ám ki akarnak szállni, fő munkaadójuk, az öreg Uncle Lam azonban megzsarolja őket, hogy még egy utolsó melót elvállaljanak. Ahogy az már lenni szokott, ezekkel az utolsó melókkal mindig csak a baj van, így a lecsúszás küszöbén álló tajvani gengszter kirablása nem egészen úgy sül el, ahogyan szerették volna.


Már a történet legelejétől kezdve deja vu érzése lehet a nézőnek. Valószínűleg a rendezőre nagy hatással volt Johnnie To The Mission-je, mert több jelenet is visszaköszön belőle, ezek közül a legnagyobb „lenyúlás” a fegyvertisztogatós rész, amiben Lam Suet osztogatja szét a stukkereket (ő volt a mindentudó ezen a téren a Mission-ben is), de nem lehet nem észrevenni azt sem, hogy Jackie Lui lóg ki a sorból a csapaton belül (véletlenül ő volt ez a figura a Mission-ben is). A karakterek mellett egyébként az egész kivitelezés is To munkásságának másolataként érződik, Mak ugyanúgy a karaktereket tolja előtérbe a sztori helyett, ugyanúgy igyekszik nagyon stílusos lövöldözős jeleneteket készíteni, mint „példaképe”, stb. stb. Mindezek mellett pedig messziről ordít, hogy itt bizony egy heroic bloodshed leforgatása is a célok egyike volt, az már más kérdés, hogy ezen a téren azért John Woo jobb volt, sokkal pergőbb, lenyűgözőbb munkákat adott ki a kezei közül. Ha még azt is hozzáteszem, hogy Danny Lee Untold Story-jának ütődött rendőrei közül is fellelhető egy, afféle komikus elemként, már bizton állítható, hogy bizony nem sok eredeti elem található meg a filmben.


A tempó hongkongi filmhez képest szokatlanul lassú, ami elsősorban a túlságosan is bő lére eresztett drámai szál hibája. Van itt minden, ami egy igazi melodrámához szükséges a családos emberbe szerelmes bérgyilkosnőtől kezdve a nők által orránál fogva vezetett, kicsit balek karakteren keresztül egészen a lőtt sebekig és a halálig, amivel nincs is semmi baj, csak ilyen hosszasan és kicsit unalmasan tálalva nem köti le a nézőt, az együttérzés helyett inkább heveny ásítási rohamokat vált ki.


A színészi játék is felemás, vannak, akik remekelnek és élnek a rendező által felkínált lehetőséggel, mások nem annyira. Lam Suet sokkal nagyobb és hálásabb szerepet kapott ezúttal, mint általában (végre nem egy szánalmas idiótát alakít) és akárcsak a The Mission-ben, nagyot játszik. Szintén jól teljesít az egyetlen női főszereplő, Suki Kwan, aki jóval hitelesebb bérgyilkosként, mit Anya Wu a Sharp Guns-ban, egyszerre hidegfejű, vérprofi bűnöző (egyben remek girls with guns karakter) és érző szívű, szeretetre vágyó nő. Michael Wong szokás szerint nagy talány, az idétlen félig kantoni félig angol szövegeivel kilóg kicsit a többiek közül, ráadásul a karakterével is nehéz azonosulni. Jackie Lui a fekete bárányként nem rossz, de nem is kiemelkedő, Stephen Au mint komikus rendőr nagyon nem illik bele a sztoriba, Kristal Tin pedig, mint a Jackie Lui-t rossz irányba taszajtó nőszemély kifejezetten irritáló.


A The Blood Rules tehát akárcsak Marco Mak többi akciója, a középszer diadala. Vannak benne jól eltalált pillanatok, a látvány és a stílus terén nem is teljesít rosszul, de mindent egybevetve sajnos ezúttal is a felejthető kategória. Véleményem szerint ha Michael Wong helyére Roy Cheung-ot tették volna és a drámai szálat kicsit gyorsabb tempóban vezetik a néző elé, akkor egy egész korrekt film lett volna a végeredmény, így azonban csak egy átlagunalmas HK akció, egyben túlságosan is egyértelmű Johnnie To másolás.

eredeti cím: 行規
iMDB