Ázsiafilm

Nos, igen, akinek ismerős a név, nem téved. A "Csing Ping Mej", vagyis hát a "Szép asszonyok egy gazdag házban" című híres-hírhedt regény egyik szereplője a film főkaraktere. De ez egy másik történet, viszont nem kevésbé érdekes a maga módján.

A kínai Pokolba került Aranylótusz újjászületési lehetőséget kap. Bár figyelmeztetik a veszélyekre, a lelke nem képes szabadulni az egykori veszélyes, kéjvágyó nőszemély alantas természetétől. Ám az a világ, amelyet ismert, már odavan, ő maga pedig még csak gyermek, akit időnként érthetetlen látomások kínoznak. Ugyanis a 60-as évek kulturális forradalmától sújtott Kínájában született újjá. Hamarosan rá kell döbbennie, a Pokol jobb hely volt, mint Mao elnök "népi demokráciája"...

A hongkongi tömegtermeléses filmgyártás ritkán szolgál meglepetésekkel, de íme, itt az üdítő kivétel. A makaói születésű rendezőnőnek valószínűleg lehet saját tapasztalata a "létező szocializmus" világáról, mert hátborzongató ügyességgel fogja meg a vörös könyves forradalmi gárdisták uralta Kína lidércnyomásos valóságát. De aki Európa keleti felén élte át a szocializmusnak nevezett társadalmi szörnyszülemény hétköznapi valóságát, az is egyszerre fog csodálkozni, milyen ismerős világba csöppent vissza, és elismerően bólintani a mesterségbeli tudásra.

A film több szálon és idősíkon fut. A misztikus bevezetést a 60-as évek Kínájának realisztikus, mesteri ábrázolása követi, ahol a hétköznapok világának bemutatásával ledöbbentően hatásos ábrázolását kapjuk, miért és hogyan lett embertelenné a nemes célok társadalma. Egy gyermek és egy kétszínű párttitkár kapcsolata az egész társadalom kritikájává emelkedik. A vidékre kényszerült értelmiség és a babonás, megnyomorított parasztság viszonya pedig a "kulturális forradalom" teljes képtelenségét mutatja be. Ez a film legjobb része, olyasmit ábrázol, és kiválóan, amit alig-alig lehet filmvásznon látni. Pusztán ezért a részért is érdemes megnézni a filmet.
Majd a laza 70-es évek hippis hangulata következik, ahol néhány boldog és humoros pillanat egyaránt jut a csinos hősnőnek. Az angol WC-vel történő találkozás, vagy a nászéjszaka elemi erejű, bár rövidke jeleneteit képtelenség nem végigröhögni. Végül eljutunk az akkori "mába", a 80-as évek szabados világába. Az egyfajta időutazást a jellemváltozás követi.

Közben ugyanis Aranylótusz természete erősen változik. Visszatér az érzéki, veszélyes szépasszony, aki saját jobbik esze ellenére sem képes uralkodni a vágyain. Egyre gyakoribbak a múltat idéző látomásai, és ahogy várható volt, feltűnik a színen a reinkarnálódott szerelme, majd az egykori szerető is. A film eddigi szakaszaiban igazán kiválót teljesített a stáb. Ügyes, lényegretörő jelenetek, hatásos képi világ, gazdag rendezői fantázia. (A 80-as évek megjelenítésénél gondoltam először, hogy a fantáziadús beállítások helyett jól jött volna a "pőre valóság" bemutatása. Tessék csak megnézni férfitársak a főszereplő hölgyet, és biztos vagyok benne, nem leszek egyedül a véleményemmel.)

A végére sajnos nem sikerült átmenteni az ötletgazdagságot. Szokványos melodráma lett belőle, nem túl hihető tálalásban. Kiderül, nincs mit tenni, a múlt erősebb, mint a józanész. (Na, itt vették el a kedvem az egész újjászületéstől! Ki akarja újra átélni úgy az összes ostobaságát, mikor tudván tudja, csak baj lesz belőle, de azért csak halad a végzetes úton? Tiszta ellenpropaganda!)

Kár az utolsó - szerencsére rövid - részért. Rontja a film eddigi értékeit. A másik, ami feltűnő végig a mozi során, az, amit más, ugyanitt készült alkotásoknál is tapasztalhatunk. Egyrészt a szűkös forgatási lehetőségek, az igazi nagyformátumú megjelenítés hiánya. A kung-fu, triád stb. mozikban már százszor látott, ismerős tájak, helyszínek bizony néha zavarólag hatottak. Az is érződött, hogy az összes rendezői lelemény sem képes pótolni a középkori gazdagság, látványvilág leredukált képi megjelenítését, ami pedig nagymértékben javíthatta volna a mozit.

A film a hibákkal együtt is igazi kis gyöngyszemnek mondható, messze felülmúlja a szokvány alkotások világát, mind tartalmilag, mind képileg. Kifejezetten stílusos a rendezői munka, jók a főszereplők. Azoknak ajánlom, akik kedvelik az olyan tartalmas, gondolatokat hordozó alkotásokat, amelyek nem igazodnak az aktuális trendhez.

(imdb)