Ázsiafilm

A hongkongi akciófilmekről általánosságban elmondható, hogy noha a sztori tekintetében sokszor igencsak középszerűek és a fordulataik ismerősek lehetnek korábbról, a többségük kivitelezése stílusos. A 90-es években jópár category III akciót megrendező Billy Tang Hin Sing ezen filmje a legtökéletesebb példák egyike minderre. Sok újat nem nyújt, túlságosan izgalmasnak és meglepőnek sem nevezhetném, ellenben szórakoztató és a legerősebb eleme a stílusosság.

A rendező és az „egyetlen filmes” forgatókönyvíró, Cheng Kim Fung semmit sem bízott a véletlenre. Fogták a 80-as évek egyik jellegzetes „girls with guns” piff-puffját, az Iron Angels-t, aminek a hangulata és könnyedsége egyértelműen visszatükröződik az elkészült művön, illetőleg a nem sokkal korábban bemutatott Tokyo Raiders (Dong jing gong lue) (2000)-t, aminek a fordulatossága nyerte el a szerzőpáros tetszését. A két korábbi történet „egybegyúrásával” pedig nagyjából kész is volt a könnyed fogyasztásra szánt egyveleg, amihez „ízfokozóként” megnyerték az Iron Angels egyik főszereplőjét, Alex Fong-ot, aki ismételten egy földöntúli menőséggel megáldott karaktert játszik el, illetve az ezúttal kihívó erotikus kisugárzásával hódító Anya Wu-t, akinek ez volt az első „komolyabb” alakítása.


A sztori kezdetben túlságosan is egyszerűnek tűnik ahhoz, hogy kitartson a történet végéig, de ez az érzet igencsak csalóka. Egy gengszter, bizonyos Ban felkéri rég nem látott harcostársát, a beszédes nevű Tricky On-t, hogy segítsen visszaszerezni a lányát, akit elraboltak, hatalmas váltságdíjat követelve érte. On vállalja a feladatot és összeszed maga mellé néhány fiatalt, a mesterlövész Wood-ot, a kissé pszichopata, ám nagyon szexis Rain-t és sofőrnek Kangaroo-t. A kis csapat pedig óriási profizmussal lát munkához, látszólag senki sem lehet ellenfelük, ám a szálak valami hihetetlen módon csavarodnak egymásba.


A forgatókönyvvel kapcsolatban két dolgot érdemes kiemelni. Az egyik az, hogy a készítők tisztában voltak vele, hogy egy ilyen, emberfeletti menőséggel megáldott karakterekkel operáló történetet nem lehet komolyan venni és ennek megfelelően ahol csak lehetett, igyekeztek poénra venni a dolgokat, míg a másik az, hogy a rengeteg fordulat eredményeképpen a nézőnek szinte még levegőt venni sincs ideje, mert egy pillanatnyi kihagyás elég ahhoz, hogy elveszítse a fonalat. Csavar csavart követ, sokakról derül ki egyik pillanatról a másikra, hogy nem is azok, mint akiknek mondják magukat, de aggodalomra semmi ok, hőseink átlátnak a szitán.


A technikai kivitelezésen sajnos érződik, hogy nagyon alacsony költségvetés állt rendelkezésre a forgatáshoz. Az autós üldözéseknél nem tudtak elszakadni a röhejes begyorsított jelenetektől, igazi akciójelenet pedig kicsit kevesebb van, mint elvárható lenne. Ami viszont belekerült, arról nyugodt lélekkel állítható, hogy a hongkongi film aranykorában készült művekhez hasonlóan stílusos. Az a lazaság, ahogyan Wood dobálja be a gránátokat az ajtókon, ahogy Rain hajigálja a késeket, vagy éppen ahogy Tricky On nyugodt mosollyal konstatálja a nem mindig pozitív fejleményeket, egyrészt sokban járul hozzá a másfél órás kikapcsolódáshoz, másrészt újra és újra a már többször említett Iron Angels-t juttatja a néző eszébe.


Igazi A kategóriás színész nem látható a filmben, őket ebből a költségvetésből nem lehetett volna megfizetni. Talán a legjobban Alex Fong játszik a szereplők közül, igaz, Tricky On megformálása volt talán a leghálásabb feladat az egyébként igencsak sablonos karakterek közül. A főgonoszok arcát szinte azonnal el is feledi a néző, miután a végére ért a történetnek, sem Lam Lap Sap, sem Lok Dat Wai nem túl emlékezetes. A Tricky On által összeszedett kis csapat tagjai közül Kangaroo-t az elsősorban popsztárként tevékenykedő Danny Summer alakította, véleményem szerint felejthetően, Wood szerepében Ken Chang afféle Edison Chen utánérzés volt, míg Anya Wu, mint pszichopata szexszimbólum látványnak tökéletes, ám a többiekkel ellentétben hiányzik belőle az elvárható lazaság, olyannyira kemény és merev, mint egy baseball ütő.


Összességében tehát elsősorban a B-filmek és a könnyed akcióvígjátékok rajongói számára nyújthat remek szórakozást a Sharp Guns, ami leginkább a stílus és a csavarok terén igyekszik hozni a hongkongi akcióktól megszokott színvonalat. Egyszer megéri megnézni, ám biztos, hogy senkinek sem fog a maradandó filmélményei közé tartozni.

iMDB